Pages

2011. december 3., szombat

A lány, aki tud repülni

Már nagyon régóta várok erre a regényre.Talán az első Vörös Pöttyös könyvemben talált füzetecskében figyeltem fel rá, még az eredeti borítójával. Azonnal megfogott a címe, ami egy mesebeli, bájos, imádnivaló világot sejtetett. De a megjelenést csak halogatták és halogatták. Én pedig lassan el is felejtkeztem róla, viszont az idei könyvfesztiválon a sok újdonság között végre rábukkantam, Victoria Forester első regényére. Alig bírtam megállni, hogy örömtáncot ne lejtsek a könyvmolyképző standja előtt.
Először meglepett az új, modernebb külső, a vagány fülszöveg és Meyer X-men hasonlata, de a címe még mindig nagyon vonzott. Minél előbb szerettem volna meg tudni, ki az a lány, aki tud repülni.

Pipernek nincsenek barátai, iskolába sosem járt, a farmjuk küszöbét is csak vasárnaponként lépheti át, mikor a templomba mennek, ugyanis Piper repül, és ez nem normális, de egy nap lehetősége nyílik, hogy beilleszkedjen a többiek közé. Ám, a július negyedikei piknik, ne szépítsük, katasztrófába torkollik.

Nem vetettem rá magam azonnal, mikor megkaptam. De, amikor megjött hozzá hangulatom, sok kis pici elvárással fogtam neki az olvasásnak. Hiszen már több olyan ember is elolvasta előttem, akiknek adok a véleményére. És csupa cukormázat, bájt, különlegességet ígértek a szavaik. Ehelyett embertelenséggel, kegyetlenséggel, gonoszsággal találkoztam. Engem Piper története kikészített, volt egy pont ahol azt mondtam, hogy köszönöm nekem ebből elég, ezt én már nem bírom. Patakokban folyt a könnyem és ordítani tudtam volna dühömben, hiszen olyan tehetetlennek, szerencsétlennek éreztem magamat.
De közben ott volt ez a bátor, talpraesett, ártatlan kislány, Piper aki egy igazi hősé nőtte ki magát a szememben, én sose tudnék olyan elszánt és erős lenni, mint ő.
Piper McCloud igazán a szívemhez nőt, és minél jobban megszerettem őt, az idegeim annál jobban összeroppantak. Dr. Helliont meg az összes gonosz közül az egyik legutálatosabb, néhány évvel ezelőtt biztos, hogy a rémálmaimban ő kísértett volna.
Nem szeretem ezt a könyvet, nem vágyom újra olvasni, nem fogom ajánlani a húgomnak. Igyekszem elfelejteni a kínzó részeket és próbálok a fényre emlékezni, ami visszarángatta Pipert a valóságba.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...