Pages

2011. november 19., szombat

Elátkozott Ella

Két évvel ezelőtt láttam az Elátkozott Ella című filmet. Nagyon megszerettem, ha 10-szer nem akkor egyszer se láttam. Tetszett a történet, a dalok, és oda-vissza voltam Hugh Dancytől:). Nem rég a Dunat tv-n leadták, és akkor eszembe jutott, hogy ez is csak egy adaptáció és, hogy a molyon is sokan dicsérik a könyvet. Már repültem is fel a világhálóra, hogy megnézzem bent van-e a könyvtárban. Mikor láttam, hogy kölcsönözhető, már tudtam, hogy a holnapi nagy könyvhadjáraton elzsákmányolom. Így is lett. Másnap már el is kezdtem olvasni, de nagyon meglepődtem, nem erre számítottam de, hogy megértsd miért ér meglepetés, röviden fel kell vázolnom a történetet.
Egyszer volt, hol nem volt Kyrria falain kívül, az orgok csatározásain túl, ott ahol az egyszarvú… túr. Született egy kislány kinek neve Ella. Ám, de baljós szárnyak csattognak körülötte, aki nem más, mint Lucinda, a bohókás, ajándékairól méltán hírhedt tündér. Aki a mi újszülött Ellánkat abban a megtiszteltetésben részesíti, hogy megajándékozza, és ez az ajándék nem más, mint az engedelmesség. Ellát elátkozták. Innentől bárki, bármit mondd, neki azt teljesítenie kell. Édesanyja halála utána, és a mostohája érkezésekor elhatározza, hogy felkeresi Lucindát, és megkéri, hogy oldja fel az átkot. De ez nem megy, olyan könnyen. Ella útját, húsevő orgok, házasulandó óriások, aljas mostohák, és sármos hercegek keresztezik.
Röviden ennyi. Az alap sztori a filmben is ugyanez, de minden másban különbözik. Meghagyták az alapot, kiragadtak belőle néhány motívumot., és írtak egy tökéletes hollywoodi tündérmesét, aminek szinte semmi köze az eredeti könyvhöz. Ezért is lepődtem meg, mert a könyv teljesen új volt nekem. Tele fordulatokkal, varázslattal, gonoszsággal, szerelemmel. (Hugh Dancy elbújhat Char herceg mögött.)
A helyett a 21. századi mesés elemekkel átszőtt vígjáték helyett, megkaptam A TÜNDÉRMESÉT. Zseniálisan szőtt, remek stílusú, könnyed, ábrándos mese. Bálokkal, ruhákkal (nekem kellenek azok a ruhák!) Lovagokkal, gonoszokkal, akik végül elnyelik méltó büntetésüket, egyedül a sárkányok hiányoztak, de mindent nem lehet, ugye.
A legjobban az tetszett, ahogyan az író Ella történetét megfűszerezte Hamupipőkét. Eddig nem szerettem Miss Üvegcipellőt, de Ella rá termetségével, és vagányságával a kedvenc mesém lett.
Egy valamit hiányoltam a könyvből Slanelt az elfet, aki ugyan meg jelenik a könyvben, de csak kisszerepe van. Őt jól eltalálták a filmben. De Slanelt kárpótolta Ella, aki folyton mosolyt csal az arcomra. Gail Carson Levin egy igazi csajos, talpraesett, szeretni való csajszit alkotott, aki mögött Csipkerózsika, Hófehérke és társaik elbújhatnak.
A filmet is, és a könyvet is szeretem. De, ha választanom kell a mozgólépcsők, és az üvegcipelők között, akkor az utóbbira szavazok.

ui.: A könyv nem csak szórakoztat, hanem hasznos is. Végre megtudtam miért ilyen pici a lábam:)
u2.: A könyvből hiányzott 7 oldal, ezeket még pótolni fogom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...