Mikor a könyv életre kel

Egyszer volt, hol nem volt az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, a világháló kusza, magával ragadó világában, egy körjáték kering a könyves bloggerek körében. A játék lényege, hogy aki megkapja, a logót három a szívének kedves könyvet ajánl.  Egy debreceni kis csaj (kinek neten neve Norin) éppen ezt a játékot nézegeti szorgalmasan. Blogról blogra lépked, mígnem megakad a szeme egy ajánláson. Egy Nima nevezetű bloggerina valami csodálatosat írt egy Téli mese című könyvről. Az a három mondat annyira felkeltette főhősünk érdeklődését, hogy azonnal tudta ezt a könyvet el kell olvasnia. Repült is fel gyorsan a könyvtár adatbázisára, hogy megnézze nincs-e meg véletlenül a könyvtárnak a regény. Mikor meglátta a keresés eredményét örömében felsikoltott: nem csak van egy példánya a könyvtárnak, de jelenleg, még kölcsönözhető is. El is tökélte magában, hogy másnap látogatást tesz ott.  Úgy is lett. Mikor levette a könyvtári polcról, meglepődött mennyire vaskos könyvet tart kezében, nagyon megörült, hiszen mostanában, folyton kis cérna száll vékony könyvecskéket olvasott, jó érzés volt újra igazi könyvet tartani a kezében. Nem kellett hozzá sok idő hozzá is kezdet a könyvhöz. A történetben egy szökevény fehér ló, találkozik egy menekülésben lévő tolvajjal, aki nagy valószínűséggel ott hagyta volna a fogát, ha nincsen a fehér lovacska, akinek a hátára pattanva eliszkol a Kurtafrakkosok elől (ők üldözték Peter Laket), és akik még ettől nem adják fel, színimádó vezérükkel. az élükön Peter Laket megállás nélkül üldözik. Az ő történetüket meséli el Mark Helprin ebben a csodálatos könyvben. Az elején nem igazán találta meg a könyv és hősünk az összhangot. Norin-nak nem volt ideje, hogy igazán belelovalhassa magát a történetbe, de egy szép napon mikor nem kellett semmit tanulni, végre elveszhetett a betűk birodalmában. És csak ennyi kellett, hogy megszeresse, és többé le ne tegye a regényt. Mikor már együtt élt a történetben valósággal megállt az idő, és a könyv életre kelt. Norin úgy érezte magát, mintha a moziban ülne. Maga előtt látta Pearly dühtől eltorzult arcát, Beverly lázban égő szemeit, hallotta a zongorajátékot, és érezte a fehér ló selymes szőrét a kezei alatt. A könyv éltre kelt New York várósával egyetemben. Hősnőnk már olvasta a fülszövegen, hogy valami briliáns, ahogy Helprin a várost szerepelteti művében, de soha nem hitte volna, hogy ennyire magával ragadják majd a leírások a városról. Az író szenvedélyesen szereti a Big Apple-t, mikor beszélt róla, nem sok hiányzott, hogy Norin a zsebkendőkért kapjon. Elgondolkozott azon is, hogy vajon ő szereti ennyire a hazáját. NEM. Eddig teljesen vak volt, nem látta meg a város szépségeit, az igazat megvallva semmit nem látott még a városból, ha valaki megkérdezné tőle, hogy milyen színekben pompázik a főtér naplementekor, nem tudna rá válaszolni. Egyébként meg nem csak ő a hibás, hogy nem szereti a városát, h egyszer minden honnan azt hallja, hogy itt nincsen jövőd, csak külföldön, akkor egy idő után már ő se tud másra gondolni, csakhogy külföldön keresse a jövőjét, de ez egy másik történet. Az biztos, hogy Norin megszerette New Yorkot eddig nem volt elájulva tőle, de Helprin megmutatta az igazi arcát.

Mikor Norin kinézett az ablakon nem a napsütötte kertet látta harciaskodó verebekkel, hanem magas tornyokat, amelyeket hó fed, és a távolban egy aranyosan izzó fehér csíkot, amin egy ló vágtat felfelé, az ismeretlenbe.

Akik hősnőnket ismerik, tudják, hogy nagy-nagy álma, hogy újságíró legyen. Újságírásról pedig volt szórendesen, hiszen a két nagy rivális újság között emelkednek sötét felhők: a The Ghost és a The Sun között. Utóbbinál Norin még WC pucoló is szívesen lenne, előbbinél inkább az AKSD, minthogy olyan hülye főnököm legyen, mint Binky.

Tetszett neki New York életre keltése de a nagy áttörés számára a párbeszédekből származott. A szereplők külsejét nagyon jól eltudta képzelni a profi leírásokból, de a jellemüket igazán a párbeszédekből lehetett megismerni, és így lehetett őket megszeretni. Viszonylag sok szereplőt mozgat a történet, de mindegyikmás-más stílussal és szókinccsel rendelkezett.

Az író folyamatosan húzta el olvasónk orra előtt a mézesmadzagot. Egyre izgalmasabb lett a történet, és egyre több megválaszolatlan kérdés lógott a levegőben. Az biztos, hogy hasonlatokat, és titkokat tudd gyártani az író. Norin csak egy valamit sajnál, hogy az érzelmek nem jöttek át. Végig külső szemlélő maradt, mint a moziban. Nem jöttek át az érzések, de azért a végén könnyezett, de csak azért meg vége volt a könyvnek, és Helprin az utolsó szavakkal, mintha a szívéből beszélt volna, tudta mire van ennek a csajnak szüksége, hogy emlékezetes maradjon számára a könyv.

Mikor elolvasta csak feküdt az ágyába, és végig játszotta újra az egész történetet, de nem elégedett meg ennyivel tovább is szőtte, és még most is szövi, mert ennek a könyvnek csak a képzelet szab határt.

Norin utóirata: Ez a könyv nagyon nem érdemli meg ezt a borítót. Kemény kötést neki, és szép grafikát!!!!

Egy nem tűrhető könyv

Blogbejegyzés

melyben kiderül, hogy tetszett Norinnak a Tündérboszorkány és, hogy sikerül-e Dórinak leküzdenie a könyvtáros nénitől való félelmét.

Norin éppen a könyvtárból baktatott hazafele egy rakás könyvvel, mikor megszólalt a telefonja.”Hali”-szólt bele.”Szia, figyelj csak! Nincs meg neked véletlenül az Odüsszeia? Ez a kötelező, és kiderült, hogy a miénket Anya odaadta a tesójnak, akik közben Hawaiira disszidáltak. Most, hogy olvassam el, Te vagy az utolsó esélyem.”-hadarta el egy szuszra bánatát Dóri. Várjunk csak, hiszen te Kedves Olvasó nem is tudod ki az a Dóri, ő nem más, mint Norin egyik legjobb barátnője. De lehet, hogy te még csak most először keveredtél erre a blogra, és azt se tudod mi fán terem a Norin ő kérlek szépen ennek az oldanak a gazdája, aki most E/3-ban beszél magáról, mert azt úgy szereti. Dilis a csaj, de a könyveket szereti, ezért rossz ember nem lehet. Na, de ennyi elég is belőlük, térjünk vissza a beszélgetésükhöz.”Bocsi, de nincs meg. Én is könyvtárból olvastam, ha egy félórával hamarabb szóltál volna, ki tudtam volna venni, pont a könyvtárból jövök hazafele”-felelte Norin.” A fenébe, akkor most, hogy szerezzem meg?” „Talán bemehetnél te magad a könyvtárba, és kivehetnéd személyesen, Használd már azt a kölcsönző kártyát, hát minek csináltattuk meg a múltkor, ha nem használod?” „Megvesztél? Az a banya ott bent kicsinál engem. Nem várhatod el, hogy egyedül bemenjek oda!”- fakadt ki Dóri, „Miért nem? A múltkor is túlélted, most is ki fogod bírni, és én is mindig egyedül megyek oda, még is egyben vagyok.””Az más te egy mutáns vagy. De komolyan miért nem tud az a boszorkány kedves, és mosolygós lenni, mint minden normális könyvtáros néni?” Talán, mert nem járnak a gyerekek könyvtárba. Nem olvastad még a Tünd…” . és akkor Norin már tudta, mit kell tennie.”Egy óra múlva legyél nálunk. Már tudom a megoldást. Szia, puszi. Siess!!” - mondta, és azzal le is csapta a telefont, majd sietősre vette a figurát.

Egy órával később mindketten Norin szobájába ültek, és csokit majszoltak. Lassan kivégeznek egy jó nagy tábla Bocit, addig is Drága Olvasóm helyezd magad kényelembe, mert Norin rögtönzött könyvbemutatót fog tartani, és ő nem pont a pontosságáról híres. Ja, hogy te még nem is tudod, melyik könyvről van szó, azt hiszem, ezt elárulhatom neked. Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című regényéről fogunk ma hallani, de át is adom a szót Norinnak, mert már befejeztél a nassolást, és türelmetlenül várja, hogy elkezdhesse a beszámolót.
„Ez a könyv, amit most a kezemben tartok a megoldás a problémádra, és egyben egy titok kulcsa, amit nem félek, a kezedbe adni tudom, hogy te megbecsülöd majd.””Köszi a bizalmat!””Szívesen. Na, már most. A történet főszereplője Jóhegyi Laci. Egy kisfiú, aki a Békés Pál Utcai Általános Iskolába jár. Látom, most azt gondolod, hogy ebben semmi különleges nincsen, de Laci nem egy átlagos kisfiú, nem bizony, ő ugyanis sok gyerkőccel ellentétben szeret olvasni, és maga az iskola se egy szokványos suli. A Békés Pál falai mögött titok, és mágia lakozik, különösen a könyvtárban, ahol nem más, mint maga Morcz Aranka a könyvtáros néni, aki még a Bogi néniknél is sokkal undokabb, és csúnyább. Látom felcsigáztam az érdeklődésedet, ennyi elég is lesz a tartalomból””Még azt mond meg, hogy mi a bonyodalom, bonyodalom nélkül nem jó egy könyv!”- kérte Dóri ”Na jó, nem más, mint az, hogy a gyerekek nem járnak könyvtárba.”Megnézhetem?” –kérdezte Dóri.”Persze”- mondta Norin és átadta a könyvet barátnőjének. Dóri azonnal fel is lapozta.”Jé, ebben képek is vannak „-mondta.”Igen, ráadásul nagyon aranyosak, pont illenek a könyv hangulatához: bohókásak, aranyosak, de egyben nagyon szépek. Szerintem nagyon igényes a kiadás, még az illata is nagyon jó. Órákig tudnám szagolni.”De dinka vagy”- csipkelődött Dóri.” Nem hiszed el? Szagold csak meg, ugye milyen kellemes szinte lehet érezni a könyvlelkét. Na?””Tényleg nem büdös, de nem fogok most a könyvszagáról vitatkozni veled.”- jelentette ki mosolyogva Dóri. „Hé, ez dedikálva is van.”- kapja fel a fejét Dóri, mikor az első lapra kukkant.”Ahha, a könyvfesztiválon tudtam találkozni az írónővel. Vagyis, hát igazából ott ismertem meg. A könyvmolyképző standjánál dedikálta a könyveit. Mikor odaértem már javában mesélte Tesómnak a Tündérboszorkány történetét. Viki nagyon aranyos nő. Kedves, közlékeny, ahogy Kittinek ajánlotta majd dedikálta is a könyvet, látszott, hogy imádj a gyerekeket, az írásba és a könyvekbe pedig egyszerűen szerelmes, és ez látszik a Tündérboszorkányban is. Tudod, hogy a vesszőparipám, hogy egy könyvnek legyen személyisége, nem szeretem, ha egy könyv sablonos, és nem érződik benne maga az író. Itt nem így volt Viki a könyv minden szavában ott volt. Nem gondoltam volna, hogy a közvetlenségét ennyire át tudja adni a könyvben, de sikerült neki. Mikor olvastam úgy éreztem én vagyok a középpontban, hogy csak nekem íródott a regény. Ilyet legutóbb Fehér Kláránál tapasztaltam, ezért szeretem őt, és most már ezért szeretem Bosnyák Viktóriát is.”Ez mind szép és jó, de ez egy gyerekeknek szóló könyv. Nem gondolod, hogy 16 éves vénszatyor fejjel nem fogom élvezni?””Cseppet sem. Én is 16 éves vénszatyor fejjel olvastam el, és nagyon-nagyon élveztem, rengeteget mosolyogtam. Az a jó benne, hogy nem tartja hülyének a gyerekeket. Nyugodt szívvel beszél nekik a Pál utcai fiúkról, Petőfiről, sőt még Gutenbergről is. Ráadásul vannak, olyan poénok benne, amiket a 12 éves húgom nem biztos, hogy értett, de én szakadtam a röhögéstől. Azt, hogy rendkívüli könyv Kittin tudtam lemérni, miután egy hét után elolvasta (már ez rekordnak számít nála), fejvesztve rohant, hogy megvegye a második részt, ráadásul még Anyáékkal vetetett egy másik Bosnyák Viki könyvet, amely a földrajzi nevek helyesírását segíti játékosan, az majd nekem is jó lesz. Én is vettem tőle még egy könyvet, ami a rokon értelmű szavakról szól. Úgy vettem észre az írónő szeret a szavakkal játszani, és a rokon értelmű szavakkal aztán lehet játszani. Alig várom, hogy elkezdhessem őket olvasni, és alig várom, hogy megjelenjen az új könyve, ami na most kapaszkodj meg, már nekünk vénszatyroknak íródik, ezen az oldalon meg is nézheted”-mondta és felírta a Lovessence blogjának a címét egy kis cetlire, majd betette a könyvbe, és azt oda adta barátnőjének.”Tűrhetőnek tűnik.”- jegyezte meg Dóri.”Még, hogy tűrhető. Ez a könyv nagyon messze van a tűrhetőtől-háborodott fel Norin.”Ezt, hogy érted?” ”Olvasd el és megtudod.”- kacsintott rá cinkosan Norin.”Na de, most már tünés, mert megeszed itt nekem az összes csokimat, és még össze kell pakolnom holnapra. Hidd el, ha elolvasod a könyvét, többé nem fogsz félni Bogi nénitől. Na, szia”- mondta és azzal ki is tessékelte barátnőjét az ajtón.

***

Másnap Dóri teljesen egyedül ment el a könyvtárba, ahonnan az Odüsszeia -val és 5 Pál utcai fiúkkal , és egy titokkal a zsebében indult haza. Hogy minek neki annyi Nemecsek, és mi a titok? Igérem megtudod ha elolvasod Bosnyák Viktória Tündérboszorkányát.

A bejegyzést ajánlanám a böszörményi mindig mosolygós könyvtáros néninek, és a Napocskának. Utóbbitól kérni is szeretném, hogy dugja elő a nóziját!

Elátkozott Ella

Két évvel ezelőtt láttam az Elátkozott Ella című filmet. Nagyon megszerettem, ha 10-szer nem akkor egyszer se láttam. Tetszett a történet, a dalok, és oda-vissza voltam Hugh Dancytől:). Nem rég a Dunat tv-n leadták, és akkor eszembe jutott, hogy ez is csak egy adaptáció és, hogy a molyon is sokan dicsérik a könyvet. Már repültem is fel a világhálóra, hogy megnézzem bent van-e a könyvtárban. Mikor láttam, hogy kölcsönözhető, már tudtam, hogy a holnapi nagy könyvhadjáraton elzsákmányolom. Így is lett. Másnap már el is kezdtem olvasni, de nagyon meglepődtem, nem erre számítottam de, hogy megértsd miért ér meglepetés, röviden fel kell vázolnom a történetet.
Egyszer volt, hol nem volt Kyrria falain kívül, az orgok csatározásain túl, ott ahol az egyszarvú… túr. Született egy kislány kinek neve Ella. Ám, de baljós szárnyak csattognak körülötte, aki nem más, mint Lucinda, a bohókás, ajándékairól méltán hírhedt tündér. Aki a mi újszülött Ellánkat abban a megtiszteltetésben részesíti, hogy megajándékozza, és ez az ajándék nem más, mint az engedelmesség. Ellát elátkozták. Innentől bárki, bármit mondd, neki azt teljesítenie kell. Édesanyja halála utána, és a mostohája érkezésekor elhatározza, hogy felkeresi Lucindát, és megkéri, hogy oldja fel az átkot. De ez nem megy, olyan könnyen. Ella útját, húsevő orgok, házasulandó óriások, aljas mostohák, és sármos hercegek keresztezik.
Röviden ennyi. Az alap sztori a filmben is ugyanez, de minden másban különbözik. Meghagyták az alapot, kiragadtak belőle néhány motívumot., és írtak egy tökéletes hollywoodi tündérmesét, aminek szinte semmi köze az eredeti könyvhöz. Ezért is lepődtem meg, mert a könyv teljesen új volt nekem. Tele fordulatokkal, varázslattal, gonoszsággal, szerelemmel. (Hugh Dancy elbújhat Char herceg mögött.)
A helyett a 21. századi mesés elemekkel átszőtt vígjáték helyett, megkaptam A TÜNDÉRMESÉT. Zseniálisan szőtt, remek stílusú, könnyed, ábrándos mese. Bálokkal, ruhákkal (nekem kellenek azok a ruhák!) Lovagokkal, gonoszokkal, akik végül elnyelik méltó büntetésüket, egyedül a sárkányok hiányoztak, de mindent nem lehet, ugye.
A legjobban az tetszett, ahogyan az író Ella történetét megfűszerezte Hamupipőkét. Eddig nem szerettem Miss Üvegcipellőt, de Ella rá termetségével, és vagányságával a kedvenc mesém lett.
Egy valamit hiányoltam a könyvből Slanelt az elfet, aki ugyan meg jelenik a könyvben, de csak kisszerepe van. Őt jól eltalálták a filmben. De Slanelt kárpótolta Ella, aki folyton mosolyt csal az arcomra. Gail Carson Levin egy igazi csajos, talpraesett, szeretni való csajszit alkotott, aki mögött Csipkerózsika, Hófehérke és társaik elbújhatnak.
A filmet is, és a könyvet is szeretem. De, ha választanom kell a mozgólépcsők, és az üvegcipelők között, akkor az utóbbira szavazok.

ui.: A könyv nem csak szórakoztat, hanem hasznos is. Végre megtudtam miért ilyen pici a lábam:)

u2.: A könyvből hiányzott 7 oldal, ezeket még pótolni fogom.

A dajkatündér titokzatos könyve

„Itt kell valahol lennie. Láttam, hogy ide dugta. Hát, ezt nagyon jól elrejtette. Sose találom meg ebben a kavalkádban. Harry Potter, Tündérboszorkány, Fiúk kizárva, egyik sem az, W.I.T.C.H, Fairy Oak, Varázsba… Fairy Oak. Ez az, ezt kerestem” Azzal leemelem a könyvet a polcról. Csak, amilyen mázlim van, naná, hogy leghátul van elrejtve, és amilyen ügyetlen vagyok, naná, hogy olyan dominódöntést rendezek a könyvekkel, amitől még Mr. Dominót is elfutná a sárga irigység” A francba”- szisszenek fel, majd lopva a hátam mögé pillantok, hogy szembe nézzek dühös dajkatündéremmel. De úgy látszik Kitti, és Bogi ma rendesen kifárasztották, mert csakúgy húzza a lóbőrt. Lábujjhegyen kilopakodok a szobából, még a küszöbről visszanézek, de a jó öreg Feli, rendesen ki van ütve. Elmosolyodok, óvatosan behajtom magam mögött az ajtót, és rohanok a szobámba, bevackolom magam a takaró alá, felpárnázom a fejem, felkapcsolom az olvasólámpámat, és kezembe veszem Feli titokzatos könyvét. Nem merem kinyitni, csak a fedelét bámulom. Ezt a gyönyörű, sötétbarna, régies hatású, kemény kötést. Órákig el tudnám nézni, de mikor meglátom az alcímet, nem bírom tovább muszáj megtudnom mi Az ikrek titka. Azzal a kíváncsiság legyőzte a félelmet, én meg fellapoztam a kötetet. Nem gondoltam volna, hogy nem fogom tudni letenni.
A történet két lányról szól, akik ikrek és nem mellesleg boszorkányoknak születtek Pervinkának, és Vaníliának hívják őket. Fairy Oakban élnek, ahol az emberek és a mesebeli lények tökéletes egyetértésben élnek már ősidők óta, ahol dajkatündérek vigyáznak az ifjú boszorkányokra, ahol a tér közepén egy pletykás Tölgy áll, és ahol, ha veszély leselkedik, az egerek a kék nyelvűket öltögetik mindenkire. Itt dolgozott az én Felim is, ő volt a Periwinkle ikrek dajkatündére.
A  Fairy Oak nem regény, nem mese, és még véletlenül sem verses kötet, hanem egy tündér naplója. És ez a tündér nem más, mint Feli. A napló abban az időben játszódik, amikor Fairy Oakot újra fenyegeti a Rettenetes 21, akinek egyszer már majdnem sikerült leigáznia, ezt a virágzó világot.
Oh, de szeretnék én elmenni Fairy Oakba, ott minden sokkal mágikusabb, szebb, boldogabb, és, ami a legfontosabb kalandosabb. Akarok egy egeret, aki a nyelvét nyújtogatja, Grisamék kertjében akarok fogócskázni, és szívesen pletykálgatnak pardon suvaalatoznék  a Tölggyel, és olyan, de olyan szívesen repülnék.
A könyv az első mondattól kezdve elbűvölt, olyan volt, mint egy folyó, amire ha ráfekszem csak sodor, és sodor, észre se veszem, és már magával ragadott. Na, ez is ilyen a betűk a víz, a fejezetek utolsó mondatai a hullámok, amik nem engednek el, és a rajzok a szigetek, ahol muszáj megpihenni. Teljesen beletemetkeztem a könyvben, már a közepén rég túlhaladtam, mikor felpillantottam az órára. „Jézusom, már hajnali három? Na, még egy fejezet aztán alszom. De szerintem mondanom se kell, hogy nem tudtam megállni, egészen a végégig, ami kész kínzás, így a levegőben hagyni egy történetet. Minden eddigi óvatosságomat sutba dobva felnyaláboltam a könyvet, és betrappoltam a nappaliba, ahol Feli még mindig az igazak álmát aludta.
Feli ébredj!! Hahó hasadra süt a nap!!!”
„Mi az? Ki az? Hol vagyok? Mennyi az idő? Miért nem alszol?”
„Jajj Feli. Most akkor visszajött a Rettenetes 21, vagy nem? És Vaníliát miért hívják Vaníliának? És mi volt Grisam és Pervinka között. Szerintem ők csak barátok, és Grisamnek is inkább Vanília tetszik. És Shirley! Ő nekem a végére nagyon gyanús lett.”
„Héhé, honnan tudsz te róluk?”
„Hááát a könyvedből. Ne haragudj rám. De a múltkor láttam, hogy olvasgatod, és nagyon kíváncsi voltam rá, muszáj volt nekem is elolvasnom. De nagyon hasznos volt, én eddig azt hitem, hogy hátul is van szemed, azért tudod mindig, hogy hol vagyok, de most már tudom, hogy a csápok miatt van. Na, elmondod a történet végét? Lécci!!!
„Hamar meg fogsz öregedni te lány. De nem bánom”- azzal oda repül a táskájához, és egy ugyanolyan könyvet, mint a másik csak ez krémszínű volt, és a Sötétség bűvöletében alcímet viselte. ÁÁ, de kínzó már a címe is, legszívesebben kitéptem volna Feli kezéből, és rohantam volna olvasni.
„Nem félbehagytam, hanem csak elfogyott a lap. Süli gyerek. Na, tessék ha, már az előzőt elolvastam itt a folytatás.”
„Köszi, köszi, köszi”- hálálkodok, és azzal szaladok is a szobámba, de Feli utánam szól.
„Norin? Hogy írok?”
„Szó szerint varázslatosan. Ki is lehetne adni. Végre lenne egy mese, ami nem csak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is elbűvöli. Tehetnénk rá egy borítót, amin Vanília és Pervinka lenne. A könyv lehetne újrahasznosított papírból a Tölgy tiszteletére. Álnevet is használhatnál. Mit szólnál például az Elisabetta Gnonehoz kicsit olaszos, de jó hangzása.”
„Jól hangzik”- mondja nevetve
„Gondold meg. Jó éjszakát Felikém”- köszönök, és egy gyors puszit nyomok az arcára. És, ahogy a szobámhoz lopakodok tudom, hogy soha többet nem zárom be a lekvárosüvegbe.