Blogbejegyzés
melyben kiderül, hogy tetszett Norinnak a Tündérboszorkány és, hogy sikerül-e Dórinak leküzdenie a könyvtáros nénitől való félelmét.
Norin éppen a könyvtárból baktatott hazafele egy rakás könyvvel, mikor megszólalt a telefonja.”Hali”-szólt bele.”Szia, figyelj csak! Nincs meg neked véletlenül az Odüsszeia? Ez a kötelező, és kiderült, hogy a miénket Anya odaadta a tesójnak, akik közben Hawaiira disszidáltak. Most, hogy olvassam el, Te vagy az utolsó esélyem.”-hadarta el egy szuszra bánatát Dóri. Várjunk csak, hiszen te Kedves Olvasó nem is tudod ki az a Dóri, ő nem más, mint Norin egyik legjobb barátnője. De lehet, hogy te még csak most először keveredtél erre a blogra, és azt se tudod mi fán terem a Norin ő kérlek szépen ennek az oldanak a gazdája, aki most E/3-ban beszél magáról, mert azt úgy szereti. Dilis a csaj, de a könyveket szereti, ezért rossz ember nem lehet. Na, de ennyi elég is belőlük, térjünk vissza a beszélgetésükhöz.”Bocsi, de nincs meg. Én is könyvtárból olvastam, ha egy félórával hamarabb szóltál volna, ki tudtam volna venni, pont a könyvtárból jövök hazafele”-felelte Norin.” A fenébe, akkor most, hogy szerezzem meg?” „Talán bemehetnél te magad a könyvtárba, és kivehetnéd személyesen, Használd már azt a kölcsönző kártyát, hát minek csináltattuk meg a múltkor, ha nem használod?” „Megvesztél? Az a banya ott bent kicsinál engem. Nem várhatod el, hogy egyedül bemenjek oda!”- fakadt ki Dóri, „Miért nem? A múltkor is túlélted, most is ki fogod bírni, és én is mindig egyedül megyek oda, még is egyben vagyok.””Az más te egy mutáns vagy. De komolyan miért nem tud az a boszorkány kedves, és mosolygós lenni, mint minden normális könyvtáros néni?” Talán, mert nem járnak a gyerekek könyvtárba. Nem olvastad még a Tünd…” . és akkor Norin már tudta, mit kell tennie.”Egy óra múlva legyél nálunk. Már tudom a megoldást. Szia, puszi. Siess!!” - mondta, és azzal le is csapta a telefont, majd sietősre vette a figurát.
Egy órával később mindketten Norin szobájába ültek, és csokit majszoltak. Lassan kivégeznek egy jó nagy tábla Bocit, addig is Drága Olvasóm helyezd magad kényelembe, mert Norin rögtönzött könyvbemutatót fog tartani, és ő nem pont a pontosságáról híres. Ja, hogy te még nem is tudod, melyik könyvről van szó, azt hiszem, ezt elárulhatom neked. Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című regényéről fogunk ma hallani, de át is adom a szót Norinnak, mert már befejeztél a nassolást, és türelmetlenül várja, hogy elkezdhesse a beszámolót.
„Ez a könyv, amit most a kezemben tartok a megoldás a problémádra, és egyben egy titok kulcsa, amit nem félek, a kezedbe adni tudom, hogy te megbecsülöd majd.””Köszi a bizalmat!””Szívesen. Na, már most. A történet főszereplője Jóhegyi Laci. Egy kisfiú, aki a Békés Pál Utcai Általános Iskolába jár. Látom, most azt gondolod, hogy ebben semmi különleges nincsen, de Laci nem egy átlagos kisfiú, nem bizony, ő ugyanis sok gyerkőccel ellentétben szeret olvasni, és maga az iskola se egy szokványos suli. A Békés Pál falai mögött titok, és mágia lakozik, különösen a könyvtárban, ahol nem más, mint maga Morcz Aranka a könyvtáros néni, aki még a Bogi néniknél is sokkal undokabb, és csúnyább. Látom felcsigáztam az érdeklődésedet, ennyi elég is lesz a tartalomból””Még azt mond meg, hogy mi a bonyodalom, bonyodalom nélkül nem jó egy könyv!”- kérte Dóri ”Na jó, nem más, mint az, hogy a gyerekek nem járnak könyvtárba.”Megnézhetem?” –kérdezte Dóri.”Persze”- mondta Norin és átadta a könyvet barátnőjének. Dóri azonnal fel is lapozta.”Jé, ebben képek is vannak „-mondta.”Igen, ráadásul nagyon aranyosak, pont illenek a könyv hangulatához: bohókásak, aranyosak, de egyben nagyon szépek. Szerintem nagyon igényes a kiadás, még az illata is nagyon jó. Órákig tudnám szagolni.”De dinka vagy”- csipkelődött Dóri.” Nem hiszed el? Szagold csak meg, ugye milyen kellemes szinte lehet érezni a könyvlelkét. Na?””Tényleg nem büdös, de nem fogok most a könyvszagáról vitatkozni veled.”- jelentette ki mosolyogva Dóri. „Hé, ez dedikálva is van.”- kapja fel a fejét Dóri, mikor az első lapra kukkant.”Ahha, a könyvfesztiválon tudtam találkozni az írónővel. Vagyis, hát igazából ott ismertem meg. A könyvmolyképző standjánál dedikálta a könyveit. Mikor odaértem már javában mesélte Tesómnak a Tündérboszorkány történetét. Viki nagyon aranyos nő. Kedves, közlékeny, ahogy Kittinek ajánlotta majd dedikálta is a könyvet, látszott, hogy imádj a gyerekeket, az írásba és a könyvekbe pedig egyszerűen szerelmes, és ez látszik a Tündérboszorkányban is. Tudod, hogy a vesszőparipám, hogy egy könyvnek legyen személyisége, nem szeretem, ha egy könyv sablonos, és nem érződik benne maga az író. Itt nem így volt Viki a könyv minden szavában ott volt. Nem gondoltam volna, hogy a közvetlenségét ennyire át tudja adni a könyvben, de sikerült neki. Mikor olvastam úgy éreztem én vagyok a középpontban, hogy csak nekem íródott a regény. Ilyet legutóbb Fehér Kláránál tapasztaltam, ezért szeretem őt, és most már ezért szeretem Bosnyák Viktóriát is.”Ez mind szép és jó, de ez egy gyerekeknek szóló könyv. Nem gondolod, hogy 16 éves vénszatyor fejjel nem fogom élvezni?””Cseppet sem. Én is 16 éves vénszatyor fejjel olvastam el, és nagyon-nagyon élveztem, rengeteget mosolyogtam. Az a jó benne, hogy nem tartja hülyének a gyerekeket. Nyugodt szívvel beszél nekik a Pál utcai fiúkról, Petőfiről, sőt még Gutenbergről is. Ráadásul vannak, olyan poénok benne, amiket a 12 éves húgom nem biztos, hogy értett, de én szakadtam a röhögéstől. Azt, hogy rendkívüli könyv Kittin tudtam lemérni, miután egy hét után elolvasta (már ez rekordnak számít nála), fejvesztve rohant, hogy megvegye a második részt, ráadásul még Anyáékkal vetetett egy másik Bosnyák Viki könyvet, amely a földrajzi nevek helyesírását segíti játékosan, az majd nekem is jó lesz. Én is vettem tőle még egy könyvet, ami a rokon értelmű szavakról szól. Úgy vettem észre az írónő szeret a szavakkal játszani, és a rokon értelmű szavakkal aztán lehet játszani. Alig várom, hogy elkezdhessem őket olvasni, és alig várom, hogy megjelenjen az új könyve, ami na most kapaszkodj meg, már nekünk vénszatyroknak íródik, ezen az oldalon meg is nézheted”-mondta és felírta a Lovessence blogjának a címét egy kis cetlire, majd betette a könyvbe, és azt oda adta barátnőjének.”Tűrhetőnek tűnik.”- jegyezte meg Dóri.”Még, hogy tűrhető. Ez a könyv nagyon messze van a tűrhetőtől-háborodott fel Norin.”Ezt, hogy érted?” ”Olvasd el és megtudod.”- kacsintott rá cinkosan Norin.”Na de, most már tünés, mert megeszed itt nekem az összes csokimat, és még össze kell pakolnom holnapra. Hidd el, ha elolvasod a könyvét, többé nem fogsz félni Bogi nénitől. Na, szia”- mondta és azzal ki is tessékelte barátnőjét az ajtón.
„Ez a könyv, amit most a kezemben tartok a megoldás a problémádra, és egyben egy titok kulcsa, amit nem félek, a kezedbe adni tudom, hogy te megbecsülöd majd.””Köszi a bizalmat!””Szívesen. Na, már most. A történet főszereplője Jóhegyi Laci. Egy kisfiú, aki a Békés Pál Utcai Általános Iskolába jár. Látom, most azt gondolod, hogy ebben semmi különleges nincsen, de Laci nem egy átlagos kisfiú, nem bizony, ő ugyanis sok gyerkőccel ellentétben szeret olvasni, és maga az iskola se egy szokványos suli. A Békés Pál falai mögött titok, és mágia lakozik, különösen a könyvtárban, ahol nem más, mint maga Morcz Aranka a könyvtáros néni, aki még a Bogi néniknél is sokkal undokabb, és csúnyább. Látom felcsigáztam az érdeklődésedet, ennyi elég is lesz a tartalomból””Még azt mond meg, hogy mi a bonyodalom, bonyodalom nélkül nem jó egy könyv!”- kérte Dóri ”Na jó, nem más, mint az, hogy a gyerekek nem járnak könyvtárba.”Megnézhetem?” –kérdezte Dóri.”Persze”- mondta Norin és átadta a könyvet barátnőjének. Dóri azonnal fel is lapozta.”Jé, ebben képek is vannak „-mondta.”Igen, ráadásul nagyon aranyosak, pont illenek a könyv hangulatához: bohókásak, aranyosak, de egyben nagyon szépek. Szerintem nagyon igényes a kiadás, még az illata is nagyon jó. Órákig tudnám szagolni.”De dinka vagy”- csipkelődött Dóri.” Nem hiszed el? Szagold csak meg, ugye milyen kellemes szinte lehet érezni a könyvlelkét. Na?””Tényleg nem büdös, de nem fogok most a könyvszagáról vitatkozni veled.”- jelentette ki mosolyogva Dóri. „Hé, ez dedikálva is van.”- kapja fel a fejét Dóri, mikor az első lapra kukkant.”Ahha, a könyvfesztiválon tudtam találkozni az írónővel. Vagyis, hát igazából ott ismertem meg. A könyvmolyképző standjánál dedikálta a könyveit. Mikor odaértem már javában mesélte Tesómnak a Tündérboszorkány történetét. Viki nagyon aranyos nő. Kedves, közlékeny, ahogy Kittinek ajánlotta majd dedikálta is a könyvet, látszott, hogy imádj a gyerekeket, az írásba és a könyvekbe pedig egyszerűen szerelmes, és ez látszik a Tündérboszorkányban is. Tudod, hogy a vesszőparipám, hogy egy könyvnek legyen személyisége, nem szeretem, ha egy könyv sablonos, és nem érződik benne maga az író. Itt nem így volt Viki a könyv minden szavában ott volt. Nem gondoltam volna, hogy a közvetlenségét ennyire át tudja adni a könyvben, de sikerült neki. Mikor olvastam úgy éreztem én vagyok a középpontban, hogy csak nekem íródott a regény. Ilyet legutóbb Fehér Kláránál tapasztaltam, ezért szeretem őt, és most már ezért szeretem Bosnyák Viktóriát is.”Ez mind szép és jó, de ez egy gyerekeknek szóló könyv. Nem gondolod, hogy 16 éves vénszatyor fejjel nem fogom élvezni?””Cseppet sem. Én is 16 éves vénszatyor fejjel olvastam el, és nagyon-nagyon élveztem, rengeteget mosolyogtam. Az a jó benne, hogy nem tartja hülyének a gyerekeket. Nyugodt szívvel beszél nekik a Pál utcai fiúkról, Petőfiről, sőt még Gutenbergről is. Ráadásul vannak, olyan poénok benne, amiket a 12 éves húgom nem biztos, hogy értett, de én szakadtam a röhögéstől. Azt, hogy rendkívüli könyv Kittin tudtam lemérni, miután egy hét után elolvasta (már ez rekordnak számít nála), fejvesztve rohant, hogy megvegye a második részt, ráadásul még Anyáékkal vetetett egy másik Bosnyák Viki könyvet, amely a földrajzi nevek helyesírását segíti játékosan, az majd nekem is jó lesz. Én is vettem tőle még egy könyvet, ami a rokon értelmű szavakról szól. Úgy vettem észre az írónő szeret a szavakkal játszani, és a rokon értelmű szavakkal aztán lehet játszani. Alig várom, hogy elkezdhessem őket olvasni, és alig várom, hogy megjelenjen az új könyve, ami na most kapaszkodj meg, már nekünk vénszatyroknak íródik, ezen az oldalon meg is nézheted”-mondta és felírta a Lovessence blogjának a címét egy kis cetlire, majd betette a könyvbe, és azt oda adta barátnőjének.”Tűrhetőnek tűnik.”- jegyezte meg Dóri.”Még, hogy tűrhető. Ez a könyv nagyon messze van a tűrhetőtől-háborodott fel Norin.”Ezt, hogy érted?” ”Olvasd el és megtudod.”- kacsintott rá cinkosan Norin.”Na de, most már tünés, mert megeszed itt nekem az összes csokimat, és még össze kell pakolnom holnapra. Hidd el, ha elolvasod a könyvét, többé nem fogsz félni Bogi nénitől. Na, szia”- mondta és azzal ki is tessékelte barátnőjét az ajtón.
***
Másnap Dóri teljesen egyedül ment el a könyvtárba, ahonnan az Odüsszeia -val és 5 Pál utcai fiúkkal , és egy titokkal a zsebében indult haza. Hogy minek neki annyi Nemecsek, és mi a titok? Igérem megtudod ha elolvasod Bosnyák Viktória Tündérboszorkányát.
A bejegyzést ajánlanám a böszörményi mindig mosolygós könyvtáros néninek, és a Napocskának. Utóbbitól kérni is szeretném, hogy dugja elő a nóziját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése