A fecsegőposzáta

Alig vártam, hogy folytathassam a történetet.Nem bírtam letenni, és majd megőrültem mikor egy kis technikai malőr miatt szüneteltetni kellett az olvasást. (Konkrétan 23 oldal hiányzott a Futótűzből)

Akárcsak az első részt a folytatásait és végig izgultam. Közben folyamatosan gyártottam az összeesküvési elméleteimet. A kiválasztott felét pedig végig bőgtem. 

Nagyon vegyes érzésekkel fejeztem be a Viadalt. Egyszerre utáltam, ugyanakkor imádtam.

Két nap kellett ahhoz is, hogy kiheverjem a sokkot, amit Collins története okozott. Most már fanatikus rajongó vagyok. Minden vágyam egy fecsegőposzátás kitűző. Már nagyon várom a filmet is. (A moziban hátha osztogatnak majd kitűzőket) Addig is ezt hallgatom nap, mint nap és az ebayen lesem a jobbnál jobb fecsegőposzátás cuccokat. Ja, és ezen a képen mosolygok. Ő egy igazi győztes!

Egy gimnazista lány feljegyzései 3.

Név: Norin

Kor:17
Beszélt nyelv: magyar, német
Magamról: Tik-tak
Érdeklődési kör:könyvek, olvasás, pörgés, suliújság
Klubtagságok: Moly.hu; Akkor sem tudok rajzolni!;Jalapeno; Még léteznek okos és szép emberek; I luv Máday; Matek órán megnézem hány óra...9:30, megnézem fél óra múlva...9:35

2012. január7.

Na, szuper. Nekem is szünet utáni első hétre kellett lebetegednem. Mintha csak összebeszéltem volna Renivel az SZJG 3-ból. Tényleg még nem is írtam, hogy elolvastam. Muszáj volt végre neki gyürkőzni, mert unokatesómék is rákaptak, és az ő szájukra nagyon nehéz lakatot tenni. Ömlenek belőlük a spoilerek, de olyan lelkesen mesélnek főleg a kicsi, hogy nincs szívem elhallgattatni őket. Csak mosolygok és hallgatom őket, miközben azon gondolkodom, mi lehet az, ami ennyire felspannolta és olvasni kényszerítette őket.Hiszen én is olvastam már az első két részét a sorozatnak, de sose tudtak sokáig lekötni. Mire haza értem már vettem is le a könyvet a polcról, mert válaszokat akartam.
Ismét kinyílt előttem előttem a Szent Johanna Gimi kapuja. Én pedig egy detektív buzgóságával figyeltem, hogy mi lehet annak a csodának az oka, hogy azt a kislányt is a könyvekhez csábítja, aki amúgy nem gyakran olvas végig egy regényt.
Az okok a következők:

• A fiúk!
• A nyelvezet. Könnyed, mai. Ők/Mi is  így beszélnek/ünk
• A jellemek. Mindenki megtalálja bennük saját részének egy darabját.
• Reni. Kénytelenek vele együtt érezni, hasonló problémáik vannak. Még nekem is.
• A modern, hiper-szuper iskola.
• Leiner Laura humora.
• A napló forma. Ezt mindenki imádja. 
• A borító. Nekem még mindig a kis matricafigurák a kedvenceim.

Biztos van még más is, de ezek azok, amik engem is arra késztetnek, hogy az újabb és újabb részeket elolvassam. Ám, holnap biztos meginterjúvolom a csajokat, hogy mi az amit a legjobban szeretnek benne. Én például azt, hogy bár egy 15 éves lány hétköznapi napjaiba kapunk bebocsátást, akinek nincs se szuper képessége, se eltitkolt ikertestvére, se egy messzi királysága. Mégis változatos naplót tud írni, mindig történik valami, ami feldobja a szürke hétköznapokat. Az én naplóm például sose lesz olyan változatos, mint Renié. Ezt ne vedd sértésnek drága Naplóm, az ok csak annyi, hogy én nem egy hiper-szuper magánsuliba járok, ahol minden hétre van valami program. És a magánéletem se ennyire zűrös, bár kezd felzárkózni.

Na, de lassan be kell fejeznem a napló írást, mert még ma meg szeretném írni erről a regényről a bejegyzést. Régóta ülök már rajta pedig reci példányról van szó, ezért is jegyzeteltem végig olvasásközben, hogy minél tartalmasabb posztot tudjak majd összehozni.Másolom is a gondolataimat:

-Arnold fent van a MOLYON! Arnold fent van a MOLYON!

-Üdv újra a Szent Johannában.

-Máday már megint túl spilázod, de azért szeretünk.

-Tűzbe a Kamasznevelő kézikönyvekkel!!

-Zsolti imádlak!

-Reni, most komolyan mit eszel ezen a fiún?

-Iskolaújságot akarok írni, és fotózni.

-Ajj már, Virág ne csináld ezt!

-Ez az Kinga, mondd meg a tutit.

-Ha még egyszer meglátom a következő szavakat: menő, laza, cool és az összes többi Cortezre használatos eposzi jelzőt. Fejbe lövöm magam.

-Olvasni kell! A fasorban se vagyok Renihez képest.

-Reni anyukája nagyon idegesítő!

-Arnold csalódtam benned! Árnyéka vagy önmagadnak. Kérem vissza a régi, szellemes, talpraesett Arnoldomat, akit az első részben megismertem.

-Na Reni, kellett nekünk kabát nélkül flangálni szilveszterkor. Most egyszerre nyomhatjuk az ágyat.

-Ez a Reni nagyon vicces mikor büntiben vannak.

Remélem ezek segítségével sikerül majd egy összeszedni a kósza gondolataimat. Mindjárt megyek is a géphez, de előtte még feltöltöm a Klastrom titkát az ebook olvasómra. Annyira örülök, hogy végre meghozták, hát még annak, hogy ez végre működik is.

Borító: 5/5- Először mikor képen láttam húztam rá a számat, de élőben sokkal jobb. Na, és persze a figurák*.*

Stílus: 5/3.5- Könnyed, fiatalos, de a "hüvi"-től például a falnak másztam. Utálom ezeket a rövidítéseket főleg miután észrevettem, hogy én is egyre gyakrabban használom őket.

Könyv: 5/3- Az első kettő jobban tetszett. Reni hosszúra nyúlt hullámvölgye kicsit nyavalygósra sikerült és én is kicsit nyűgös lettem tőle. Még mindig az vagyok...

Kakaós csiga: 5/2- tényleg nagyon beteg lehettek, ha még az anya féle extra kakaós csigát se kívánom.

Olvass, vagy a képzelet eltűnik...

Emlékeztek még mi történik Csingilinggel, mikor Wendy nem hitt benne. Ne akard, hogy a többi kedvencedre is ez a sors várjon. Olvass, hogy hinni tudj!

Aranyeső

Nemrég Amadea megkérdezte tőlem, hogy tetszett az Aranyeső. Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy imádom és legszívesebben a Kispiszkosban szódáznék egy bizonyos úriember társaságában. De miközben ezt legépeltem rájöttem, hogy nem tudnám igazán megfogalmazni, mi volt az, ami megfogott Janikovszky Éva regényében. Most mégis neki ültem bejegyzést írni, mert szeretném, hogy minél többen kapjanak kedvet a szódázáshoz.
Kezdem talán azzal, hogy nem igazán terveztem még idén kézbe venni az Aranyesőt. Ám, Pupilla posztja nagyon felcsigázta az érdeklődésemet az írónő iránt. Aztán pedig belekezdtem a jó vaskos Szél nevébe, amit ugyebár nem húzgálhatok minden nap ide-oda a táskám rejtekében. Kellett tehát valami, ami vékony, könnyed, és kellemes kikapcsolódást ígér. Így esett a választásom Ágnes kisnővérre és társaira. Bevallom nem volt könnyű dönteni közte és a Szalmaláng között, de végül a gyönyörű sárga színe, ami bearanyozza a ködös, latyakos téli időt, még épp időben vett meg magának ahhoz, hogy le ne késsem a buszt.
Hipergyorsan felnyaláboltam és becsúsztattam a táskámba, szupergyorsan húztam fel a csizmám és hipeszupergyorsan szaladtam a buszmegállóba. Lehuppantam az első, szabad székbe és beletemetkeztem Burián Ágnes (szigorúan i-vel) történetébe.
Miközben olvastam először rohant meg az a gondolat, hogy vajon mi lesz akkor ha nem vesznek fel két év múlva az egyetemre. Hiszen nem nagyon töröm magam, megtanulom ami éppen aznap kell, aztán két nap múlva már el is felejtem, hogy mit magoltam be. Pedig nekem világmegváltó álmaim vannak, amiket nem érek el sose ha egy fél órát tanulok aztán három órát netezek. Változtatni kell, mert kisnővérnek nem vagyok éppen a legalkalmasabb. Hiányzik belőlem a türelem és az emberek iránti. szeretet.
Nem is találhatott volna meg jobbkor az Aranyeső, hiszen mikor lehetne változni, ha nem év elején. Már meg is fogalmaztam az újévi fogadalmam, ami remélhetőleg nem lesz olyan tiszavirág életű, mint az elődei. Meg is osztom veletek aztán majd számon kérhetitek rajtam. Íme: Én Norin, Meseország kalandora ezennel megfogadom, hogy idén azaz 2012-ben kevesebbet teszem a semmit, több időt szánok a tanulásra és sokkal több könyv fordul majd meg a kezeim között, mint a 2011-es évben. Úgy legyen!!!
Másik magasröptű gondolatom, ami akkor rohant meg mikor a regény közepénél tartottam az volt, hogy nekem mamám korában kellett volna élnem. Azok a ruhák, a cipők, a szódázás és azok a fiúk. Igen, újabb férfiú került fel a Szerelmeim nevezetű listára. Pont Szöszi Körmendi Árpádja mellé. De közben a tahók listája is növekedett egy fővel. Hiába bunkók mindig voltak, vannak és lesznek. Ám, Andrások nem nőnek minden bokorban. Már őérte is érdemes elolvasni ezt a regényt, meg a szeretetért, ami átjárja, a gyönyörű rajzokért és a szeretnivaló karakterekért, a nosztalgiáért.
Na tessék mégis csak megérkeztek a gondolatok. Remélem sikerült többeknek is felkeltettem az érdeklődését. Érdemes Janikovszkyt olvasni, már én is alig várom a Szalmalángot.

Karácsonyi hangulat

 Nem mondhatnám, hogy karácsonyi hangulatban telt a reggelem. Elment a hangom, köhögök, tesómmal hajba kaptunk, anya azonnali takarítást rendelt el, és az sem segít, hogy apa A cowboyok és űrlényeket nézi a hátam mögött, ami egy ritka nagy baromság.De az is lehetséges, hogy azért nem uralkodott még el rajtam a meghitt várakozás, mert a karácsonyi olvasmányaimat elhanyagoltam. Ezért döntöttem úgy, hogy felkutatom az Andersen mesekönyvemet.

Negyedikes voltam  mikor először találkoztam az íróval és szavai megborzongató erejével.
Az utolsó tanítási napon az osztályfőnököm felolvasta A kis gyufaárus lányt. Az addig nyüzsgő osztályteremben kis idő alatt olyan csend támadt, amit vágni lehetett volna. Mindenki  Zsuzsa nénit figyelte, és mikor befejezte az olvasást nem csak az ő szemében gyűltek könnyek. Amint hazaértem első dolgom volt, hogy felkutattam Andersen legszebb meséit, és meg sem álltam a Hókirálynőig. Közben folyamatosan bebocsátást kértek a szobámba a csodálatosabbnál csodálatosabb mesehősök, mint a rendíthetetlen ólomkatona, a rút kiskacsa, a borsószem királykisasszony és a kis hableány. De mind közül számomra a legkedvesebb a kis gyufaáruslány maradt.
Gyakran előveszem ezt a történetet karácsony napján, most is ezt terveztem, hogy hangulatba jöjjek. Ám, a könyv a Fenyőfánál nyílt ki. Észre se vettem, és máris ott álltam emellett a kicsi, álmodozó, formás fácska mellett és figyeltem szomorúan tanulságos történetét. Mint mindig most is elvarázsolt Andersen, én szeretek sírni, főleg ha valami olyan csodálatos és magával ragadó, mint az ő történetei. És szeretek tanulni is, ha a tanulság egy gyönyörű fabulában van megfogalmazva.Most is megtanultam, hogy élvezem ki a fiatalságot és, hogy ne azt akarjam mindig, ami nincsen.

Ahogy vártam megalapozta a hangulatomat a mai napra.Már alig várom, hogy elkezdjük díszíteni a fát, hogy megnézzük tesómmal az Anasztáziát és karácsonyi dalokat énekelgessünk.

Nini, milyen nagy pelyhekben esik a hó. Úgy tűnik fehér karácsonyunk lesz.:)

Minden kedves olvasómnak boldog, békés és mindenekfelett víg karácsonyt kívánok.

Az illusztráció innen származik:  http://damaridemarangelli.blogspot.com/

A lány, aki tud repülni

Már nagyon régóta várok erre a regényre.Talán az első Vörös Pöttyös könyvemben talált füzetecskében figyeltem fel rá, még az eredeti borítójával. Azonnal megfogott a címe, ami egy mesebeli, bájos, imádnivaló világot sejtetett. De a megjelenést csak halogatták és halogatták. Én pedig lassan el is felejtkeztem róla, viszont az idei könyvfesztiválon a sok újdonság között végre rábukkantam, Victoria Forester első regényére. Alig bírtam megállni, hogy örömtáncot ne lejtsek a könyvmolyképző standja előtt.
Először meglepett az új, modernebb külső, a vagány fülszöveg és Meyer X-men hasonlata, de a címe még mindig nagyon vonzott. Minél előbb szerettem volna meg tudni, ki az a lány, aki tud repülni.

Pipernek nincsenek barátai, iskolába sosem járt, a farmjuk küszöbét is csak vasárnaponként lépheti át, mikor a templomba mennek, ugyanis Piper repül, és ez nem normális, de egy nap lehetősége nyílik, hogy beilleszkedjen a többiek közé. Ám, a július negyedikei piknik, ne szépítsük, katasztrófába torkollik.

Nem vetettem rá magam azonnal, mikor megkaptam. De, amikor megjött hozzá hangulatom, sok kis pici elvárással fogtam neki az olvasásnak. Hiszen már több olyan ember is elolvasta előttem, akiknek adok a véleményére. És csupa cukormázat, bájt, különlegességet ígértek a szavaik. Ehelyett embertelenséggel, kegyetlenséggel, gonoszsággal találkoztam. Engem Piper története kikészített, volt egy pont ahol azt mondtam, hogy köszönöm nekem ebből elég, ezt én már nem bírom. Patakokban folyt a könnyem és ordítani tudtam volna dühömben, hiszen olyan tehetetlennek, szerencsétlennek éreztem magamat.
De közben ott volt ez a bátor, talpraesett, ártatlan kislány, Piper aki egy igazi hősé nőtte ki magát a szememben, én sose tudnék olyan elszánt és erős lenni, mint ő.
Piper McCloud igazán a szívemhez nőt, és minél jobban megszerettem őt, az idegeim annál jobban összeroppantak. Dr. Helliont meg az összes gonosz közül az egyik legutálatosabb, néhány évvel ezelőtt biztos, hogy a rémálmaimban ő kísértett volna.
Nem szeretem ezt a könyvet, nem vágyom újra olvasni, nem fogom ajánlani a húgomnak. Igyekszem elfelejteni a kínzó részeket és próbálok a fényre emlékezni, ami visszarángatta Pipert a valóságba.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Az éhezők viadala

Tanulnom kéne, de addig semmire sem tudok koncentrálni, amíg össze nem rittyentek ide egy normális sablont és le nem írom a gondolataimat az Éhezők viadaláról. Ugyanis bármibe fogok, csak az jár a fejemben, hogy mikor olvashatom már a második részt, és miket fogok majd ide írni az elsőről.

Kezdem azzal, hogy nagyon sokáig egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet ez a könyv, pedig láttam, hogy mindenki ódákat zeng róla, hogy alig várják a folytatásokat, de talán pont emiatt a nagy népszerűség miatt siklottam felette el. Aztán egy nap megláttam, hogy hamarosan filmre viszik, a szüleim pedig kicsi korom óta belém verték, hogy egy filmet csak akkor nézhettek meg, ha előtte már elolvastam a hozzá kapcsolódó könyvet. Közben pedig pont közelegtek a Joy napok, nekem volt Libris kuponom és még tavaly karácsonyról maradt egy kis pénz az ajándék kártyámon, így amíg anya a tesómmal a ruha üzleteket járták, addig én bevetettem magam a Libribe, végül pedig Suzanne Collins regényével távoztam. Kezdetben még úgy volt, hogy apa olvassa elsőként, mert egy kicsit besegített a pénztárnál, de mivel az Autsenban szinte semmi érdekes nem történt, az Éhezők viadalát pedig magának a megtestesült izgalomnak tekintik, úgy gondoltam nem árt, ha egy kicsit belekukkantok. 

Arra bezzeg nem számítottam, hogy a történet annyira megdöbbent, hogy az első három fejezet után egy percre se tudok majd elszakadni Katnisstől, a lánytól aki a Tizenkettedik Körzetből került a Viadalba, ahol majd a többi körzetbeli kiválasztottal kell majd megküzdenie életre halálra, míg a Kapitólium  popcornt majszolva, nyálcsorgatva, izgalomtól remegve, élőadásban bámulja majd az óriás kivetítőkön, hogyan küzdenek az életben maradásért a kiválasztottak.
Hölgyeim és uraim íme a jövőbeli ValóVilág. Most ha meglátom a tévében a ma oly divatos valóságshow-k reklámjait, akaratlanul is elgondolkodok azon, vajon mit szólnának ezeknek a műsoroknak a készítői, ha beküldenék a szerkesztőségükbe egy példányt az Éhezők viadalából, azzal az üzenettel, hogy: " Önök részt vennének-e egy ilyen műsor készítésében?" Nagyon kíváncsi vagyok mit lenne a válaszuk, mert ha mára eljutottunk odáig, hogy erkölcstelen nők és férfiak mutogatják magukat anyaszült meztelenül, ráadásul főműsoridőben, nem hiszem, hogy olyan messze tartanánk attól, hogy a gladiátor játékokhoz hasonló cirkuszt adjanak a népnek.

Persze ezek a magasröptű  gondolatok már csak akkor bukkantak elő, mikor letettem  regényt, olvasás közben el voltam foglalva azzal, hogy drukkoljak Katnissnek és Peetanak , hogy elküldjem a búsba a Kapitóliumot bárányragustól-mindenestől. és, hogy azon álmodozzak milyen szép pár lennénk együtt Galel.
Jelenleg pedig csak arra tudok gondolni, hogy: FUTÓTÜZET AKAROK!!!- szó szerint idéztem. Ugyanis imádtam Collins könyvét: a szerkezetét, a szereplők jellemét, az ötletet zseniálisnak, a kivitelezést tökéletesnek tartom. Egyedül abba tudnék kicsikét belekötni, hogy szerintem egy olyan harcos, amazon szájába, mint Katniss nem illenek az olyan szavak, mint  a para vagy a totál.

  Amúgy én is egy igazi hős vagyok, sikerült megállnom, hogy míg el nem olvastam a könyvet addig jó távol tartottam magam a film szereplőitől és az előzetestől. De, amint elolvastam azonnal rohantam, hogy meglessem kik szerepelnek majd a filmvásznon, és azt kell mondjam nagyon-nagyon meg vagyok elégedve. Peetat én is Joshnak képzeltem el.  Azt viszont már nem tudom, hogy bírom ki március 23-ig. 

Értelem és érzelem (JAK)

Tegnap tartottuk meg az első debreceni Jane Austen könyvklubot. Ettünk, ittunk, nevettünk, kvízeltünk és kiveséztük az Értelem és érzelmet ától cetig. Sajnos, mivel ment a buszom a filmet már nem tudtam a többiekkel megnézni, de miközben haza bandukoltam, volt időm gondolkodni azon, hogy mit is írjak majd a ide. Már tegnap este, mikor haza értem posztolni akartam a könyvről ,de miután megittam a házi készítésű forró csokimat, már csak ahhoz volt erőm, hogy lefeküdjek és olvassak még egy kicsit.

De ma újult erővel és lelkesedéssel vetettem bele magam a bejegyzés megírásába.

Mikor először megláttam molyon, hogy Debrecenben JAK lesz gondolkodás nélkül, azonnal nyomtam a részt veszek gombot. Úgyis régóta tervben van már Austen, még anno a Büszkeség és Balítéletet imádtam tőle, de azóta csak a könyveiből készült adaptációkat láttam. Sajnos Austen regények tekintetében igen szegény a könyvespolcom, ezért voltam olyan szemtelen, hogy a főszervezőtől kunyeráltam el a kötetét, a könyvtári olvasójegyemet, ugyanis lusta vagyok meghosszabbítani. Amúgy se szabad nekem könyvtárba járni, míg annyi olvasatlan könyv csücsül a polcaimon.
Amint vége lett az őszi szünetnek, egy kis ráhangolódás után azonnal bele is kezdtem. Ahogy sejtettem az első két fejezet után belerázódtam a nyelvezetbe, bár néha egy-két kacifántos mondattól azért rendesen keresztbe álltak a szemeim. De nyelvezet ide vagy oda, a regénnyel egyáltalán nem haladtam. Talán azért, mert minden szereplőt utáltam, kivéve a pletykás Mrs Jenningset, akiben a jövőbeli cserfes önmagamat véltem felfedezni. Vagy talán, mert szinte nem történt semmi érdemleges, csak vendégeskedtek, teáztak, meg pletykáltak. De az is lehet, hogy az volt az oka, hogy a könyvben megjelenő úriembereket nem tudtam elképzelni hús vér férfiakként .

Bár nem olvastam végig, mégis életemben nem találkoztam annyiszor az illendőséggel és hajlandósággal, mint az elmúlt pár hétben. Ezeket a szavakat tegnap is előszeretettel használtam, a többiek nagy örömére természetesen de, ha már Jane Austen Klub, akkor már csináljuk ízig-vérig autenosan, vagy nincs igazam?

A tegnap estét nagyon élveztem, főleg azt a részét, mikor a teszt kérdésekre az-az egyén adta a legtöbb helyes választ, aki még a fülszöveget se volt hajlandó elolvasni.  De büntetésből legalább egy termetes madár ürülékkel lett gazdagabb.Ez nyújt számomra egyedül vigaszt.

Ja és sztimi53 ha ezt olvasod, egy üzenetet rejtettünk el a lakosztályodban. Keresd!;-)

A Manderley-ház asszonya

  Az éjszaka álmomban megint Manderleyben jártam. Mintha újra ott álltam volna a Boldog-völgyben Maxim kezét fogva, beszippantva az orgonák friss és bódító illatát. Láttam Jaspert, a drága okos szemű Jaspert, nyelvét lógatva loholt a csónakház felé vezető ösvényen. Oly régóta ismét éreztem szemrehányó, megvető, gyilkos pillantását Mrs. Danversnek. Hallottam a tenger halk morajlását, és megint elhatalmasodott rajtam az a felemelő, részegítő, szemfényvesztő érzés, ami akkor fogott el mikor először jártam ebben a fenséges, hatalmas, káprázatos kastély álarca mögé megbúvó kísértett járta, elátkozott, csalódásokkal és szerelmekkel teli Manderleyben. Ahol mindent behálóz a vörös rododendron, és akármerre nézek mindenütt az ö keze nyomát látom, az ő parfümét érzem, az ő életét élem, Rebeccáét.

Pedig a valóságban sok száz mérföldnyire vagyok Manderleytől, és ez hatalmas birtok itt terül el tőlem egy karnyújtásnyira fekszik mellettem egy aprócska, lila könyvbe gyömöszölve, arra várva, hogy magával ragadjon, elvarázsoljon csak, hogy egy kis időre én is Mrs. de Winter lehessek.

Nem hiszem, hogy hamar eltudnám felejteni Manderleyt, álmomban újr és újra visszatérek majd. Megnézem filmen és a színházban. De ha igazán visszaszeretnék majd térni, akkor csak leveszem a polcomról Daphne du Maurier regényét, amit mellesleg kemény nyolcszáz forintért vesztegettek az antikban, és újra élem ezt a hátborzongatóan gyönyörű történetet.

Drága Nyakigláb Apó!

Találd ki mit csináltam ma egész délelőtt! Na, kitalálod? Nem mi, hát akkor szabad a gazda. Neked címzett leveleket olvasgattam. Sose találtad volna ki, ugye? Nem tudom, miért teszek fel neked kérdéseket, sosem válaszolsz rájuk, és Judy-nak se válaszoltál (Ő az a lány, aki a leveleket írta,de nem is tudom minek mondom ezt neked, hiszen ismered) Na, szóval mint, ahogy említettem a leveleket egy Judy nevű lány írja, akinek nem is ez az igazi neve, hanem a Jerusha, de ezt nem szereti. Nem csodálom, borzalmas. Ezt a nevet az otthonban adta neki az utálatos Mrs. Lippet. Ugyanis Jerusha/ Judy árva, sosem ismerte a szüleit. Egy nap egy titokzatos pártfogó, ez te vagy ugyebár, pártfogásában veszi. Ez az emberke, akinek , olyan hosszú végtagjai vannak, mint egy póknak, fizeti Judy tandíját, meg zsebpénzt add neki (nekem is adhatsz:)) Cserébe csak, annyit akar, hogy Judy minden hónapban írjon neki levelet, mert ezzel javul a fogalmazás készsége (nekem is több levelet kéne írnom), és az nagyon fontos, mert Judyból írót szeretne faragni  mindezt , név és válaszok nélkül. Arra kéri Judyt, hogy szólítsa csak nyugodtan Mr. Smith-nek, de végül magassága, és hosszú karjai miatt a titokzatos pártfogóból Nyakigláb apó lesz. Emlékszel már, Apóka?

Nagyon-nagyon megkedveltem Judyt, szeretem a stílusát, a becsületességét, cserfes száját. Irigylem, mert annyi sok könyvet olvas olyanokat, amiket én is nagyon szeretnék, és el is fogok, és majd mikor elolvastam őket, újra neki veselkedek a leveleknek, és össze hasonlítom Judy és az én véleményemet, majd megírom, hogy mire jutottam, azért is irigylem, mert ismer téged, Apó, de nagyon nem volt szép tőled, hogy olyan sokáig játszottál vele, ő azonnal megbocsátott, én nem biztos, hogy ilyen hamar megtudnék. De igazából meg is esett a szívem rajta, szegénynek csak te vagy, én meg milyen gyakran panaszkodok neked csak, azért mert a tesóm megint kérdezés nélkül bement a szobámba, Judy bezzeg mindent megadott volna azért, hogy kistestvére legyen. És Judy is irigykedhet, az én fenomenális sorok között olvasó tehetségemre, mivel én már a levelek felénél, sejtettem, hogy ki vagy, és mikor kiderült, hogy igazam van, öröm táncot jártam a szobámban. Jó kis detektív lenne belőlem. Mit szólsz hozzá, Drága Apó? Szeretnéd, ha detektív lennék. Mennyire izgalmas életem lehetne már, lehetnél az én Dr. Watsonom, na mit szólsz?Mikor végeztem a levelekkel, össze szorult a szívem, hogy búcsút kell mondanom neked és Judy-nak. Nagyon élveztem az olvasást folyton azon vettem észre magam, hogy mosolygok,  mosolyognom kellett a leveleken, annyira aranyos, és közvetlen volt Judy, és a leveleket díszítő rajzokon ,nagyon tetszettek, bohókások voltak, mégis szívhez szólóak, bár az biztos, hogy Judy jobban teszi, ha az írásnál marad. Most mondhatod, hogy én beszélek, aki szinte az egész osztályban a legrosszabb rajzból. És jogosan mondod mindezt, ugyanis én nem tudnék, olyat rajzolni, mint amilyen rajzok a levelekben vannak. Mikor Anya szólt, hogy menjek le krumplit pucolni, nagyon mérges voltam, hogy ott kell hagynom, de ilyen gyorsan még sosem pucoltam krumplit, rekordot döntöttem, és már rohantam is vissza hozzátok. Most úgy érzem, hogy Judy-val a legközelebbi barátok vagyunk. Neked meg kedves Apó azzal a vallomással tartozom, hogy beléd zúgtam, bezony. Szerinted ez normális, hogy minden könyvben van nekem egy legjobb barátom, és a legtöbb könyvben még szerelmesem is. Válaszolj kérlek, ha kell a titkároddal, de nekem erre tudnom kell a választ  és, ha már erre válaszolsz, a többi kérdésemre is válaszolhatsz. Jaj Apókém nem tudok tőled elszakadni, nem akarom a leveleket visszaadni, de képzeld el, hogy aki a leveleket könyvbe foglalta az utolsó oldalakon hagyott egy-egy ajánlót, az ajánló Sally( tudod ő volt Judy lakótársa a kollégiumban), leveleiről szólnak. Ki is akartam venni a könyvtárból, de lejárt  tagságom, és haza kellett hoznom azt a kis adatocskákat tartalmazó lapot alá íratni a szüleimmel, de holnap iskolából haza fele, beugrom a könyvtárba és kihozom, remélem fogok majd rólatok hallani.

Örökké a tied

Norin

ui.: Nagyon tetszett az, mikor Judy franciául írt neked, lehet, hogy én is fogok majd neked németül, meg angolul is írni. Mit szólnál egy angol, német, magyar egyvelegnek?

Mikor a könyv életre kel

Egyszer volt, hol nem volt az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, a világháló kusza, magával ragadó világában, egy körjáték kering a könyves bloggerek körében. A játék lényege, hogy aki megkapja, a logót három a szívének kedves könyvet ajánl.  Egy debreceni kis csaj (kinek neten neve Norin) éppen ezt a játékot nézegeti szorgalmasan. Blogról blogra lépked, mígnem megakad a szeme egy ajánláson. Egy Nima nevezetű bloggerina valami csodálatosat írt egy Téli mese című könyvről. Az a három mondat annyira felkeltette főhősünk érdeklődését, hogy azonnal tudta ezt a könyvet el kell olvasnia. Repült is fel gyorsan a könyvtár adatbázisára, hogy megnézze nincs-e meg véletlenül a könyvtárnak a regény. Mikor meglátta a keresés eredményét örömében felsikoltott: nem csak van egy példánya a könyvtárnak, de jelenleg, még kölcsönözhető is. El is tökélte magában, hogy másnap látogatást tesz ott.  Úgy is lett. Mikor levette a könyvtári polcról, meglepődött mennyire vaskos könyvet tart kezében, nagyon megörült, hiszen mostanában, folyton kis cérna száll vékony könyvecskéket olvasott, jó érzés volt újra igazi könyvet tartani a kezében. Nem kellett hozzá sok idő hozzá is kezdet a könyvhöz. A történetben egy szökevény fehér ló, találkozik egy menekülésben lévő tolvajjal, aki nagy valószínűséggel ott hagyta volna a fogát, ha nincsen a fehér lovacska, akinek a hátára pattanva eliszkol a Kurtafrakkosok elől (ők üldözték Peter Laket), és akik még ettől nem adják fel, színimádó vezérükkel. az élükön Peter Laket megállás nélkül üldözik. Az ő történetüket meséli el Mark Helprin ebben a csodálatos könyvben. Az elején nem igazán találta meg a könyv és hősünk az összhangot. Norin-nak nem volt ideje, hogy igazán belelovalhassa magát a történetbe, de egy szép napon mikor nem kellett semmit tanulni, végre elveszhetett a betűk birodalmában. És csak ennyi kellett, hogy megszeresse, és többé le ne tegye a regényt. Mikor már együtt élt a történetben valósággal megállt az idő, és a könyv életre kelt. Norin úgy érezte magát, mintha a moziban ülne. Maga előtt látta Pearly dühtől eltorzult arcát, Beverly lázban égő szemeit, hallotta a zongorajátékot, és érezte a fehér ló selymes szőrét a kezei alatt. A könyv éltre kelt New York várósával egyetemben. Hősnőnk már olvasta a fülszövegen, hogy valami briliáns, ahogy Helprin a várost szerepelteti művében, de soha nem hitte volna, hogy ennyire magával ragadják majd a leírások a városról. Az író szenvedélyesen szereti a Big Apple-t, mikor beszélt róla, nem sok hiányzott, hogy Norin a zsebkendőkért kapjon. Elgondolkozott azon is, hogy vajon ő szereti ennyire a hazáját. NEM. Eddig teljesen vak volt, nem látta meg a város szépségeit, az igazat megvallva semmit nem látott még a városból, ha valaki megkérdezné tőle, hogy milyen színekben pompázik a főtér naplementekor, nem tudna rá válaszolni. Egyébként meg nem csak ő a hibás, hogy nem szereti a városát, h egyszer minden honnan azt hallja, hogy itt nincsen jövőd, csak külföldön, akkor egy idő után már ő se tud másra gondolni, csakhogy külföldön keresse a jövőjét, de ez egy másik történet. Az biztos, hogy Norin megszerette New Yorkot eddig nem volt elájulva tőle, de Helprin megmutatta az igazi arcát.

Mikor Norin kinézett az ablakon nem a napsütötte kertet látta harciaskodó verebekkel, hanem magas tornyokat, amelyeket hó fed, és a távolban egy aranyosan izzó fehér csíkot, amin egy ló vágtat felfelé, az ismeretlenbe.

Akik hősnőnket ismerik, tudják, hogy nagy-nagy álma, hogy újságíró legyen. Újságírásról pedig volt szórendesen, hiszen a két nagy rivális újság között emelkednek sötét felhők: a The Ghost és a The Sun között. Utóbbinál Norin még WC pucoló is szívesen lenne, előbbinél inkább az AKSD, minthogy olyan hülye főnököm legyen, mint Binky.

Tetszett neki New York életre keltése de a nagy áttörés számára a párbeszédekből származott. A szereplők külsejét nagyon jól eltudta képzelni a profi leírásokból, de a jellemüket igazán a párbeszédekből lehetett megismerni, és így lehetett őket megszeretni. Viszonylag sok szereplőt mozgat a történet, de mindegyikmás-más stílussal és szókinccsel rendelkezett.

Az író folyamatosan húzta el olvasónk orra előtt a mézesmadzagot. Egyre izgalmasabb lett a történet, és egyre több megválaszolatlan kérdés lógott a levegőben. Az biztos, hogy hasonlatokat, és titkokat tudd gyártani az író. Norin csak egy valamit sajnál, hogy az érzelmek nem jöttek át. Végig külső szemlélő maradt, mint a moziban. Nem jöttek át az érzések, de azért a végén könnyezett, de csak azért meg vége volt a könyvnek, és Helprin az utolsó szavakkal, mintha a szívéből beszélt volna, tudta mire van ennek a csajnak szüksége, hogy emlékezetes maradjon számára a könyv.

Mikor elolvasta csak feküdt az ágyába, és végig játszotta újra az egész történetet, de nem elégedett meg ennyivel tovább is szőtte, és még most is szövi, mert ennek a könyvnek csak a képzelet szab határt.

Norin utóirata: Ez a könyv nagyon nem érdemli meg ezt a borítót. Kemény kötést neki, és szép grafikát!!!!

Ara-para

Végre magyarul is megjelent Meg Cabot nagy sikerű trilógiájának utolsó kötete Locsifecsi királynő férjhez megy címmel, és förtelmes borítóval. Bár a második rész nem aratott nagy sikert, az utolsó mondatnak hála blogunk első számú bloggere már alig várta, hogy megkaparinthassa az utolsó egyben befejező kötetet. És erre a Könyvfesztiválon adódott is lehetőség. Most meg már elolvasottan fekszik az orra előtt, és arra vár, hogy tulajdonosa postoljon róla. Na, ez rajtam ne múljon, legyen csak meg a kívánsága.

A történet ugyanott folytatódik, ahol a második könyv, olyan álnok módon félbe maradt. Egy kis emlékeztető, azoknak, akik olvasták a második részt: Lizzie kirúgta Luke-ot, mert az eljegyzési gyűrű helyett egy varrógépet ajándékozott neki. Lizzie fogta magát, és a munkahelye feletti kis albérletbe, ahova Chaz, Luke legjobb barátja, segítségével sikerült beköltöznie, de ez még nem minden mivel Lizzie nem akart egyedül menni ügyfele káprázatos esküvőjére megkérte Chazt, hogy kísérje el, és ott egy-két forró csók is elcsattant, másnap mivel Lizzie mielőtt bármi történhetett volna elaludt. És ez volt szerinte a szerencséje, ugyanis másnap reggel Luke kopogtat az ajtaján és kéri meg a kezét a bibi csak az, hogy közben Chaz fent Lizzie ágyában az igazak álmát alussza. Itt van vége a második résznek, a harmadikban részben Lizzie elfogadja Luke házassági ajánlatát, de nem biztos benne, hogy jól döntött eluralkodik rajta az ara-para, és jönnek a kiütések.

Bloggerünket faggatuk a könyvről.

Norin kérdez: Hogy tetszett a Locsifecsi királynő férjhez megy?

Norin válaszol: A Locsifecsi királynő New Yorkban után alig vártam már, hogy elolvashassam a harmadikat, nem hittem el, hogy ilyen vége legye egy könyvnek, pedig általában szeretem a befejezetlen történeteket, amik a képzeletre bízzák a folytatást, de itt valahogy ez nem volt szimpatikus, ráadásul annyira elhúzták a kiadó megjelenését, hogy már nem izgatott a történet folytatása. Az elején nem nagyon tetszett a könyv, idegesített Lizzie hülye liba nyavalygása meg, hogy senkire nem hallgat, legszívesebben bebújtam volna a könyvbe és megmondtam volna neki, hogy mi hogy van, és mennyire vak. Ráadásul most már l annyi Cabotot olvastam, hogy az első fejezetekből tudom, hogy mi lesz a történet vége Happy End mi más. De aztán a közepénél a történetben egy kicsi, de jelentős fordulat következik be, amivel Meg életemben először meglepett, és innentől már faltam a könyvet, bár szomorúság is volt bennem, de aki meg szeretné tudni, miért olvassa el a könyvet.

N. k.: Ki volt a kedvenc szereplőd?

N. v.: Egyértelműen Nichols nagyi. Imádom azt az iszákos, és sorozat függő nénikét, aki meg mondja a frankót, rengeteget nevettem a beszólásain.

N. k.: Luke vs. Chaz

N. v.: CHAZ egyértelműen, vicces, férfias, és számomra olyan macis. Bár az első rész után Luke volt az álompasi, de ez már a múlté. Ő túl TÖKÉLETES.

N. k.: Ebben a könyvben is, mint minden locsifecsiben vannak az egyes fejezetek előtt  különféle tanácsok, és történetek. Itt a mennyasszonyok kaptak tanácsot, és az esküvő története volt bemutatva, hogy tetszettek?

N.v.: Volt néhány dolog, ami teljesen hidegen hagyott, de egy két dolog nagyon érdekes volt. Pl.: Én sose, hogy miért hordják a jegygyűrűt a balkéz negyedik ujján, most már tudom, hogy azért mert ez az új van a hiedelem szerint összekötetésben a szívvel. Ki hitte volnaJ De szerintem a legjobb kis kiegészítő az első részben Lizzie szakdolgozata volt, az még vicces is volt. A második részben viszont, mikor nézegettem az esküvői ruhákat azon vettem észre magam, hogy azon gondolkodom nekem vajon, melyik állna a legjobban:P

N.k.: Mi a véleményed Lizzie-ről?

N.v.: Néha idegesít a nyavalygása, kicsit buta, de mikor végre a sarkára áll, jó fej csajszi, de néha megmondtam volna a magamét. Ráadásul rokon lelkek vagyunk. Én se tudok lakatot tenni a számra. (Az én kedvenc Cabot hősnőim azok, akik bár mikor seggbe rúgják a bunkó srácokat, lásd Jess a Hívószámból)

N.k.: Ha egy egytől tízes skálán kellene értékelned a könyvet, mennyit adnál neki?

N.v.: 7,5 felett, mert a végére nagyon belejöttem, és mert Meg Cabot könyveivel repül az idő, és kikapcsol, de az a baj velük, hogy nem maradandóak.

N.k.: A három kötet közül melyik tetszett a legjobban.

N.v.: Még mondog az első a legjobb: vicces szórakoztató, és még most is emlékszem belőle szinte mindenre. Az a legeredetibb.

Íme, a helyezések: 1. Locsifecsi királynő

2. Locsifecsi királynő férjhez megy

3. Locsifecsi királynő New Yorkban

N.k.: Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk, de most már aztán irány olvasni!!!!

N. v.: IGENIS!!:D

Különkiadás

Nichols nagyi tiszteletére:

Az álompasi Byron Sully. Sok-sok csókot küld nagyikám♥♥

És akkor most zúzzon az AC/DC csak most csak neked Nichols nagyi:

 

Mi, szemüvegesek

FIGYELEM! FIGYELEM!

Ezt a bejegyzést  az olvashatja el, akinek szemüvege van!
Vagy ha neki nincs, legalább az Apukájának vagy az Anyukájának vagy a Nagymamájának vagy a Nagybácsikájának.
De ha azoknak sincs, akkor legalább az öccsének  vagy a legjobb barátjának,
De legfőképpen az olvassa el, aki csúfolódni szokott azokon, akiknek van szemüvegük,
Olvassátok el, és megtudjátok, hogy aki csúfolódik nagyon hamar koppan.Kitudja az egyik percben még Huhu-nak nevezed az osztálytársad, utána meg csak azt veszed észre, hogy már te is a pápaszemesek táborát gyarapítod, na ilyenkor mit teszel?

"Fűzöld Kitti merre vagy? Gyere már elő, nincsen kedvem bújócskázni. Hahó!!" ÁÁÁ megőrjít ez a csaj. Fogalmam sincs, hol lehet az én képzeletbeli testvérkém. Jellemző rá, hogy mindig akkor incselkedik velem, mikor alig várom, hogy a legújabb olvasmány élményemet megosszam vele, de nem fog ki rajtam, hiszen én találtam ki, ha erősen rágondolok, biztosan előkerül. „Gondol, gondol”- mondom ki hangosan, ahogy Micimackó szokta, és jó kis oktondi medvebocs tanítványként természetesen nem marad el a kobakütögetés sem. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a hátam mögött valaki próbálja visszatartani a kitörni készülő kacaját. Megfordulok, és Fűzöld Kittivel találom szembe magam akinek, mint mindig, most is fülig ér a szája, és mikor meglátja sértődött arckifejezésemet röhögő görcsben tör ki, jókedvébe pedig ide-oda gurul az ágyamon, ezt elnézve én sem tudom megállni, hogy ne nevessek vele. Mikor már mindkettőnk oldala fáj a kacagástól, fáradva borulunk az ágyamra, és elmerengve nézzük a falamon békésen alvó Pumuklit. „Na, essünk túl rajta”-nyögi Kitti. „Ma melyik könyvről fogsz nekem ódákat zengeni?” „Nem szoktam ódákat zengeni a könyvekről. Csak elmondom róluk a véleményemet, na jó, meg próbálom őket rád tukmálni, olyan buta vagy, hogy nem olvasol, nem tudod, mit hagysz ki, ha olvasnál, rengeteg kalandban lenne részed, és olyan helyekre is eljuthatnál, ahova egyébként soha. Az meg a másik, hogy nincsen jogod ilyen lekicsinylő megjegyzéseket tenni a könyvimádatomra ugyanis, azért találtalak ki, hogy meg tudjam az olvasási élményeimet valakivel beszélni.” Háborodok fel, de ez Kittit nem nagyon hatja meg, csak ennyit mond: „Nekem aztán nyolc, csak adj egy kis időt, amíg bevakolom ide magam!”Aztán fogja, magát maga köré gyűjti a plüsseim, és párnámmal felpolcozza a fejét. „Most már, hogy kényelembe helyezted magad kezdhetem.”Szólok neki gúnyosan. „Essünk már neki”mondja. „Na, jó szóval, mint tudod nem rég kivettem a könyvtárból Fehér Klára Mi, szemüvegesek című könyvet. Alig vártam, hogy hozzá kezdhessek, mert a Bezzeg az én időmben az egyik kedvenc könyvem lett, és valósággal beleszerettem az írónő stílusában, és PuPillánál is jókat olvastam róla. Így hát, nagy izgalommal vetettem bele a történetben, nagyon vékony kis könyv. Egy nap alatt végeztem vele, és azon a napon jót szórakoztam a történetben. Egy Évi nevű kislány a főszereplő, akinek a legjobb barátnője elköltözött a szüleivel és, az osztályába egy új lány jön Zsuzsi, akinek nagyon csinos szemüvege van, Évinek semmi baja nem lenne, de az osztály urai, azok a híres neves Hajagosok fenyegetéssel ráveszik, hogy csúfolja ki a szemüvege miatt, és mivel Évi fél tőlük, amit teljesen megértek, minden kívánságukat teljesíti. Szerintem, ha azt mondják neki, hogy ugorjon a kútba, még azt is megcsinálta volna.” „Nagyon nem szimpatikusak nekem ezek a Hajagosok”- szól közbe Kitti „Nekem se voltak a kedvenceim elhiheted, de minden könyvbe kell egy gonosz, így lesz meg a bonyodalom. Ráadásul Évi is nagyon megbánta, hogy kicsúfolta Zsuzsit, ugyanis még aznap kiderült, hogy Évinek is szemüvegre van szüksége, és itt kezdődik a kalamajka. Most vajon mit csinál Évi, hogy ne csúfolják ki miatta a suliban?””Ez költői kérdés volt, ugye?” Teszi fel a kérdést Fűzöld hugicám. Sóhajtok egy nagyot, aztán ezt felelem:” Igen, de ha kíváncsi vagy, hogy mi lesz a válasz tessék itt a könyv, még nem kell visszavinni a könyvtárba, olvasd el!” „Kösz nem” „Pedig biztosan tetszene. Képzeld! Még hozzád hasonló kitalált barátok is vannak benne: Világoskék Testvért, Világoskék Jenő, a bohóc, és Világoskék Oroszlán, szerintem nagyon jó barátok lennétek, nézd, csak megmutatom őket.” Fogom meg a könyvet, és dugom az orr alá, az egyik illusztrációt, amin mindenki ott van. És elkezdem magyarázni, hogy ki-ki. „Látod ezt a kislányt, aki az iskolatáskát tartja a kezében ő Évi, és az a másik lány, aki mellette áll Világoskék testvér, nagyon hasonlítanak egymásra, mert hiszen édestestvérek úgy, mint mi, Évi találta ki, mert nagyon szeretet volna egy hugicát. A jobb sarokban, azaz ügyes kis bohóc, aki fél kézen áll: Jenő, és a bal sarokban, aki a téglákon ül a „bátor” oroszlán: Brúnó” „És ez a néni ki, aki a téglákon táncol” –kérdi Kitti „Hmmm, már nem emlékszem, olvasd el!”- felelem ravaszul. És látom, hogy kezdi érdekelni a dolog. „Tetszenek ezek a képek.”- mondja, miközben a könyvet lapozgatja, és elmélyülten keresi a rajzokat. „Igen, nagyon aranyosak. Marton Magda rajzolta őket. Biztos nem akarod elolvasni? Pedig nagyon könnyed, aranyos történet, remek kikapcsolódás. Főleg most, ilyen esős időben, mikor semmit nem tudunk kint csinálni. Én személy szerit imádom Fehér Klára stílusát, a Bezzeg az én időmben- nél egész végig úgy éreztem, mintha ólam szólna a történet, itt meg olyan érzésem volt, hogy ez a nő aztán tudja, mire van szükségem, hogy kiszabaduljak a szürke mindennapjaimból. Bár bevallom kicsit a közepére zavart, hogy ilyen sokat nyavalyog, ez lehet, azért van, mert én sose bántam, hogy szemüveges vagyok, sőt szerintem igazán trendi. De ez az idegesítő érzés, amilyen gyorsan jött az egyik lappal, olyan gyorsan ment el a másikkal. Meg van rá az esély, hogy még újra is olvasom. A molyon mikor olvastam az értékeléseket mindenki, azt írta, hogy ez a könyv kötelező a szemüvegeseknek, hát szerintem meg nekünk, szemüvegeseknek ez csak ajánlott viszont azoknak, akik csúfolnak minket a szemüvegünk miatt kötelezővé tenném, hogy rájöjjenek a csúfolódás csúnya dolog, és gyakran visszaüt. VÉGE”- zárom le a szóáradatom, és Kitti már ugrik is, és szalad a macskához kergetőzni. Csak le ne verjenek valamit. Megyek le is állítom őket, lehetne már napsütés.

KÉSŐ ESTE

Papírzörgésre ébredek fel. Kinyitom a szemem és látom, hogy a sarokban Fűzöld húgocskám a kis rózsaszín könyvre csíptethetős olvasólámpámmal elmélyülten olvasgatja: Fehér Klára Mi, szemüvegesek c. könyvét. Észre se veszi, hogy felkeltem, és mosolyogva figyelem, fekszek is vissza, hogy meg ne zavarjam.

Jampihercegnő

Nem sokkal később miután elolvastam a Bezzeg az én időmben-t, Anya mondta, hogy törölgessek le a könyvespolcomon. Ez nálam általában fél napot vesz igénybe, pedig csak egy közepes méretű polcom van, csakhogy mikor elkezdem lepakolni a könyveket, nem tudom megállni, hogy beléjük ne olvasgassak. Most leginkább a hátul megbúvó pöttyös és csíkos könyvekre koncentráltam, hiszen Fehér Klára pettyes könyvecskéje nagyon megtetszett, és a molyon is sok jót hallottam róluk. Szegények ott hátul, olyan magányosan, és elhagyatottan néztek ki, csakúgy sóvárogtak kezem érintése után. Nem haboztam hát, azonnal elkezdtem kutatni közöttük. Jobbnál-jobb témákkal és címekkel találkoztam, de mind közül a legjobban egy sárga-fehér pöttyös könyv keltette fel az érdeklődésemet, ami a Szöszi címet viselte. Tudtam, hogy ezt a könyvet nekem találták: a címe, a fogása, az illata mind azt súgta, hogy olvass el, nem fogsz csalódni. Nem teketóriáztam tovább, fogtam magam és bele vetettem magam Gergely Márta könyvébe.

A történet elején Szöszi 14 éves kamasz lány, aki azért küzd, hogy ne bukjon meg,  végre ott hagyhassa azt a fránya iskolát, és fodrásznak álljon.

Ahhoz, hogy Szöszit meg szeressem meg kellett ismernem, hiszen ő nem egy bájos, mindig mosolygós, szorgalmas csajszi, hanem kicsit butuska, makacs, és önfejű, de mégis a legbecsületesebb irodalmi főhős, akit ismerek. Bár az elején nem találtam szimpatikusnak, a nagymamával egyetemben. A végére mikorra, megismertem az igazi Szöszit, nagyon megszerettem ezt a jampihercegnőt. És mikor az utolsó oldallal is végzetem, akkor vettem csak észre, hogy sírok. Az örömtől vagy a szomorúságtól?Magam sem tudtam, és most sem tudom, de abban biztos voltam,hogy most nem akarok megválni Varga Szöszitől. Elhatároztam, hogy nézelődök, még a polcon hátha találok még valamit Gergely Mártától. Láss csodát, találtam. Úgy látszik mama is szerette a lányregényeket, mert szerencsére rengeteg pettyes, és csíkos könyvünk van. Ilyenkor hiányzik a legjobban, mennyit tudtunk volna beszélgetni mi a könyvekről, annyira kíváncsi vagyok rá, hogy mi volt például az ő véleménye Szösziről, de sajnos sosem fogom már megtudni, de szerintem szerethette, mert egy újabb Gergely kötetet találtam, aminek a fülszövege alapján szintén Szöszi a főszereplője, és az Iskolatársak címet viseli. Már repültem is fel molyra, hogy megnézem, miket írnak róla sorstársaim. És akkor láttam, hogy ez egy trilógia, és naná, hogy amit találtam az-az utolsó része. Gondoltam, ha az első és az utolsó meg van, akkor a második is itt bujkálhat valahol. Felforgattam a polcomat, benéztem minden sarokba, az összes dobozból kipakoltam a könyveket (még nem jutottunk el odáig, hogy legyen egy nagy könyvespolcunk, ahol elférnek a könyvek, ezért még öt év után is dobozokban tároljuk szegénykéket), de sehol nem találtam a Házasságból elégségesre hallgató kötetet. Nagyon el voltam keseredve, de annyira szöszi hangulatom volt, hogy alig  bírtam nem belekukkantani az Iskolatársakba, először csak a képeket akartam megnézni, de aztán a képekhez szöveg is társult, szóval nagyjából tudtam, hogy miről szól a második rész, de ez nem vette el a kedvemet tőle, sőt még jobban felcsigázott, de a könyvtárban se volt bent, és mikor megkérdeztem a Móra könyvkiadót a könyvhéten, hogy nem akarják-e kiadni újra,  azt mondták, hogy nem tudják, mert nem adják el a kéziratot, vagy valami ilyesmi, de a néni ,akitől megkérdeztem ,is nagyon sajnálta, mert elmondása szerint, ez volt az egyik kedvenc könyve gyerekkorában. Naná, hogy még kíváncsibb lettem, így írtam a molyon egy karcot, hogy jó lenne, ha a kedves kézirat tulajdonos odaadná a kéziratot az egyik kiadónak. Nem nagyon vártam választ erre a karcra, de mikor legközelebb felnéztem láttam, hogy bozs felajánlotta, hogy kölcsönadja. Akkor annyira megörültem, hogy kétszer körbe szaladtam a házat, és azonnal elfogadtam bozs ajánlatát. Kisebb bakival (nem adtam meg a nevemet, csak a címemet, így szegény nem tudta azonnal postázni. Ez az én formám) meg is érkezett, és azonnal belevetettem magam.

A történet 3 évvel később játszódik, mint előzménye. Szöszi már elismert fodrász segéd, aki imádja a munkáját, Körmendi Árpád pedig, Szöszi udvarlója, éppen külföldre készül, hogy véghezvigye álmait. Ámde egy napon Árpád, és az édesapja összevesznek, és a mi Szöszink hirtelen azon veszi észre magát, hogy az oltár előtt áll, talpig fehérben, perceken belül már Körmendinének fogják hívni, és ezzel a makacs mackóval kell hátra lévő életét leélni. Házasságuk első heteibe kaptam bebocsátást, ahol volt szerelem, csalódás, rengeteg veszekedés, (hiszen mind a ketten rendkívül önfejűek) megbocsátás, könnyek, tánc, csalódás, és persze az elmaradhatatlan jampiság.

Ezt a könyvet nem voltam képes letenni, folyton olvasni akartam, olvastam a buszon, a kádban, az autóban, a pad alatt, sőt még az utcán is, és ha valami oknál fogva le kellett tenni, folyton a Körmendi ház tájékán kalandozott a gondolatom. Ez egy remekül megírt regény, az elején nem lehetet letörölni a mosolyt az arcomról. Nagyon aranyos volt, ahogy Árpád, és Szöszi veszekedtek, majd kibékültek, majd megint veszekedtek majd megint kibékültek. A veszekedéseik folyton a nagyszüleimre emlékeztetnek, ők szoktak mindig mindenen összekapni, de aztán két perc múlva úgyis kibékülnek, hogy aztán valami máson összevesszenek. A könyv vége felé viszont, mikor kezdett komollyá válni a dolog, együtt izgultam Szöszivel, hogy boldog házassága legyen. Míg az első részben csak megszerettem, és barátnőmnek neveztem Szösszentyűt, addig itt Szöszivé váltam, és a regény végére én is megváltoztam nem csak Szöszi. Körmendi Árpád nagyon jó munkát végzet nem csak nejét, még engem is sikerült megnevelni, teljesen más lett az értékrendem, és én is beleszerettem Árpádba. Már álmodtam is vele, együtt mentünk a Balatonra, és fürödtünk jó sokat.
Ennek a könyvnek minden szavát imádtam, és egyértelműen az egyik kedvenc könyvem lett. Lassan küldöm vissza bozsnak, de nem teszek le róla, hogy egyszer megszerezzem, nekem kell!!!!

Miután elolvastam már nyúltam is az Iskolatársakért. Én ezt a könyvet csak egy lehetőségnek tartom, hogy így is alakulhat a Körmendi házaspár sorsa.

Hogyha külön posztoltam volna, akkor ezt a címet adtam volna neki: A jampihercegnő kerítőnek áll. Két és fél évvel az esküvő után futottam ismét össze a Körmendi háztartással, immár happy az élet, saját házuk van, ahol a nagymamáékkal, és Árpád szüleivel laknak együtt, itt van Szöszi húga, aki pöttyös könyvet olvas:), és megszületett ifjabb Körmendi Árpád is. Szöszi boldog, de valami beárnyékolja ezt a meghittséget, méghozzá újra bekopog az ajtóján az a fránya iskola. A kedves, általam is imádott férje úgy gondolja, hogy Szöszi ráér esti iskolába járni. Így hát, mivel a mi kis exjampihercegnőnket, már nagyon betörte ez a mackó, fogja magát és beiratkozik. Ahol egy falusi leendő tanár nénivel azonnal összebarátkozik. Ő Török Ilonka, aki a jó kislány szerepet kapta meg a regényben, és akiért az osztály Casanovája oda van. Árpád összebarátkozik Ádám Ferivel (ő a Casanova, aki egyébként nagyon jó fej), és támogatja, hogy udvaroljon a mi szűzies Ilonkánknak, Szöszi viszont nagyon ellene van, nem is tudom, hogy miért, nem nagyon voltak értelmesek az érvei, max annyi, hogy nem kedvelte Ferit, amit nem értek, ő a legviccesebb az egész trilógiában, ha nem lennék fülig szerelmes Árpádba lehet, hogy megpróbálnám vele;-). És mivel a Körmendi házaspár nincsen egy hullámhosszon, jöhetnek a veszekedések, ráadásul felbukkannak újra Szöszi szülei is.

Nekem ez már kevésbé tetszett, a nyomába sem ér a többi Szöszinek. Megváltozott a hangulata, és a szereplők is, Ilonkát meg nem kedveltem meg, csak Ádám Ferit, de őt nagyon. Ez a nyugalmazott jampihercegnő sem tetszik, Árpád túlságosan megnevelte hősnőnket, hiányzott nagyon a jampiság. De azért nem volt ez rossz, csak nem volt igazán szöszis, így is repültek az oldalak, és élveztem is az olvasást, bár nem érzem annyira maradandónak, mint a Házasságból elégségest, arra szerintem még ötven évesen is fogok emlékezni, annyira belém ivódott a történet. Itt már azért voltak olyan részek, amik nem kötötték le a figyelmemet, például az iskola:P Árpád meg egyre jobban hasonlít apukámra: mindketten kolbászt reggeliznek:S:P

A három kötet közül a Házasságból elégséges tetszett a legjobban, amiből egyébként film is készült Törőcsik Mari, és Bodrogi Gyula főszereplésével, tervben van, hogy megnézzem:) A képzeletbeli Szöszi dobogón az első rész áll, és a harmadik kötetet kapta meg az Iskolatársak. A köteteket Szőnyi Gyula illusztrált. A rajzok nem nagyon tetszettek, bár tény, hogy a férfiak igazán jóképűek, de akkor sem tetszettek.

Sokféle kérdés, érzelem bolyong bennem a trilógia kapcsán, amiket nem igazán tudok megmagyarázni, de abban biztos vagyok, hogy Varga Szösziből nem megy mindenhol tizenkettő egy tucatban!

ui.: Szeretném megköszönni bozsnak, hogy elküldte nekem a könyvet, hamarosan küldöm vissza:)

i2.: Nagyon megszerettem Gergely Márta stílusát, és már alig várom, hogy a többi könyvét is elolvassam.

Egy nem tűrhető könyv

Blogbejegyzés

melyben kiderül, hogy tetszett Norinnak a Tündérboszorkány és, hogy sikerül-e Dórinak leküzdenie a könyvtáros nénitől való félelmét.

Norin éppen a könyvtárból baktatott hazafele egy rakás könyvvel, mikor megszólalt a telefonja.”Hali”-szólt bele.”Szia, figyelj csak! Nincs meg neked véletlenül az Odüsszeia? Ez a kötelező, és kiderült, hogy a miénket Anya odaadta a tesójnak, akik közben Hawaiira disszidáltak. Most, hogy olvassam el, Te vagy az utolsó esélyem.”-hadarta el egy szuszra bánatát Dóri. Várjunk csak, hiszen te Kedves Olvasó nem is tudod ki az a Dóri, ő nem más, mint Norin egyik legjobb barátnője. De lehet, hogy te még csak most először keveredtél erre a blogra, és azt se tudod mi fán terem a Norin ő kérlek szépen ennek az oldanak a gazdája, aki most E/3-ban beszél magáról, mert azt úgy szereti. Dilis a csaj, de a könyveket szereti, ezért rossz ember nem lehet. Na, de ennyi elég is belőlük, térjünk vissza a beszélgetésükhöz.”Bocsi, de nincs meg. Én is könyvtárból olvastam, ha egy félórával hamarabb szóltál volna, ki tudtam volna venni, pont a könyvtárból jövök hazafele”-felelte Norin.” A fenébe, akkor most, hogy szerezzem meg?” „Talán bemehetnél te magad a könyvtárba, és kivehetnéd személyesen, Használd már azt a kölcsönző kártyát, hát minek csináltattuk meg a múltkor, ha nem használod?” „Megvesztél? Az a banya ott bent kicsinál engem. Nem várhatod el, hogy egyedül bemenjek oda!”- fakadt ki Dóri, „Miért nem? A múltkor is túlélted, most is ki fogod bírni, és én is mindig egyedül megyek oda, még is egyben vagyok.””Az más te egy mutáns vagy. De komolyan miért nem tud az a boszorkány kedves, és mosolygós lenni, mint minden normális könyvtáros néni?” Talán, mert nem járnak a gyerekek könyvtárba. Nem olvastad még a Tünd…” . és akkor Norin már tudta, mit kell tennie.”Egy óra múlva legyél nálunk. Már tudom a megoldást. Szia, puszi. Siess!!” - mondta, és azzal le is csapta a telefont, majd sietősre vette a figurát.

Egy órával később mindketten Norin szobájába ültek, és csokit majszoltak. Lassan kivégeznek egy jó nagy tábla Bocit, addig is Drága Olvasóm helyezd magad kényelembe, mert Norin rögtönzött könyvbemutatót fog tartani, és ő nem pont a pontosságáról híres. Ja, hogy te még nem is tudod, melyik könyvről van szó, azt hiszem, ezt elárulhatom neked. Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című regényéről fogunk ma hallani, de át is adom a szót Norinnak, mert már befejeztél a nassolást, és türelmetlenül várja, hogy elkezdhesse a beszámolót.
„Ez a könyv, amit most a kezemben tartok a megoldás a problémádra, és egyben egy titok kulcsa, amit nem félek, a kezedbe adni tudom, hogy te megbecsülöd majd.””Köszi a bizalmat!””Szívesen. Na, már most. A történet főszereplője Jóhegyi Laci. Egy kisfiú, aki a Békés Pál Utcai Általános Iskolába jár. Látom, most azt gondolod, hogy ebben semmi különleges nincsen, de Laci nem egy átlagos kisfiú, nem bizony, ő ugyanis sok gyerkőccel ellentétben szeret olvasni, és maga az iskola se egy szokványos suli. A Békés Pál falai mögött titok, és mágia lakozik, különösen a könyvtárban, ahol nem más, mint maga Morcz Aranka a könyvtáros néni, aki még a Bogi néniknél is sokkal undokabb, és csúnyább. Látom felcsigáztam az érdeklődésedet, ennyi elég is lesz a tartalomból””Még azt mond meg, hogy mi a bonyodalom, bonyodalom nélkül nem jó egy könyv!”- kérte Dóri ”Na jó, nem más, mint az, hogy a gyerekek nem járnak könyvtárba.”Megnézhetem?” –kérdezte Dóri.”Persze”- mondta Norin és átadta a könyvet barátnőjének. Dóri azonnal fel is lapozta.”Jé, ebben képek is vannak „-mondta.”Igen, ráadásul nagyon aranyosak, pont illenek a könyv hangulatához: bohókásak, aranyosak, de egyben nagyon szépek. Szerintem nagyon igényes a kiadás, még az illata is nagyon jó. Órákig tudnám szagolni.”De dinka vagy”- csipkelődött Dóri.” Nem hiszed el? Szagold csak meg, ugye milyen kellemes szinte lehet érezni a könyvlelkét. Na?””Tényleg nem büdös, de nem fogok most a könyvszagáról vitatkozni veled.”- jelentette ki mosolyogva Dóri. „Hé, ez dedikálva is van.”- kapja fel a fejét Dóri, mikor az első lapra kukkant.”Ahha, a könyvfesztiválon tudtam találkozni az írónővel. Vagyis, hát igazából ott ismertem meg. A könyvmolyképző standjánál dedikálta a könyveit. Mikor odaértem már javában mesélte Tesómnak a Tündérboszorkány történetét. Viki nagyon aranyos nő. Kedves, közlékeny, ahogy Kittinek ajánlotta majd dedikálta is a könyvet, látszott, hogy imádj a gyerekeket, az írásba és a könyvekbe pedig egyszerűen szerelmes, és ez látszik a Tündérboszorkányban is. Tudod, hogy a vesszőparipám, hogy egy könyvnek legyen személyisége, nem szeretem, ha egy könyv sablonos, és nem érződik benne maga az író. Itt nem így volt Viki a könyv minden szavában ott volt. Nem gondoltam volna, hogy a közvetlenségét ennyire át tudja adni a könyvben, de sikerült neki. Mikor olvastam úgy éreztem én vagyok a középpontban, hogy csak nekem íródott a regény. Ilyet legutóbb Fehér Kláránál tapasztaltam, ezért szeretem őt, és most már ezért szeretem Bosnyák Viktóriát is.”Ez mind szép és jó, de ez egy gyerekeknek szóló könyv. Nem gondolod, hogy 16 éves vénszatyor fejjel nem fogom élvezni?””Cseppet sem. Én is 16 éves vénszatyor fejjel olvastam el, és nagyon-nagyon élveztem, rengeteget mosolyogtam. Az a jó benne, hogy nem tartja hülyének a gyerekeket. Nyugodt szívvel beszél nekik a Pál utcai fiúkról, Petőfiről, sőt még Gutenbergről is. Ráadásul vannak, olyan poénok benne, amiket a 12 éves húgom nem biztos, hogy értett, de én szakadtam a röhögéstől. Azt, hogy rendkívüli könyv Kittin tudtam lemérni, miután egy hét után elolvasta (már ez rekordnak számít nála), fejvesztve rohant, hogy megvegye a második részt, ráadásul még Anyáékkal vetetett egy másik Bosnyák Viki könyvet, amely a földrajzi nevek helyesírását segíti játékosan, az majd nekem is jó lesz. Én is vettem tőle még egy könyvet, ami a rokon értelmű szavakról szól. Úgy vettem észre az írónő szeret a szavakkal játszani, és a rokon értelmű szavakkal aztán lehet játszani. Alig várom, hogy elkezdhessem őket olvasni, és alig várom, hogy megjelenjen az új könyve, ami na most kapaszkodj meg, már nekünk vénszatyroknak íródik, ezen az oldalon meg is nézheted”-mondta és felírta a Lovessence blogjának a címét egy kis cetlire, majd betette a könyvbe, és azt oda adta barátnőjének.”Tűrhetőnek tűnik.”- jegyezte meg Dóri.”Még, hogy tűrhető. Ez a könyv nagyon messze van a tűrhetőtől-háborodott fel Norin.”Ezt, hogy érted?” ”Olvasd el és megtudod.”- kacsintott rá cinkosan Norin.”Na de, most már tünés, mert megeszed itt nekem az összes csokimat, és még össze kell pakolnom holnapra. Hidd el, ha elolvasod a könyvét, többé nem fogsz félni Bogi nénitől. Na, szia”- mondta és azzal ki is tessékelte barátnőjét az ajtón.

***

Másnap Dóri teljesen egyedül ment el a könyvtárba, ahonnan az Odüsszeia -val és 5 Pál utcai fiúkkal , és egy titokkal a zsebében indult haza. Hogy minek neki annyi Nemecsek, és mi a titok? Igérem megtudod ha elolvasod Bosnyák Viktória Tündérboszorkányát.

A bejegyzést ajánlanám a böszörményi mindig mosolygós könyvtáros néninek, és a Napocskának. Utóbbitól kérni is szeretném, hogy dugja elő a nóziját!

Egy történet a jövőből

Raana Raas: Csodaidők

Az imádatom tárgya, a szerelmem, a történet, ami szinte minden lefekvéskor az eszembe jut, egy világ, aminek bárcsak a részese lehetnék, egy álom. Ezt jelenti számomra a Csodaidők. Most, ahogy azt a fenti nyálas áradozásomat olvasod, biztos azt gondolod, hogy túlzok, de nem, számomra a CSI az egyik legjobb barátom lett. Lenyűgözött, szórakoztatott, elgondolkodtatott, megríkatott. És én még, mikor először találkoztam vele, nem akartam elolvasni. Tavaly nyáron a névnapom utáni nagy könyvvásárláson Apa pillantotta meg legelőször. Engem nem igazán érdekelt, de Apát már az ujja köré csavarta, és repült is be a kosárba. Így került a birtokomba Az ogfák vöröse. Habár Apukám vette meg mégis az én szobámban landolt, mert éppen akkor nem volt ideje az öregnek olvasni, és feltettük a polcomra. Csakhogy minden egyes felkelésnél először ezt a könyvet láttam meg elsőnek, nem tudtam neki ellenállni, muszáj volt elvinnem, nyaralni, Tiszalökön úgy se tudok mást csinálni csak olvasni, én meg azt gondoltam, ez a könyv elég vastag ahhoz, hogy legalább négy napig kibírja, és már akkor nem kell olyan sokat cipekedni. Tévedtem. Már az első nap elvittem magammal a standra, akkor ott jobban meg is néztem magamnak. A borító még mindig nem fogott meg, és magát a címet, se találtam, olyan nagy számnak, viszont az alcím elgondolkodtatott. Mi lehet az ogfa. Nem lehettem, hogy én azt ne tudjam, ugye?:P Elnyújtóztam hát a gyékényen, és belevetettem magam a történetbe, hogy tudásszomjamat csillapítsam. Akkor még nem gondoltam volna, hogy nem fogom tudni kiverni a fejemből a könyvet.
Fokozatosan szerettem meg. először csak felkeltette az érdeklődésemet, és lekötött, nagyon élveztem, majd ahogy fogytak a lapok, egyre jobban megelevenedett előttem a sztori, és még az álmaimba is befészkelte magát.
Miközben olvastam mindenről megfeledkeztem, csak én voltam, és a CSI. Utáltam minden percet, amit nélküle kellett töltenem, és minden reggel korán keltem, hogy minél hamarabb folytathassam. Oké, ez most nem igaz, két nap alatt elolvastam, szóval csak egyszer kellett korán kelnem, de a véremben van a túlzás, és annyira szeretem a CSI-t, hogy nem tudok nem elfogultan beszélni róla. Kérlek, nézd el ezt nekem. Na, szóval. Miután végeztem az első résszel azonnal el akartam olvasni a folytatást, csakhogy az még nem volt meg, én meg éppen éves száműzetésemet töltöttem Tiszalökön, de addig nyaggattam Apát azzal, hogy a lelki egyensúlyomnak szüksége van a Kiszakadtakhoz, és addig nem nyugszok meg, hogy beadta a derekát, és elfuvarozott az Alexandrába, és ettől kezdve elfelejtettem, hogy én csak a Tiszában pancsolok a húgommal, míg a barátaim a horvát tengerparton a legbarnább, és legsármosabb pasassal szemeznek, hiszen David Freymennél nincs jobb férfi, ő meg csak az enyém volt.:P. Bár már említettem, hogy az első részbe beleszerettem, de csak a Kiszakadtak után lettem rajongó. Az Ogfák vöröse egy lenyűgöző bevezető, de a stílus igazán a Kiszakadtakban forr ki igazán, egyszerűen tökéletes, és nagyon sírós:P.A vége fantasztikus, először a sokktól megszólalni se tudtam, csak meredtem magam elé, és a könyvet szorongattam a kezemben. Csak miután Apa feljött az emeletre, hogy megnézze, mit csinálok, tört el a mécses, de akkor kb. 10 percig áztattam a pólóját. míg végre vissza tudtam szorítani a krokodilkönnyeket, de nem tudok magamnak parancsolni, és muszáj volt újra olvasni a kedvenc részeimet, amiktől megint megeredtek a könnyeim. Végül már Anya nagyon megelégelte, és azt mondta, hogy elveszi a könyvet, ha nem hagyom abba. (Ugye milyen kegyetlen:P) Erre persze sikerült abbahagynom.
Mivel, én nem láttam a könyvesboltban, hogy lenne folytatása, ezért én abban tévhitben éltem, hogy a Kiszakadtak az utolsó rész, amitől még jobban imádtam. Én már csak ilyen fura bogár,oda vagyok az elvarratlan szálakért, és a homályos befejezésekért. Szeretek azon gondolkodni, hogyan alakult a szereplők sorsa. A nyaralás hátra lévő részében az Alfán, a Shremeyán, és társaik környékén kalandoztam, és magamban szövögettem a sztorit. Mikor haza értem röpültem a számítógép felé, hogy meglátogassam a könyv honlapját. Feltett szándékom volt megtanulni nitanul (ez egy nyelv, amit a CSI-ben egy vallásos közösség a kaven használ) És akkor majdnem kiütötte a szemem egy eszméletlenül randa zöldessárga borító. De engem már nem érdekelt a borító, csak arra tudtam koncentrálni, hogy: „a 3 kötet együtt megrendelhető itt”: Nem hittem a szememnek, ezek szerint van folytatása. Abban a percben én voltam a legboldogabb a házban, Fel és le szaladgáltam, és próbáltam nem bőgni az örömtől, nehogy Anya beváltsa fenyegetését, de nincs nagy  önuralmam már az első részletnél kellett a zsepi. De Anya egyáltalán nem haragudott, sőt december 6-án a Mikulás meg is hozta szépen becsomagolva.
Én azt hittem, hogy az első két kötetet nme lehet felülmúlni, de az Árulás kérem szépen zseniális. Az írónő aztán ismeri a feszültségteremtés csínját-bínját. Az egész könyv úgy van megcsinálva, hogy ne tudd letenni. Bár az első kettő is oda szegezte a szemem a lapokhoz, az Árulás sikít, ha le kell tenned. Ez a rész volt a leggördülékenyebb, és legcsattanósabb. Rengeteg a váratlan fordulat, már csak azon vettem észre magam, hogy fogom a fejem, és ezeket mondom: „Ilyen nincs!”, „Na, ne már!”,”Oh my god!:O”. Elsöprő erővel dönt le a lábadról. Nagyon rossz volt a végére érni, és azt tudni, hogy még sokat kell várni a negyedik, és egyben (sajnos) befejező részhez. Még soha egyetlen könyvnek a megjelenését se vártam ilyen izgatottan. Közben a többi türelmetlen sorstársammal Fórumokon beszélgettem, és tippelgettük, vajon, hogy fog végződni a történet, rá találtam a molyram ahol rengeteg CSI fannal találkoztam, és ahol maga az írónő, Görgey Etelka, is megtalálható.
Az a jó a Csodaidőkben, hogy rengeteget lehet róla beszélni. Nagyon jó volt olvasni a találgatásokat, és újabb lehetséges variációkat felvetni. Apával csakúgy gyártottuk az összeesküvési elméteket. Ugyanis, ahogy jósoltam Apa is fan lett, alig vártuk már, hogy megjelenjen. És végre egy júniusi napon a Hazatérők becsöngetett. Én meg otthagyva a mosogatást (:$) bepattantam Eta időgépébe, és máris ott voltam Judyval, Giinel (g-vel és nem dzs-vel) és Yaanal (ők a főszereplők), hogy együtt varjuk el végre azokat a bizonyos szálakat.
Nagyon szidom magamat, hogy nem olvastam el előtte újra a három kötetet. Sajnos az agyam egy szita, a neveket nagyon gyorsan kiselejtezi, ezért egy kicsit döcögősen indult, de hála a hátsó kislexikonnak (Vigyázat, a kislexikon lábjegyzete spoileres. Elolvasni, csak saját felelősségre!!)
Itt már szépen lassan lekerült mindenről és mindenkiről a lepel. De közben a szereplőknek rengeteg megpróbáltatáson kell túlesniük, és túl kell élniük, hogy azaz eszme, amiben hisznek, ne tűnjön el.
A végén üresnek és teljesnek egyaránt éreztem magam. Üres voltam, mert vége nincs tovább, nem lesz többé CSI. És teljesnek, mert végre minden kérdésemre választ kaptam, és még a befejezéssel is meg vagyok elégedve.

A Csodaidők életemnek ezt a kis szakaszát erősen meghatározta, nagyon előkelő helyen csücsül a kedvenc könyveim listáján, és Etának köszönhetően kezdtem el magyar könyveket olvasni.
Sokszor tapasztalom, hogy az embereknek előítéleteik vannak a CSI-vel szemben, azt szokták mondani, hogy ez túlvallásos, vagy scifi, azt meg mi nem szeressük. Na, ezt tessék gyorsan elfelejteni, ugyanis szerintem a Csodaidőket műfajilag nem lehet behatárolni. Minden benne van: űrhajók, szerelmek, háborúk, viszályok, titkok, rejtett töri , és még krimi is, ha úgy vesszük, mert úgy éreztem magam, mint egy magánnyomozó miközben próbáltam kitalálni, hogy ki-ki.
Rengeteg embernek adtam kölcsön, mindnek eltérő az ízlése, van aki a klasszikusokat, valaki a tini vámpírokat, szereti, sőt az egy olyan barátnőmnek is kölcsönöztem, aki nem is szokott olvasni, még ő is rekord gyorsasággal végzett vele. Soha egyik se mondott róla rosszat, nem mondom, hogy mindenki, olyan őrült CSI fan lett, mint én, de mindenki kíváncsi volt a folytatásokra.

Ha, eddig végig olvastad a posztomat, akkor észreveheted, hogy magáról a történetről nem sokat írtam, nem véletlenül, nem tudom vállalni a felelősséget, hogy valamit kikotyogjak, ezért inkább belinkelem Etát, és a Class FM-et, majd ő mesél róla.

Én csak egy tanácsot adok a könyvhöz: Soha senki nem az, akinek látszik;-)

spoileres ui.: (Jelöld ki!) Azért bírtam, hogy minden pasi, aki megtetszett meghalt a kötet végére

ui.: Görgey Etelkától nagyon szívesen olvasnék a CSI-től teljesen független könyvet is.

ui2.: Az ogfák előszava, a negyedik rész után is tud, újat mondani;-)

ui3.: Eszméletlen giccses és nyálas poszt lett, mindenkit megnyugtathatok hogy a Csodaidők szerencsére nem giccses, és nem is nyálas:))

ui4.: Minden vágyam, egy dedikálás, remélem hamarosan sikerül egyet kérnem:)

Kihallgatáson voltam Spellmanek -nál

Nem tudom, hol vagyok, és azt sem, hogyan kerültem. Az egyik pillanatban még a kutyára próbálom, ráadni a pórázt a másikban meg itt ülök egy szobában, ahol egyetlen villanykörte lóg a plafonról, halvány fénye megvilágítja az ablaktalan helyiség szegényes díszítését. Várjunk csak most, hogy jobban körülnézek valahonnan ismerős ez a szoba, sőt csukott szemmel is fel tudom sorolni a szoba berendezését egy faasztal, melyről szilánkokban pattogzik a festék, körülötte négy rozoga szék; egy tárcsás telefon egy öreg tévé, és egy videó. Jól ismerem ezt a szobát. Hiszen néhány héttel ezelőtt minden nap megfordultam itt. A Spellman ház alagsorában vagyok, a kihallgató teremben. Ott ahová Isabel Spellman gyermekkorában elég gyakran került. De, hogy kerültem én ide? Valószínűleg álmodom, igen ez biztosan csak egy álom, vagy lehetséges, hogy beszippantott a könyv, ez meg már egy álombeli álom, teljességgel lehetetlen. De mi van, hogyha ez még sem álom, ha ez a valóság, és Spellmanek tényleg léteznek, és engem elraboltak. Úristen! Engem ELRABOLTAK! De nincs időm igazán bepánikolni, mert nyílik az ajtó, és két alak lép be rajta. Egy középmagas kopaszodó férfi, apukás pocakkal, és egy alacsony, hosszú hajú nő. Azonnal felismerem őket. Albert és Olivia Spellamhez van szerencsém. Mindketten leülnek velem szembe. Olivia egy magnót vesz elő, Albert pedig a Spellman nyomozóirodának egy példányát csúsztatja elém. Összenéznek, majd Olivia bekapcsolja a magnót.

A kihallgatás nyomokban spoilereket tartalmazhat!!!!!

 Albert: Kérlek, mondd bele a magnóba a nevedet és a címedet.

Norin: Szólítsanak Norinnak. A www.norin.freeblog.hu –n megtalálnak. Maguk azok, akiknek gondolom magukat, hogy azok?:O
Olivia: Nem tudom aranyom, hogy te kinek gondolsz minket, de én Olivia vagyok, szólíts csak Livynek, ő pedig itt a férjem Albert. És e miatt a könyv miatt vagy itt. [rámutat az előttem heverő vaskos, sárga kötetre]
Albert: Ismered ezt a könyvet, és ha igen mit tudsz róla.
Norin: Persze, hogy ismerem. Körülbelül két hete olvastam el. Ez itt Lisa Lutz Spellman nyomozó iroda című könyve, és ha maguk Olivia és Albert Spellman, akkor önökről szól. Maguk igaziak?
Olivia: Persze, hogy igaziak vagyunk. Mért, mit hittél?
Norin: Azt, hogy álmodom. De, ha maguk igaziak, akkor engem elraboltak.
Albert: Csak kölcsön vettünk.
Norin: Ja, az más. Miben állhatok rendelkezésükre? Gondolom, a könyvről van szó.
Albert: Igen, ezzel kapcsolatban szeretnénk feltenni néhány kérdést, hanem bánod.
Norin: Csak nyugodtan, még sosem beszélgetem könyvszereplőkkel. Ennél izgalmasabb nincs is.
Albert: Hol találkoztál először a könyvvel?
Norin: A molyon. Az egy, olyan könyves közösségi oldal. Könyvszerető emberkék gyűléseznek ott, és beszélgetnek mindenről, de elsősorban természetesen könyvekről. Nagyon sokan olvasták, mostanában. Egyre több értékelés, és bogbejegyzés olvastam róla. Tudtam, hogy meg fogom venni, főleg miután Bence a moly atyja azt mondta, idézem: „Izgalmas történetvezetés, élvezetes stílus, szeretni való karakterek, nevetgélés metrón, villamoson, vonaton…” Az, ilyen csak jó lehet, de engem leginkább a nevetgélés érdekelt. Így elhatároztam, hogy ezt a könyvet meg fogom venni.
Olivia:  És mikor sikerült megkaparintanod?
Norin: A könyvfesztiválon. A vicces az volt, hogy Natasha-nak, és Bencének, éppen arról siránkoztam, hogy ez az a könyv, amit sehol nem találok, és mikor búcsút kellett mondanom a molyos csapatnak, azonnal belebotlottam az Ulpius standjánál pedig ott már egyszer láttam. Bújócskázni akart biztos.
Albert: El tudnád mondani, hogy miről szól?
Norin: Még nem olvasták?:O
Olivia: Oh, bogárkám nincsen nekünk időnk olvasni.
Norin: Tudják, mit? Kössünk üzletet. Én megpróbálom spoiler nélkül felvázolni a könyvet, így kedvet csinálva maguknak az olvasáshoz. Miután én elmentem önök elolvassák, és miután végeztek vele, újra kölcsön vesznek engem. Áll az alku? Egy kis olvasás sosem árt, főleg ez nem elhihetik;-)
Albert:… Áll az alku.
Norin: Nagyszerű! Tehát, ez a könyv itt egy regénynek álcázott bűnügyi akta. De nem egy hagyományos (nem mintha, más bűnügyi aktával találkoztam volna, de az NCIS-ben nem ilyenek vannak) hanem ez egy vagány, színes, így utólag visszagondolva rá humoros is. Ez a bűnügyi akta Isabel Spellmané, a maguk lányáé. És azokból az időkből származik, mikor Izzy megismerkedett Daniellel, a fogorvossal, majd mikor kiderült, hogy az egész családja a magánéletében turkál, felmondd, és maguk egy megoldhatatlannak látszó ügyet varrnak a nyakába.
Albert: Hogy értetted azt, hogy színes?
Norin: Hát, nem úgy, hogy vannak benne színes képek, hanem tele van listákkal, napirendekkel, igazán különlegesen van megszerkesztve. Az ex pasik, és ügyvédek listái voltak a kedvenceim…
Olivia: Jaj, az ügyvédek [felnyög]
Norin:, de nagyon tetszettek a visszatérő motívumok: az autós üldözések, az eltűnt hétvégék, és Rae látogatásai a kocsmában. Tetszett, hogy több idősávban játszodik, hol a jövőben, hl a múltban, hol a jelenben csücsülünk egy kihallgatáson egy nagyon szexi nyomozó társaságában.
Albert: Ki az a nagyon szexi nyomozó?
Norin:[elvörösödik] ÖÖÖ, olvassák el…
Olivia: Megegyeztünk, hogy elfogjuk, szóval akkor tetszett?
Norin: Akkor kezdtem elolvasni, mikor úgy éreztem magam, mint egy zombi, folyton olyan érzésem volt, mintha egy felhő szorítaná össze az agyamat. Én ezt hívom punnyadásnak, ilyenkor semmi nem jó nekem, még a Spellman se. Csak a rosszra tudtam koncentrálni arra, hogy Isabelnek nincs magánélete, egy életre elment a kedvem attól, hogy magánnyomozó legyek, pedig előtte sokat kacérkodtam titokban a gondolattal. De a közepe fele jött Petra, Izzy barátnője, és a Paffos tetkó, és akkor eloszlott a felhőcske, és átadtam magam a könyvnek, és nagyon jól szórakoztam, és a fordulatok külön tetszettek, mikor Isabel már igazán benne volt a nyomozásban újra elfogott a vágy, hogy magánnyomozónak képzeljem magamat, azért vannak ennek a munkának szépségei, csak a családom ne legyen magánnyomozó. Bocsánat..
Albert: Semmi baj, erről mi is egyre többet beszélünk.
Norin: A szereplők közül végül szinte mindenkit megkedveltem, bár mindenkinek vannak hibái, de szívemhez legközelebb mégis Ray bácsi áll.De Izzy stílusa egyszerűen oda szegez a könyvhöz, nagyon belevaló csajszi.
Szóval a végére, nagyon megtetszett, sőt mielőtt kölcsönvettek éppen újra beleolvasgattam, mert meg akartam róla írni a posztot, és az volt a különös, hogy alig tudtam letenni, és az elején is nagyon jókat nevetek újra kéne olvasni, vagy az lenne a legjobb, ha a kiadnák a második részét.
Olivia: Van második rész?
Norin: A kötet végén volt egy kis bemutató féleség. Remélem lesz folytatás.
Alber: Akkor végül is tetszett, ugye?
Norin: Igen:) 5-ből 4 pontyot adnék neki. De a családtagjaim kezébe nem adom, még bepoloskázzák a szobámat, Apa így is mindig azt mondja, hogy sörétes puskával várja majd a srácot:S A huginak meg nagyon tetszene Rae, azt meg a család pénztárcája nem bírná el, szóval azt hiszem, inkább a baráti körben fogom terjeszteni. [ránéz az órára] Juj, már ennyi az idő. Nagyon sajnálom, de mennem kell, megyünk Tiszalökre bútorokat tologatni. Felújítjuk a nyaralót, kész téboly, hogy jutok haza?
Olivia: Oh, mi sem egyszerűbb. Fogod ezt a cipőt, összeütögeted a lábad, és azt mondogatod „Mindenütt jó, de a legjobb otthon”.
Norin: Szóval vegyem fel Dorothy cipőjét, és mondjam az ő szövegét. Azt hittem maguk igaziak.
Albert: Azok is vagyunk.
Norin: De Dorothy…
Olivia: Honnan veszed, hogy ő nem igazi.[kacsint és mosolyog]
Norin[felhúzza a cipőt] Mielőtt elmegyek, kaphatok autogramot? Írótól már kaptam, de szereplőtől, még szerintem senki sem. Én leszek a világ legmenőbb molya:P
Albert: Szerintem ennyivel járunk, tekintve, hogy kölcsön vettünk.
Norin: Köszönöm, köszönöm.
[Albert és Livy rá firkálják a nevüket a zsepire, amit Norin az orruk alá dug]
Norin: Nagyon örültem, remélem, hamar kölcsönbe vesznek majd. Jó olvasást.
Albert, Olivia:Szia!!
Norin:[agy levegőt vesz] Mindenütt jó, de a legjobb otthon! Mindenütt jó, de a legjobb otthon.[lábat ütöget]

Mikor újra kinyitom a szememet, már megint a szomszéd kertjében vagyok, Zsömi (a kutya) pedig kérdőtekintettel néz rám. Aztán meghallom a hátam mögött Anya hangját. „Norin gyere már, sose jövünk haza.” „Megyek már” És elindulok kezemben a kincset érő zsebkendővel, amin ott virítanak Mrs. Spellman precíz és Mr. Spellman szögletes betűi.