Jampihercegnő

Nem sokkal később miután elolvastam a Bezzeg az én időmben-t, Anya mondta, hogy törölgessek le a könyvespolcomon. Ez nálam általában fél napot vesz igénybe, pedig csak egy közepes méretű polcom van, csakhogy mikor elkezdem lepakolni a könyveket, nem tudom megállni, hogy beléjük ne olvasgassak. Most leginkább a hátul megbúvó pöttyös és csíkos könyvekre koncentráltam, hiszen Fehér Klára pettyes könyvecskéje nagyon megtetszett, és a molyon is sok jót hallottam róluk. Szegények ott hátul, olyan magányosan, és elhagyatottan néztek ki, csakúgy sóvárogtak kezem érintése után. Nem haboztam hát, azonnal elkezdtem kutatni közöttük. Jobbnál-jobb témákkal és címekkel találkoztam, de mind közül a legjobban egy sárga-fehér pöttyös könyv keltette fel az érdeklődésemet, ami a Szöszi címet viselte. Tudtam, hogy ezt a könyvet nekem találták: a címe, a fogása, az illata mind azt súgta, hogy olvass el, nem fogsz csalódni. Nem teketóriáztam tovább, fogtam magam és bele vetettem magam Gergely Márta könyvébe.

A történet elején Szöszi 14 éves kamasz lány, aki azért küzd, hogy ne bukjon meg,  végre ott hagyhassa azt a fránya iskolát, és fodrásznak álljon.

Ahhoz, hogy Szöszit meg szeressem meg kellett ismernem, hiszen ő nem egy bájos, mindig mosolygós, szorgalmas csajszi, hanem kicsit butuska, makacs, és önfejű, de mégis a legbecsületesebb irodalmi főhős, akit ismerek. Bár az elején nem találtam szimpatikusnak, a nagymamával egyetemben. A végére mikorra, megismertem az igazi Szöszit, nagyon megszerettem ezt a jampihercegnőt. És mikor az utolsó oldallal is végzetem, akkor vettem csak észre, hogy sírok. Az örömtől vagy a szomorúságtól?Magam sem tudtam, és most sem tudom, de abban biztos voltam,hogy most nem akarok megválni Varga Szöszitől. Elhatároztam, hogy nézelődök, még a polcon hátha találok még valamit Gergely Mártától. Láss csodát, találtam. Úgy látszik mama is szerette a lányregényeket, mert szerencsére rengeteg pettyes, és csíkos könyvünk van. Ilyenkor hiányzik a legjobban, mennyit tudtunk volna beszélgetni mi a könyvekről, annyira kíváncsi vagyok rá, hogy mi volt például az ő véleménye Szösziről, de sajnos sosem fogom már megtudni, de szerintem szerethette, mert egy újabb Gergely kötetet találtam, aminek a fülszövege alapján szintén Szöszi a főszereplője, és az Iskolatársak címet viseli. Már repültem is fel molyra, hogy megnézem, miket írnak róla sorstársaim. És akkor láttam, hogy ez egy trilógia, és naná, hogy amit találtam az-az utolsó része. Gondoltam, ha az első és az utolsó meg van, akkor a második is itt bujkálhat valahol. Felforgattam a polcomat, benéztem minden sarokba, az összes dobozból kipakoltam a könyveket (még nem jutottunk el odáig, hogy legyen egy nagy könyvespolcunk, ahol elférnek a könyvek, ezért még öt év után is dobozokban tároljuk szegénykéket), de sehol nem találtam a Házasságból elégségesre hallgató kötetet. Nagyon el voltam keseredve, de annyira szöszi hangulatom volt, hogy alig  bírtam nem belekukkantani az Iskolatársakba, először csak a képeket akartam megnézni, de aztán a képekhez szöveg is társult, szóval nagyjából tudtam, hogy miről szól a második rész, de ez nem vette el a kedvemet tőle, sőt még jobban felcsigázott, de a könyvtárban se volt bent, és mikor megkérdeztem a Móra könyvkiadót a könyvhéten, hogy nem akarják-e kiadni újra,  azt mondták, hogy nem tudják, mert nem adják el a kéziratot, vagy valami ilyesmi, de a néni ,akitől megkérdeztem ,is nagyon sajnálta, mert elmondása szerint, ez volt az egyik kedvenc könyve gyerekkorában. Naná, hogy még kíváncsibb lettem, így írtam a molyon egy karcot, hogy jó lenne, ha a kedves kézirat tulajdonos odaadná a kéziratot az egyik kiadónak. Nem nagyon vártam választ erre a karcra, de mikor legközelebb felnéztem láttam, hogy bozs felajánlotta, hogy kölcsönadja. Akkor annyira megörültem, hogy kétszer körbe szaladtam a házat, és azonnal elfogadtam bozs ajánlatát. Kisebb bakival (nem adtam meg a nevemet, csak a címemet, így szegény nem tudta azonnal postázni. Ez az én formám) meg is érkezett, és azonnal belevetettem magam.

A történet 3 évvel később játszódik, mint előzménye. Szöszi már elismert fodrász segéd, aki imádja a munkáját, Körmendi Árpád pedig, Szöszi udvarlója, éppen külföldre készül, hogy véghezvigye álmait. Ámde egy napon Árpád, és az édesapja összevesznek, és a mi Szöszink hirtelen azon veszi észre magát, hogy az oltár előtt áll, talpig fehérben, perceken belül már Körmendinének fogják hívni, és ezzel a makacs mackóval kell hátra lévő életét leélni. Házasságuk első heteibe kaptam bebocsátást, ahol volt szerelem, csalódás, rengeteg veszekedés, (hiszen mind a ketten rendkívül önfejűek) megbocsátás, könnyek, tánc, csalódás, és persze az elmaradhatatlan jampiság.

Ezt a könyvet nem voltam képes letenni, folyton olvasni akartam, olvastam a buszon, a kádban, az autóban, a pad alatt, sőt még az utcán is, és ha valami oknál fogva le kellett tenni, folyton a Körmendi ház tájékán kalandozott a gondolatom. Ez egy remekül megírt regény, az elején nem lehetet letörölni a mosolyt az arcomról. Nagyon aranyos volt, ahogy Árpád, és Szöszi veszekedtek, majd kibékültek, majd megint veszekedtek majd megint kibékültek. A veszekedéseik folyton a nagyszüleimre emlékeztetnek, ők szoktak mindig mindenen összekapni, de aztán két perc múlva úgyis kibékülnek, hogy aztán valami máson összevesszenek. A könyv vége felé viszont, mikor kezdett komollyá válni a dolog, együtt izgultam Szöszivel, hogy boldog házassága legyen. Míg az első részben csak megszerettem, és barátnőmnek neveztem Szösszentyűt, addig itt Szöszivé váltam, és a regény végére én is megváltoztam nem csak Szöszi. Körmendi Árpád nagyon jó munkát végzet nem csak nejét, még engem is sikerült megnevelni, teljesen más lett az értékrendem, és én is beleszerettem Árpádba. Már álmodtam is vele, együtt mentünk a Balatonra, és fürödtünk jó sokat.
Ennek a könyvnek minden szavát imádtam, és egyértelműen az egyik kedvenc könyvem lett. Lassan küldöm vissza bozsnak, de nem teszek le róla, hogy egyszer megszerezzem, nekem kell!!!!

Miután elolvastam már nyúltam is az Iskolatársakért. Én ezt a könyvet csak egy lehetőségnek tartom, hogy így is alakulhat a Körmendi házaspár sorsa.

Hogyha külön posztoltam volna, akkor ezt a címet adtam volna neki: A jampihercegnő kerítőnek áll. Két és fél évvel az esküvő után futottam ismét össze a Körmendi háztartással, immár happy az élet, saját házuk van, ahol a nagymamáékkal, és Árpád szüleivel laknak együtt, itt van Szöszi húga, aki pöttyös könyvet olvas:), és megszületett ifjabb Körmendi Árpád is. Szöszi boldog, de valami beárnyékolja ezt a meghittséget, méghozzá újra bekopog az ajtóján az a fránya iskola. A kedves, általam is imádott férje úgy gondolja, hogy Szöszi ráér esti iskolába járni. Így hát, mivel a mi kis exjampihercegnőnket, már nagyon betörte ez a mackó, fogja magát és beiratkozik. Ahol egy falusi leendő tanár nénivel azonnal összebarátkozik. Ő Török Ilonka, aki a jó kislány szerepet kapta meg a regényben, és akiért az osztály Casanovája oda van. Árpád összebarátkozik Ádám Ferivel (ő a Casanova, aki egyébként nagyon jó fej), és támogatja, hogy udvaroljon a mi szűzies Ilonkánknak, Szöszi viszont nagyon ellene van, nem is tudom, hogy miért, nem nagyon voltak értelmesek az érvei, max annyi, hogy nem kedvelte Ferit, amit nem értek, ő a legviccesebb az egész trilógiában, ha nem lennék fülig szerelmes Árpádba lehet, hogy megpróbálnám vele;-). És mivel a Körmendi házaspár nincsen egy hullámhosszon, jöhetnek a veszekedések, ráadásul felbukkannak újra Szöszi szülei is.

Nekem ez már kevésbé tetszett, a nyomába sem ér a többi Szöszinek. Megváltozott a hangulata, és a szereplők is, Ilonkát meg nem kedveltem meg, csak Ádám Ferit, de őt nagyon. Ez a nyugalmazott jampihercegnő sem tetszik, Árpád túlságosan megnevelte hősnőnket, hiányzott nagyon a jampiság. De azért nem volt ez rossz, csak nem volt igazán szöszis, így is repültek az oldalak, és élveztem is az olvasást, bár nem érzem annyira maradandónak, mint a Házasságból elégségest, arra szerintem még ötven évesen is fogok emlékezni, annyira belém ivódott a történet. Itt már azért voltak olyan részek, amik nem kötötték le a figyelmemet, például az iskola:P Árpád meg egyre jobban hasonlít apukámra: mindketten kolbászt reggeliznek:S:P

A három kötet közül a Házasságból elégséges tetszett a legjobban, amiből egyébként film is készült Törőcsik Mari, és Bodrogi Gyula főszereplésével, tervben van, hogy megnézzem:) A képzeletbeli Szöszi dobogón az első rész áll, és a harmadik kötetet kapta meg az Iskolatársak. A köteteket Szőnyi Gyula illusztrált. A rajzok nem nagyon tetszettek, bár tény, hogy a férfiak igazán jóképűek, de akkor sem tetszettek.

Sokféle kérdés, érzelem bolyong bennem a trilógia kapcsán, amiket nem igazán tudok megmagyarázni, de abban biztos vagyok, hogy Varga Szösziből nem megy mindenhol tizenkettő egy tucatban!

ui.: Szeretném megköszönni bozsnak, hogy elküldte nekem a könyvet, hamarosan küldöm vissza:)

i2.: Nagyon megszerettem Gergely Márta stílusát, és már alig várom, hogy a többi könyvét is elolvassam.