Nem tudom, hol vagyok, és azt sem, hogyan kerültem. Az egyik pillanatban még a kutyára próbálom, ráadni a pórázt a másikban meg itt ülök egy szobában, ahol egyetlen villanykörte lóg a plafonról, halvány fénye megvilágítja az ablaktalan helyiség szegényes díszítését. Várjunk csak most, hogy jobban körülnézek valahonnan ismerős ez a szoba, sőt csukott szemmel is fel tudom sorolni a szoba berendezését egy faasztal, melyről szilánkokban pattogzik a festék, körülötte négy rozoga szék; egy tárcsás telefon egy öreg tévé, és egy videó. Jól ismerem ezt a szobát. Hiszen néhány héttel ezelőtt minden nap megfordultam itt. A Spellman ház alagsorában vagyok, a kihallgató teremben. Ott ahová Isabel Spellman gyermekkorában elég gyakran került. De, hogy kerültem én ide? Valószínűleg álmodom, igen ez biztosan csak egy álom, vagy lehetséges, hogy beszippantott a könyv, ez meg már egy álombeli álom, teljességgel lehetetlen. De mi van, hogyha ez még sem álom, ha ez a valóság, és Spellmanek tényleg léteznek, és engem elraboltak. Úristen! Engem ELRABOLTAK! De nincs időm igazán bepánikolni, mert nyílik az ajtó, és két alak lép be rajta. Egy középmagas kopaszodó férfi, apukás pocakkal, és egy alacsony, hosszú hajú nő. Azonnal felismerem őket. Albert és Olivia Spellamhez van szerencsém. Mindketten leülnek velem szembe. Olivia egy magnót vesz elő, Albert pedig a Spellman nyomozóirodának egy példányát csúsztatja elém. Összenéznek, majd Olivia bekapcsolja a magnót.A kihallgatás nyomokban spoilereket tartalmazhat!!!!!
Albert: Kérlek, mondd bele a magnóba a nevedet és a címedet.
Norin: Szólítsanak Norinnak. A www.norin.freeblog.hu –n megtalálnak. Maguk azok, akiknek gondolom magukat, hogy azok?:O
Olivia: Nem tudom aranyom, hogy te kinek gondolsz minket, de én Olivia vagyok, szólíts csak Livynek, ő pedig itt a férjem Albert. És e miatt a könyv miatt vagy itt. [rámutat az előttem heverő vaskos, sárga kötetre]
Albert: Ismered ezt a könyvet, és ha igen mit tudsz róla.
Norin: Persze, hogy ismerem. Körülbelül két hete olvastam el. Ez itt Lisa Lutz Spellman nyomozó iroda című könyve, és ha maguk Olivia és Albert Spellman, akkor önökről szól. Maguk igaziak?
Olivia: Persze, hogy igaziak vagyunk. Mért, mit hittél?
Norin: Azt, hogy álmodom. De, ha maguk igaziak, akkor engem elraboltak.
Albert: Csak kölcsön vettünk.
Norin: Ja, az más. Miben állhatok rendelkezésükre? Gondolom, a könyvről van szó.
Albert: Igen, ezzel kapcsolatban szeretnénk feltenni néhány kérdést, hanem bánod.
Norin: Csak nyugodtan, még sosem beszélgetem könyvszereplőkkel. Ennél izgalmasabb nincs is.
Albert: Hol találkoztál először a könyvvel?
Norin: A molyon. Az egy, olyan könyves közösségi oldal. Könyvszerető emberkék gyűléseznek ott, és beszélgetnek mindenről, de elsősorban természetesen könyvekről. Nagyon sokan olvasták, mostanában. Egyre több értékelés, és bogbejegyzés olvastam róla. Tudtam, hogy meg fogom venni, főleg miután Bence a moly atyja azt mondta, idézem: „Izgalmas történetvezetés, élvezetes stílus, szeretni való karakterek, nevetgélés metrón, villamoson, vonaton…” Az, ilyen csak jó lehet, de engem leginkább a nevetgélés érdekelt. Így elhatároztam, hogy ezt a könyvet meg fogom venni.
Olivia: És mikor sikerült megkaparintanod?
Norin: A könyvfesztiválon. A vicces az volt, hogy Natasha-nak, és Bencének, éppen arról siránkoztam, hogy ez az a könyv, amit sehol nem találok, és mikor búcsút kellett mondanom a molyos csapatnak, azonnal belebotlottam az Ulpius standjánál pedig ott már egyszer láttam. Bújócskázni akart biztos.
Albert: El tudnád mondani, hogy miről szól?
Norin: Még nem olvasták?:O
Olivia: Oh, bogárkám nincsen nekünk időnk olvasni.
Norin: Tudják, mit? Kössünk üzletet. Én megpróbálom spoiler nélkül felvázolni a könyvet, így kedvet csinálva maguknak az olvasáshoz. Miután én elmentem önök elolvassák, és miután végeztek vele, újra kölcsön vesznek engem. Áll az alku? Egy kis olvasás sosem árt, főleg ez nem elhihetik;-)
Albert:… Áll az alku.
Norin: Nagyszerű! Tehát, ez a könyv itt egy regénynek álcázott bűnügyi akta. De nem egy hagyományos (nem mintha, más bűnügyi aktával találkoztam volna, de az NCIS-ben nem ilyenek vannak) hanem ez egy vagány, színes, így utólag visszagondolva rá humoros is. Ez a bűnügyi akta Isabel Spellmané, a maguk lányáé. És azokból az időkből származik, mikor Izzy megismerkedett Daniellel, a fogorvossal, majd mikor kiderült, hogy az egész családja a magánéletében turkál, felmondd, és maguk egy megoldhatatlannak látszó ügyet varrnak a nyakába.
Albert: Hogy értetted azt, hogy színes?
Norin: Hát, nem úgy, hogy vannak benne színes képek, hanem tele van listákkal, napirendekkel, igazán különlegesen van megszerkesztve. Az ex pasik, és ügyvédek listái voltak a kedvenceim…
Olivia: Jaj, az ügyvédek [felnyög]
Norin:, de nagyon tetszettek a visszatérő motívumok: az autós üldözések, az eltűnt hétvégék, és Rae látogatásai a kocsmában. Tetszett, hogy több idősávban játszodik, hol a jövőben, hl a múltban, hol a jelenben csücsülünk egy kihallgatáson egy nagyon szexi nyomozó társaságában.
Albert: Ki az a nagyon szexi nyomozó?
Norin:[elvörösödik] ÖÖÖ, olvassák el…
Olivia: Megegyeztünk, hogy elfogjuk, szóval akkor tetszett?
Norin: Akkor kezdtem elolvasni, mikor úgy éreztem magam, mint egy zombi, folyton olyan érzésem volt, mintha egy felhő szorítaná össze az agyamat. Én ezt hívom punnyadásnak, ilyenkor semmi nem jó nekem, még a Spellman se. Csak a rosszra tudtam koncentrálni arra, hogy Isabelnek nincs magánélete, egy életre elment a kedvem attól, hogy magánnyomozó legyek, pedig előtte sokat kacérkodtam titokban a gondolattal. De a közepe fele jött Petra, Izzy barátnője, és a Paffos tetkó, és akkor eloszlott a felhőcske, és átadtam magam a könyvnek, és nagyon jól szórakoztam, és a fordulatok külön tetszettek, mikor Isabel már igazán benne volt a nyomozásban újra elfogott a vágy, hogy magánnyomozónak képzeljem magamat, azért vannak ennek a munkának szépségei, csak a családom ne legyen magánnyomozó. Bocsánat..
Albert: Semmi baj, erről mi is egyre többet beszélünk.
Norin: A szereplők közül végül szinte mindenkit megkedveltem, bár mindenkinek vannak hibái, de szívemhez legközelebb mégis Ray bácsi áll.De Izzy stílusa egyszerűen oda szegez a könyvhöz, nagyon belevaló csajszi.
Szóval a végére, nagyon megtetszett, sőt mielőtt kölcsönvettek éppen újra beleolvasgattam, mert meg akartam róla írni a posztot, és az volt a különös, hogy alig tudtam letenni, és az elején is nagyon jókat nevetek újra kéne olvasni, vagy az lenne a legjobb, ha a kiadnák a második részét.
Olivia: Van második rész?
Norin: A kötet végén volt egy kis bemutató féleség. Remélem lesz folytatás.
Alber: Akkor végül is tetszett, ugye?
Norin: Igen:) 5-ből 4 pontyot adnék neki. De a családtagjaim kezébe nem adom, még bepoloskázzák a szobámat, Apa így is mindig azt mondja, hogy sörétes puskával várja majd a srácot:S A huginak meg nagyon tetszene Rae, azt meg a család pénztárcája nem bírná el, szóval azt hiszem, inkább a baráti körben fogom terjeszteni. [ránéz az órára] Juj, már ennyi az idő. Nagyon sajnálom, de mennem kell, megyünk Tiszalökre bútorokat tologatni. Felújítjuk a nyaralót, kész téboly, hogy jutok haza?
Olivia: Oh, mi sem egyszerűbb. Fogod ezt a cipőt, összeütögeted a lábad, és azt mondogatod „Mindenütt jó, de a legjobb otthon”.
Norin: Szóval vegyem fel Dorothy cipőjét, és mondjam az ő szövegét. Azt hittem maguk igaziak.
Albert: Azok is vagyunk.
Norin: De Dorothy…
Olivia: Honnan veszed, hogy ő nem igazi.[kacsint és mosolyog]
Norin[felhúzza a cipőt] Mielőtt elmegyek, kaphatok autogramot? Írótól már kaptam, de szereplőtől, még szerintem senki sem. Én leszek a világ legmenőbb molya:P
Albert: Szerintem ennyivel járunk, tekintve, hogy kölcsön vettünk.
Norin: Köszönöm, köszönöm.
[Albert és Livy rá firkálják a nevüket a zsepire, amit Norin az orruk alá dug]
Norin: Nagyon örültem, remélem, hamar kölcsönbe vesznek majd. Jó olvasást.
Albert, Olivia:Szia!!
Norin:[agy levegőt vesz] Mindenütt jó, de a legjobb otthon! Mindenütt jó, de a legjobb otthon.[lábat ütöget]
Mikor újra kinyitom a szememet, már megint a szomszéd kertjében vagyok, Zsömi (a kutya) pedig kérdőtekintettel néz rám. Aztán meghallom a hátam mögött Anya hangját. „Norin gyere már, sose jövünk haza.” „Megyek már” És elindulok kezemben a kincset érő zsebkendővel, amin ott virítanak Mrs. Spellman precíz és Mr. Spellman szögletes betűi.Olivia: Nem tudom aranyom, hogy te kinek gondolsz minket, de én Olivia vagyok, szólíts csak Livynek, ő pedig itt a férjem Albert. És e miatt a könyv miatt vagy itt. [rámutat az előttem heverő vaskos, sárga kötetre]
Albert: Ismered ezt a könyvet, és ha igen mit tudsz róla.
Norin: Persze, hogy ismerem. Körülbelül két hete olvastam el. Ez itt Lisa Lutz Spellman nyomozó iroda című könyve, és ha maguk Olivia és Albert Spellman, akkor önökről szól. Maguk igaziak?
Olivia: Persze, hogy igaziak vagyunk. Mért, mit hittél?
Norin: Azt, hogy álmodom. De, ha maguk igaziak, akkor engem elraboltak.
Albert: Csak kölcsön vettünk.
Norin: Ja, az más. Miben állhatok rendelkezésükre? Gondolom, a könyvről van szó.
Albert: Igen, ezzel kapcsolatban szeretnénk feltenni néhány kérdést, hanem bánod.
Norin: Csak nyugodtan, még sosem beszélgetem könyvszereplőkkel. Ennél izgalmasabb nincs is.
Albert: Hol találkoztál először a könyvvel?
Norin: A molyon. Az egy, olyan könyves közösségi oldal. Könyvszerető emberkék gyűléseznek ott, és beszélgetnek mindenről, de elsősorban természetesen könyvekről. Nagyon sokan olvasták, mostanában. Egyre több értékelés, és bogbejegyzés olvastam róla. Tudtam, hogy meg fogom venni, főleg miután Bence a moly atyja azt mondta, idézem: „Izgalmas történetvezetés, élvezetes stílus, szeretni való karakterek, nevetgélés metrón, villamoson, vonaton…” Az, ilyen csak jó lehet, de engem leginkább a nevetgélés érdekelt. Így elhatároztam, hogy ezt a könyvet meg fogom venni.
Olivia: És mikor sikerült megkaparintanod?
Norin: A könyvfesztiválon. A vicces az volt, hogy Natasha-nak, és Bencének, éppen arról siránkoztam, hogy ez az a könyv, amit sehol nem találok, és mikor búcsút kellett mondanom a molyos csapatnak, azonnal belebotlottam az Ulpius standjánál pedig ott már egyszer láttam. Bújócskázni akart biztos.
Albert: El tudnád mondani, hogy miről szól?
Norin: Még nem olvasták?:O
Olivia: Oh, bogárkám nincsen nekünk időnk olvasni.
Norin: Tudják, mit? Kössünk üzletet. Én megpróbálom spoiler nélkül felvázolni a könyvet, így kedvet csinálva maguknak az olvasáshoz. Miután én elmentem önök elolvassák, és miután végeztek vele, újra kölcsön vesznek engem. Áll az alku? Egy kis olvasás sosem árt, főleg ez nem elhihetik;-)
Albert:… Áll az alku.
Norin: Nagyszerű! Tehát, ez a könyv itt egy regénynek álcázott bűnügyi akta. De nem egy hagyományos (nem mintha, más bűnügyi aktával találkoztam volna, de az NCIS-ben nem ilyenek vannak) hanem ez egy vagány, színes, így utólag visszagondolva rá humoros is. Ez a bűnügyi akta Isabel Spellmané, a maguk lányáé. És azokból az időkből származik, mikor Izzy megismerkedett Daniellel, a fogorvossal, majd mikor kiderült, hogy az egész családja a magánéletében turkál, felmondd, és maguk egy megoldhatatlannak látszó ügyet varrnak a nyakába.
Albert: Hogy értetted azt, hogy színes?
Norin: Hát, nem úgy, hogy vannak benne színes képek, hanem tele van listákkal, napirendekkel, igazán különlegesen van megszerkesztve. Az ex pasik, és ügyvédek listái voltak a kedvenceim…
Olivia: Jaj, az ügyvédek [felnyög]
Norin:, de nagyon tetszettek a visszatérő motívumok: az autós üldözések, az eltűnt hétvégék, és Rae látogatásai a kocsmában. Tetszett, hogy több idősávban játszodik, hol a jövőben, hl a múltban, hol a jelenben csücsülünk egy kihallgatáson egy nagyon szexi nyomozó társaságában.
Albert: Ki az a nagyon szexi nyomozó?
Norin:[elvörösödik] ÖÖÖ, olvassák el…
Olivia: Megegyeztünk, hogy elfogjuk, szóval akkor tetszett?
Norin: Akkor kezdtem elolvasni, mikor úgy éreztem magam, mint egy zombi, folyton olyan érzésem volt, mintha egy felhő szorítaná össze az agyamat. Én ezt hívom punnyadásnak, ilyenkor semmi nem jó nekem, még a Spellman se. Csak a rosszra tudtam koncentrálni arra, hogy Isabelnek nincs magánélete, egy életre elment a kedvem attól, hogy magánnyomozó legyek, pedig előtte sokat kacérkodtam titokban a gondolattal. De a közepe fele jött Petra, Izzy barátnője, és a Paffos tetkó, és akkor eloszlott a felhőcske, és átadtam magam a könyvnek, és nagyon jól szórakoztam, és a fordulatok külön tetszettek, mikor Isabel már igazán benne volt a nyomozásban újra elfogott a vágy, hogy magánnyomozónak képzeljem magamat, azért vannak ennek a munkának szépségei, csak a családom ne legyen magánnyomozó. Bocsánat..
Albert: Semmi baj, erről mi is egyre többet beszélünk.
Norin: A szereplők közül végül szinte mindenkit megkedveltem, bár mindenkinek vannak hibái, de szívemhez legközelebb mégis Ray bácsi áll.De Izzy stílusa egyszerűen oda szegez a könyvhöz, nagyon belevaló csajszi.
Szóval a végére, nagyon megtetszett, sőt mielőtt kölcsönvettek éppen újra beleolvasgattam, mert meg akartam róla írni a posztot, és az volt a különös, hogy alig tudtam letenni, és az elején is nagyon jókat nevetek újra kéne olvasni, vagy az lenne a legjobb, ha a kiadnák a második részét.
Olivia: Van második rész?
Norin: A kötet végén volt egy kis bemutató féleség. Remélem lesz folytatás.
Alber: Akkor végül is tetszett, ugye?
Norin: Igen:) 5-ből 4 pontyot adnék neki. De a családtagjaim kezébe nem adom, még bepoloskázzák a szobámat, Apa így is mindig azt mondja, hogy sörétes puskával várja majd a srácot:S A huginak meg nagyon tetszene Rae, azt meg a család pénztárcája nem bírná el, szóval azt hiszem, inkább a baráti körben fogom terjeszteni. [ránéz az órára] Juj, már ennyi az idő. Nagyon sajnálom, de mennem kell, megyünk Tiszalökre bútorokat tologatni. Felújítjuk a nyaralót, kész téboly, hogy jutok haza?
Olivia: Oh, mi sem egyszerűbb. Fogod ezt a cipőt, összeütögeted a lábad, és azt mondogatod „Mindenütt jó, de a legjobb otthon”.
Norin: Szóval vegyem fel Dorothy cipőjét, és mondjam az ő szövegét. Azt hittem maguk igaziak.
Albert: Azok is vagyunk.
Norin: De Dorothy…
Olivia: Honnan veszed, hogy ő nem igazi.[kacsint és mosolyog]
Norin[felhúzza a cipőt] Mielőtt elmegyek, kaphatok autogramot? Írótól már kaptam, de szereplőtől, még szerintem senki sem. Én leszek a világ legmenőbb molya:P
Albert: Szerintem ennyivel járunk, tekintve, hogy kölcsön vettünk.
Norin: Köszönöm, köszönöm.
[Albert és Livy rá firkálják a nevüket a zsepire, amit Norin az orruk alá dug]
Norin: Nagyon örültem, remélem, hamar kölcsönbe vesznek majd. Jó olvasást.
Albert, Olivia:Szia!!
Norin:[agy levegőt vesz] Mindenütt jó, de a legjobb otthon! Mindenütt jó, de a legjobb otthon.[lábat ütöget]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése