Egy történet a jövőből

Raana Raas: Csodaidők

Az imádatom tárgya, a szerelmem, a történet, ami szinte minden lefekvéskor az eszembe jut, egy világ, aminek bárcsak a részese lehetnék, egy álom. Ezt jelenti számomra a Csodaidők. Most, ahogy azt a fenti nyálas áradozásomat olvasod, biztos azt gondolod, hogy túlzok, de nem, számomra a CSI az egyik legjobb barátom lett. Lenyűgözött, szórakoztatott, elgondolkodtatott, megríkatott. És én még, mikor először találkoztam vele, nem akartam elolvasni. Tavaly nyáron a névnapom utáni nagy könyvvásárláson Apa pillantotta meg legelőször. Engem nem igazán érdekelt, de Apát már az ujja köré csavarta, és repült is be a kosárba. Így került a birtokomba Az ogfák vöröse. Habár Apukám vette meg mégis az én szobámban landolt, mert éppen akkor nem volt ideje az öregnek olvasni, és feltettük a polcomra. Csakhogy minden egyes felkelésnél először ezt a könyvet láttam meg elsőnek, nem tudtam neki ellenállni, muszáj volt elvinnem, nyaralni, Tiszalökön úgy se tudok mást csinálni csak olvasni, én meg azt gondoltam, ez a könyv elég vastag ahhoz, hogy legalább négy napig kibírja, és már akkor nem kell olyan sokat cipekedni. Tévedtem. Már az első nap elvittem magammal a standra, akkor ott jobban meg is néztem magamnak. A borító még mindig nem fogott meg, és magát a címet, se találtam, olyan nagy számnak, viszont az alcím elgondolkodtatott. Mi lehet az ogfa. Nem lehettem, hogy én azt ne tudjam, ugye?:P Elnyújtóztam hát a gyékényen, és belevetettem magam a történetbe, hogy tudásszomjamat csillapítsam. Akkor még nem gondoltam volna, hogy nem fogom tudni kiverni a fejemből a könyvet.
Fokozatosan szerettem meg. először csak felkeltette az érdeklődésemet, és lekötött, nagyon élveztem, majd ahogy fogytak a lapok, egyre jobban megelevenedett előttem a sztori, és még az álmaimba is befészkelte magát.
Miközben olvastam mindenről megfeledkeztem, csak én voltam, és a CSI. Utáltam minden percet, amit nélküle kellett töltenem, és minden reggel korán keltem, hogy minél hamarabb folytathassam. Oké, ez most nem igaz, két nap alatt elolvastam, szóval csak egyszer kellett korán kelnem, de a véremben van a túlzás, és annyira szeretem a CSI-t, hogy nem tudok nem elfogultan beszélni róla. Kérlek, nézd el ezt nekem. Na, szóval. Miután végeztem az első résszel azonnal el akartam olvasni a folytatást, csakhogy az még nem volt meg, én meg éppen éves száműzetésemet töltöttem Tiszalökön, de addig nyaggattam Apát azzal, hogy a lelki egyensúlyomnak szüksége van a Kiszakadtakhoz, és addig nem nyugszok meg, hogy beadta a derekát, és elfuvarozott az Alexandrába, és ettől kezdve elfelejtettem, hogy én csak a Tiszában pancsolok a húgommal, míg a barátaim a horvát tengerparton a legbarnább, és legsármosabb pasassal szemeznek, hiszen David Freymennél nincs jobb férfi, ő meg csak az enyém volt.:P. Bár már említettem, hogy az első részbe beleszerettem, de csak a Kiszakadtak után lettem rajongó. Az Ogfák vöröse egy lenyűgöző bevezető, de a stílus igazán a Kiszakadtakban forr ki igazán, egyszerűen tökéletes, és nagyon sírós:P.A vége fantasztikus, először a sokktól megszólalni se tudtam, csak meredtem magam elé, és a könyvet szorongattam a kezemben. Csak miután Apa feljött az emeletre, hogy megnézze, mit csinálok, tört el a mécses, de akkor kb. 10 percig áztattam a pólóját. míg végre vissza tudtam szorítani a krokodilkönnyeket, de nem tudok magamnak parancsolni, és muszáj volt újra olvasni a kedvenc részeimet, amiktől megint megeredtek a könnyeim. Végül már Anya nagyon megelégelte, és azt mondta, hogy elveszi a könyvet, ha nem hagyom abba. (Ugye milyen kegyetlen:P) Erre persze sikerült abbahagynom.
Mivel, én nem láttam a könyvesboltban, hogy lenne folytatása, ezért én abban tévhitben éltem, hogy a Kiszakadtak az utolsó rész, amitől még jobban imádtam. Én már csak ilyen fura bogár,oda vagyok az elvarratlan szálakért, és a homályos befejezésekért. Szeretek azon gondolkodni, hogyan alakult a szereplők sorsa. A nyaralás hátra lévő részében az Alfán, a Shremeyán, és társaik környékén kalandoztam, és magamban szövögettem a sztorit. Mikor haza értem röpültem a számítógép felé, hogy meglátogassam a könyv honlapját. Feltett szándékom volt megtanulni nitanul (ez egy nyelv, amit a CSI-ben egy vallásos közösség a kaven használ) És akkor majdnem kiütötte a szemem egy eszméletlenül randa zöldessárga borító. De engem már nem érdekelt a borító, csak arra tudtam koncentrálni, hogy: „a 3 kötet együtt megrendelhető itt”: Nem hittem a szememnek, ezek szerint van folytatása. Abban a percben én voltam a legboldogabb a házban, Fel és le szaladgáltam, és próbáltam nem bőgni az örömtől, nehogy Anya beváltsa fenyegetését, de nincs nagy  önuralmam már az első részletnél kellett a zsepi. De Anya egyáltalán nem haragudott, sőt december 6-án a Mikulás meg is hozta szépen becsomagolva.
Én azt hittem, hogy az első két kötetet nme lehet felülmúlni, de az Árulás kérem szépen zseniális. Az írónő aztán ismeri a feszültségteremtés csínját-bínját. Az egész könyv úgy van megcsinálva, hogy ne tudd letenni. Bár az első kettő is oda szegezte a szemem a lapokhoz, az Árulás sikít, ha le kell tenned. Ez a rész volt a leggördülékenyebb, és legcsattanósabb. Rengeteg a váratlan fordulat, már csak azon vettem észre magam, hogy fogom a fejem, és ezeket mondom: „Ilyen nincs!”, „Na, ne már!”,”Oh my god!:O”. Elsöprő erővel dönt le a lábadról. Nagyon rossz volt a végére érni, és azt tudni, hogy még sokat kell várni a negyedik, és egyben (sajnos) befejező részhez. Még soha egyetlen könyvnek a megjelenését se vártam ilyen izgatottan. Közben a többi türelmetlen sorstársammal Fórumokon beszélgettem, és tippelgettük, vajon, hogy fog végződni a történet, rá találtam a molyram ahol rengeteg CSI fannal találkoztam, és ahol maga az írónő, Görgey Etelka, is megtalálható.
Az a jó a Csodaidőkben, hogy rengeteget lehet róla beszélni. Nagyon jó volt olvasni a találgatásokat, és újabb lehetséges variációkat felvetni. Apával csakúgy gyártottuk az összeesküvési elméteket. Ugyanis, ahogy jósoltam Apa is fan lett, alig vártuk már, hogy megjelenjen. És végre egy júniusi napon a Hazatérők becsöngetett. Én meg otthagyva a mosogatást (:$) bepattantam Eta időgépébe, és máris ott voltam Judyval, Giinel (g-vel és nem dzs-vel) és Yaanal (ők a főszereplők), hogy együtt varjuk el végre azokat a bizonyos szálakat.
Nagyon szidom magamat, hogy nem olvastam el előtte újra a három kötetet. Sajnos az agyam egy szita, a neveket nagyon gyorsan kiselejtezi, ezért egy kicsit döcögősen indult, de hála a hátsó kislexikonnak (Vigyázat, a kislexikon lábjegyzete spoileres. Elolvasni, csak saját felelősségre!!)
Itt már szépen lassan lekerült mindenről és mindenkiről a lepel. De közben a szereplőknek rengeteg megpróbáltatáson kell túlesniük, és túl kell élniük, hogy azaz eszme, amiben hisznek, ne tűnjön el.
A végén üresnek és teljesnek egyaránt éreztem magam. Üres voltam, mert vége nincs tovább, nem lesz többé CSI. És teljesnek, mert végre minden kérdésemre választ kaptam, és még a befejezéssel is meg vagyok elégedve.

A Csodaidők életemnek ezt a kis szakaszát erősen meghatározta, nagyon előkelő helyen csücsül a kedvenc könyveim listáján, és Etának köszönhetően kezdtem el magyar könyveket olvasni.
Sokszor tapasztalom, hogy az embereknek előítéleteik vannak a CSI-vel szemben, azt szokták mondani, hogy ez túlvallásos, vagy scifi, azt meg mi nem szeressük. Na, ezt tessék gyorsan elfelejteni, ugyanis szerintem a Csodaidőket műfajilag nem lehet behatárolni. Minden benne van: űrhajók, szerelmek, háborúk, viszályok, titkok, rejtett töri , és még krimi is, ha úgy vesszük, mert úgy éreztem magam, mint egy magánnyomozó miközben próbáltam kitalálni, hogy ki-ki.
Rengeteg embernek adtam kölcsön, mindnek eltérő az ízlése, van aki a klasszikusokat, valaki a tini vámpírokat, szereti, sőt az egy olyan barátnőmnek is kölcsönöztem, aki nem is szokott olvasni, még ő is rekord gyorsasággal végzett vele. Soha egyik se mondott róla rosszat, nem mondom, hogy mindenki, olyan őrült CSI fan lett, mint én, de mindenki kíváncsi volt a folytatásokra.

Ha, eddig végig olvastad a posztomat, akkor észreveheted, hogy magáról a történetről nem sokat írtam, nem véletlenül, nem tudom vállalni a felelősséget, hogy valamit kikotyogjak, ezért inkább belinkelem Etát, és a Class FM-et, majd ő mesél róla.

Én csak egy tanácsot adok a könyvhöz: Soha senki nem az, akinek látszik;-)

spoileres ui.: (Jelöld ki!) Azért bírtam, hogy minden pasi, aki megtetszett meghalt a kötet végére

ui.: Görgey Etelkától nagyon szívesen olvasnék a CSI-től teljesen független könyvet is.

ui2.: Az ogfák előszava, a negyedik rész után is tud, újat mondani;-)

ui3.: Eszméletlen giccses és nyálas poszt lett, mindenkit megnyugtathatok hogy a Csodaidők szerencsére nem giccses, és nem is nyálas:))

ui4.: Minden vágyam, egy dedikálás, remélem hamarosan sikerül egyet kérnem:)