Mi, szemüvegesek

FIGYELEM! FIGYELEM!

Ezt a bejegyzést  az olvashatja el, akinek szemüvege van!
Vagy ha neki nincs, legalább az Apukájának vagy az Anyukájának vagy a Nagymamájának vagy a Nagybácsikájának.
De ha azoknak sincs, akkor legalább az öccsének  vagy a legjobb barátjának,
De legfőképpen az olvassa el, aki csúfolódni szokott azokon, akiknek van szemüvegük,
Olvassátok el, és megtudjátok, hogy aki csúfolódik nagyon hamar koppan.Kitudja az egyik percben még Huhu-nak nevezed az osztálytársad, utána meg csak azt veszed észre, hogy már te is a pápaszemesek táborát gyarapítod, na ilyenkor mit teszel?

"Fűzöld Kitti merre vagy? Gyere már elő, nincsen kedvem bújócskázni. Hahó!!" ÁÁÁ megőrjít ez a csaj. Fogalmam sincs, hol lehet az én képzeletbeli testvérkém. Jellemző rá, hogy mindig akkor incselkedik velem, mikor alig várom, hogy a legújabb olvasmány élményemet megosszam vele, de nem fog ki rajtam, hiszen én találtam ki, ha erősen rágondolok, biztosan előkerül. „Gondol, gondol”- mondom ki hangosan, ahogy Micimackó szokta, és jó kis oktondi medvebocs tanítványként természetesen nem marad el a kobakütögetés sem. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a hátam mögött valaki próbálja visszatartani a kitörni készülő kacaját. Megfordulok, és Fűzöld Kittivel találom szembe magam akinek, mint mindig, most is fülig ér a szája, és mikor meglátja sértődött arckifejezésemet röhögő görcsben tör ki, jókedvébe pedig ide-oda gurul az ágyamon, ezt elnézve én sem tudom megállni, hogy ne nevessek vele. Mikor már mindkettőnk oldala fáj a kacagástól, fáradva borulunk az ágyamra, és elmerengve nézzük a falamon békésen alvó Pumuklit. „Na, essünk túl rajta”-nyögi Kitti. „Ma melyik könyvről fogsz nekem ódákat zengeni?” „Nem szoktam ódákat zengeni a könyvekről. Csak elmondom róluk a véleményemet, na jó, meg próbálom őket rád tukmálni, olyan buta vagy, hogy nem olvasol, nem tudod, mit hagysz ki, ha olvasnál, rengeteg kalandban lenne részed, és olyan helyekre is eljuthatnál, ahova egyébként soha. Az meg a másik, hogy nincsen jogod ilyen lekicsinylő megjegyzéseket tenni a könyvimádatomra ugyanis, azért találtalak ki, hogy meg tudjam az olvasási élményeimet valakivel beszélni.” Háborodok fel, de ez Kittit nem nagyon hatja meg, csak ennyit mond: „Nekem aztán nyolc, csak adj egy kis időt, amíg bevakolom ide magam!”Aztán fogja, magát maga köré gyűjti a plüsseim, és párnámmal felpolcozza a fejét. „Most már, hogy kényelembe helyezted magad kezdhetem.”Szólok neki gúnyosan. „Essünk már neki”mondja. „Na, jó szóval, mint tudod nem rég kivettem a könyvtárból Fehér Klára Mi, szemüvegesek című könyvet. Alig vártam, hogy hozzá kezdhessek, mert a Bezzeg az én időmben az egyik kedvenc könyvem lett, és valósággal beleszerettem az írónő stílusában, és PuPillánál is jókat olvastam róla. Így hát, nagy izgalommal vetettem bele a történetben, nagyon vékony kis könyv. Egy nap alatt végeztem vele, és azon a napon jót szórakoztam a történetben. Egy Évi nevű kislány a főszereplő, akinek a legjobb barátnője elköltözött a szüleivel és, az osztályába egy új lány jön Zsuzsi, akinek nagyon csinos szemüvege van, Évinek semmi baja nem lenne, de az osztály urai, azok a híres neves Hajagosok fenyegetéssel ráveszik, hogy csúfolja ki a szemüvege miatt, és mivel Évi fél tőlük, amit teljesen megértek, minden kívánságukat teljesíti. Szerintem, ha azt mondják neki, hogy ugorjon a kútba, még azt is megcsinálta volna.” „Nagyon nem szimpatikusak nekem ezek a Hajagosok”- szól közbe Kitti „Nekem se voltak a kedvenceim elhiheted, de minden könyvbe kell egy gonosz, így lesz meg a bonyodalom. Ráadásul Évi is nagyon megbánta, hogy kicsúfolta Zsuzsit, ugyanis még aznap kiderült, hogy Évinek is szemüvegre van szüksége, és itt kezdődik a kalamajka. Most vajon mit csinál Évi, hogy ne csúfolják ki miatta a suliban?””Ez költői kérdés volt, ugye?” Teszi fel a kérdést Fűzöld hugicám. Sóhajtok egy nagyot, aztán ezt felelem:” Igen, de ha kíváncsi vagy, hogy mi lesz a válasz tessék itt a könyv, még nem kell visszavinni a könyvtárba, olvasd el!” „Kösz nem” „Pedig biztosan tetszene. Képzeld! Még hozzád hasonló kitalált barátok is vannak benne: Világoskék Testvért, Világoskék Jenő, a bohóc, és Világoskék Oroszlán, szerintem nagyon jó barátok lennétek, nézd, csak megmutatom őket.” Fogom meg a könyvet, és dugom az orr alá, az egyik illusztrációt, amin mindenki ott van. És elkezdem magyarázni, hogy ki-ki. „Látod ezt a kislányt, aki az iskolatáskát tartja a kezében ő Évi, és az a másik lány, aki mellette áll Világoskék testvér, nagyon hasonlítanak egymásra, mert hiszen édestestvérek úgy, mint mi, Évi találta ki, mert nagyon szeretet volna egy hugicát. A jobb sarokban, azaz ügyes kis bohóc, aki fél kézen áll: Jenő, és a bal sarokban, aki a téglákon ül a „bátor” oroszlán: Brúnó” „És ez a néni ki, aki a téglákon táncol” –kérdi Kitti „Hmmm, már nem emlékszem, olvasd el!”- felelem ravaszul. És látom, hogy kezdi érdekelni a dolog. „Tetszenek ezek a képek.”- mondja, miközben a könyvet lapozgatja, és elmélyülten keresi a rajzokat. „Igen, nagyon aranyosak. Marton Magda rajzolta őket. Biztos nem akarod elolvasni? Pedig nagyon könnyed, aranyos történet, remek kikapcsolódás. Főleg most, ilyen esős időben, mikor semmit nem tudunk kint csinálni. Én személy szerit imádom Fehér Klára stílusát, a Bezzeg az én időmben- nél egész végig úgy éreztem, mintha ólam szólna a történet, itt meg olyan érzésem volt, hogy ez a nő aztán tudja, mire van szükségem, hogy kiszabaduljak a szürke mindennapjaimból. Bár bevallom kicsit a közepére zavart, hogy ilyen sokat nyavalyog, ez lehet, azért van, mert én sose bántam, hogy szemüveges vagyok, sőt szerintem igazán trendi. De ez az idegesítő érzés, amilyen gyorsan jött az egyik lappal, olyan gyorsan ment el a másikkal. Meg van rá az esély, hogy még újra is olvasom. A molyon mikor olvastam az értékeléseket mindenki, azt írta, hogy ez a könyv kötelező a szemüvegeseknek, hát szerintem meg nekünk, szemüvegeseknek ez csak ajánlott viszont azoknak, akik csúfolnak minket a szemüvegünk miatt kötelezővé tenném, hogy rájöjjenek a csúfolódás csúnya dolog, és gyakran visszaüt. VÉGE”- zárom le a szóáradatom, és Kitti már ugrik is, és szalad a macskához kergetőzni. Csak le ne verjenek valamit. Megyek le is állítom őket, lehetne már napsütés.

KÉSŐ ESTE

Papírzörgésre ébredek fel. Kinyitom a szemem és látom, hogy a sarokban Fűzöld húgocskám a kis rózsaszín könyvre csíptethetős olvasólámpámmal elmélyülten olvasgatja: Fehér Klára Mi, szemüvegesek c. könyvét. Észre se veszi, hogy felkeltem, és mosolyogva figyelem, fekszek is vissza, hogy meg ne zavarjam.