Értelem és érzelem (JAK)

Tegnap tartottuk meg az első debreceni Jane Austen könyvklubot. Ettünk, ittunk, nevettünk, kvízeltünk és kiveséztük az Értelem és érzelmet ától cetig. Sajnos, mivel ment a buszom a filmet már nem tudtam a többiekkel megnézni, de miközben haza bandukoltam, volt időm gondolkodni azon, hogy mit is írjak majd a ide. Már tegnap este, mikor haza értem posztolni akartam a könyvről ,de miután megittam a házi készítésű forró csokimat, már csak ahhoz volt erőm, hogy lefeküdjek és olvassak még egy kicsit.

De ma újult erővel és lelkesedéssel vetettem bele magam a bejegyzés megírásába.

Mikor először megláttam molyon, hogy Debrecenben JAK lesz gondolkodás nélkül, azonnal nyomtam a részt veszek gombot. Úgyis régóta tervben van már Austen, még anno a Büszkeség és Balítéletet imádtam tőle, de azóta csak a könyveiből készült adaptációkat láttam. Sajnos Austen regények tekintetében igen szegény a könyvespolcom, ezért voltam olyan szemtelen, hogy a főszervezőtől kunyeráltam el a kötetét, a könyvtári olvasójegyemet, ugyanis lusta vagyok meghosszabbítani. Amúgy se szabad nekem könyvtárba járni, míg annyi olvasatlan könyv csücsül a polcaimon.
Amint vége lett az őszi szünetnek, egy kis ráhangolódás után azonnal bele is kezdtem. Ahogy sejtettem az első két fejezet után belerázódtam a nyelvezetbe, bár néha egy-két kacifántos mondattól azért rendesen keresztbe álltak a szemeim. De nyelvezet ide vagy oda, a regénnyel egyáltalán nem haladtam. Talán azért, mert minden szereplőt utáltam, kivéve a pletykás Mrs Jenningset, akiben a jövőbeli cserfes önmagamat véltem felfedezni. Vagy talán, mert szinte nem történt semmi érdemleges, csak vendégeskedtek, teáztak, meg pletykáltak. De az is lehet, hogy az volt az oka, hogy a könyvben megjelenő úriembereket nem tudtam elképzelni hús vér férfiakként .

Bár nem olvastam végig, mégis életemben nem találkoztam annyiszor az illendőséggel és hajlandósággal, mint az elmúlt pár hétben. Ezeket a szavakat tegnap is előszeretettel használtam, a többiek nagy örömére természetesen de, ha már Jane Austen Klub, akkor már csináljuk ízig-vérig autenosan, vagy nincs igazam?

A tegnap estét nagyon élveztem, főleg azt a részét, mikor a teszt kérdésekre az-az egyén adta a legtöbb helyes választ, aki még a fülszöveget se volt hajlandó elolvasni.  De büntetésből legalább egy termetes madár ürülékkel lett gazdagabb.Ez nyújt számomra egyedül vigaszt.

Ja és sztimi53 ha ezt olvasod, egy üzenetet rejtettünk el a lakosztályodban. Keresd!;-)

A Manderley-ház asszonya

  Az éjszaka álmomban megint Manderleyben jártam. Mintha újra ott álltam volna a Boldog-völgyben Maxim kezét fogva, beszippantva az orgonák friss és bódító illatát. Láttam Jaspert, a drága okos szemű Jaspert, nyelvét lógatva loholt a csónakház felé vezető ösvényen. Oly régóta ismét éreztem szemrehányó, megvető, gyilkos pillantását Mrs. Danversnek. Hallottam a tenger halk morajlását, és megint elhatalmasodott rajtam az a felemelő, részegítő, szemfényvesztő érzés, ami akkor fogott el mikor először jártam ebben a fenséges, hatalmas, káprázatos kastély álarca mögé megbúvó kísértett járta, elátkozott, csalódásokkal és szerelmekkel teli Manderleyben. Ahol mindent behálóz a vörös rododendron, és akármerre nézek mindenütt az ö keze nyomát látom, az ő parfümét érzem, az ő életét élem, Rebeccáét.

Pedig a valóságban sok száz mérföldnyire vagyok Manderleytől, és ez hatalmas birtok itt terül el tőlem egy karnyújtásnyira fekszik mellettem egy aprócska, lila könyvbe gyömöszölve, arra várva, hogy magával ragadjon, elvarázsoljon csak, hogy egy kis időre én is Mrs. de Winter lehessek.

Nem hiszem, hogy hamar eltudnám felejteni Manderleyt, álmomban újr és újra visszatérek majd. Megnézem filmen és a színházban. De ha igazán visszaszeretnék majd térni, akkor csak leveszem a polcomról Daphne du Maurier regényét, amit mellesleg kemény nyolcszáz forintért vesztegettek az antikban, és újra élem ezt a hátborzongatóan gyönyörű történetet.

Drága Nyakigláb Apó!

Találd ki mit csináltam ma egész délelőtt! Na, kitalálod? Nem mi, hát akkor szabad a gazda. Neked címzett leveleket olvasgattam. Sose találtad volna ki, ugye? Nem tudom, miért teszek fel neked kérdéseket, sosem válaszolsz rájuk, és Judy-nak se válaszoltál (Ő az a lány, aki a leveleket írta,de nem is tudom minek mondom ezt neked, hiszen ismered) Na, szóval mint, ahogy említettem a leveleket egy Judy nevű lány írja, akinek nem is ez az igazi neve, hanem a Jerusha, de ezt nem szereti. Nem csodálom, borzalmas. Ezt a nevet az otthonban adta neki az utálatos Mrs. Lippet. Ugyanis Jerusha/ Judy árva, sosem ismerte a szüleit. Egy nap egy titokzatos pártfogó, ez te vagy ugyebár, pártfogásában veszi. Ez az emberke, akinek , olyan hosszú végtagjai vannak, mint egy póknak, fizeti Judy tandíját, meg zsebpénzt add neki (nekem is adhatsz:)) Cserébe csak, annyit akar, hogy Judy minden hónapban írjon neki levelet, mert ezzel javul a fogalmazás készsége (nekem is több levelet kéne írnom), és az nagyon fontos, mert Judyból írót szeretne faragni  mindezt , név és válaszok nélkül. Arra kéri Judyt, hogy szólítsa csak nyugodtan Mr. Smith-nek, de végül magassága, és hosszú karjai miatt a titokzatos pártfogóból Nyakigláb apó lesz. Emlékszel már, Apóka?

Nagyon-nagyon megkedveltem Judyt, szeretem a stílusát, a becsületességét, cserfes száját. Irigylem, mert annyi sok könyvet olvas olyanokat, amiket én is nagyon szeretnék, és el is fogok, és majd mikor elolvastam őket, újra neki veselkedek a leveleknek, és össze hasonlítom Judy és az én véleményemet, majd megírom, hogy mire jutottam, azért is irigylem, mert ismer téged, Apó, de nagyon nem volt szép tőled, hogy olyan sokáig játszottál vele, ő azonnal megbocsátott, én nem biztos, hogy ilyen hamar megtudnék. De igazából meg is esett a szívem rajta, szegénynek csak te vagy, én meg milyen gyakran panaszkodok neked csak, azért mert a tesóm megint kérdezés nélkül bement a szobámba, Judy bezzeg mindent megadott volna azért, hogy kistestvére legyen. És Judy is irigykedhet, az én fenomenális sorok között olvasó tehetségemre, mivel én már a levelek felénél, sejtettem, hogy ki vagy, és mikor kiderült, hogy igazam van, öröm táncot jártam a szobámban. Jó kis detektív lenne belőlem. Mit szólsz hozzá, Drága Apó? Szeretnéd, ha detektív lennék. Mennyire izgalmas életem lehetne már, lehetnél az én Dr. Watsonom, na mit szólsz?Mikor végeztem a levelekkel, össze szorult a szívem, hogy búcsút kell mondanom neked és Judy-nak. Nagyon élveztem az olvasást folyton azon vettem észre magam, hogy mosolygok,  mosolyognom kellett a leveleken, annyira aranyos, és közvetlen volt Judy, és a leveleket díszítő rajzokon ,nagyon tetszettek, bohókások voltak, mégis szívhez szólóak, bár az biztos, hogy Judy jobban teszi, ha az írásnál marad. Most mondhatod, hogy én beszélek, aki szinte az egész osztályban a legrosszabb rajzból. És jogosan mondod mindezt, ugyanis én nem tudnék, olyat rajzolni, mint amilyen rajzok a levelekben vannak. Mikor Anya szólt, hogy menjek le krumplit pucolni, nagyon mérges voltam, hogy ott kell hagynom, de ilyen gyorsan még sosem pucoltam krumplit, rekordot döntöttem, és már rohantam is vissza hozzátok. Most úgy érzem, hogy Judy-val a legközelebbi barátok vagyunk. Neked meg kedves Apó azzal a vallomással tartozom, hogy beléd zúgtam, bezony. Szerinted ez normális, hogy minden könyvben van nekem egy legjobb barátom, és a legtöbb könyvben még szerelmesem is. Válaszolj kérlek, ha kell a titkároddal, de nekem erre tudnom kell a választ  és, ha már erre válaszolsz, a többi kérdésemre is válaszolhatsz. Jaj Apókém nem tudok tőled elszakadni, nem akarom a leveleket visszaadni, de képzeld el, hogy aki a leveleket könyvbe foglalta az utolsó oldalakon hagyott egy-egy ajánlót, az ajánló Sally( tudod ő volt Judy lakótársa a kollégiumban), leveleiről szólnak. Ki is akartam venni a könyvtárból, de lejárt  tagságom, és haza kellett hoznom azt a kis adatocskákat tartalmazó lapot alá íratni a szüleimmel, de holnap iskolából haza fele, beugrom a könyvtárba és kihozom, remélem fogok majd rólatok hallani.

Örökké a tied

Norin

ui.: Nagyon tetszett az, mikor Judy franciául írt neked, lehet, hogy én is fogok majd neked németül, meg angolul is írni. Mit szólnál egy angol, német, magyar egyvelegnek?

Mikor a könyv életre kel

Egyszer volt, hol nem volt az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, a világháló kusza, magával ragadó világában, egy körjáték kering a könyves bloggerek körében. A játék lényege, hogy aki megkapja, a logót három a szívének kedves könyvet ajánl.  Egy debreceni kis csaj (kinek neten neve Norin) éppen ezt a játékot nézegeti szorgalmasan. Blogról blogra lépked, mígnem megakad a szeme egy ajánláson. Egy Nima nevezetű bloggerina valami csodálatosat írt egy Téli mese című könyvről. Az a három mondat annyira felkeltette főhősünk érdeklődését, hogy azonnal tudta ezt a könyvet el kell olvasnia. Repült is fel gyorsan a könyvtár adatbázisára, hogy megnézze nincs-e meg véletlenül a könyvtárnak a regény. Mikor meglátta a keresés eredményét örömében felsikoltott: nem csak van egy példánya a könyvtárnak, de jelenleg, még kölcsönözhető is. El is tökélte magában, hogy másnap látogatást tesz ott.  Úgy is lett. Mikor levette a könyvtári polcról, meglepődött mennyire vaskos könyvet tart kezében, nagyon megörült, hiszen mostanában, folyton kis cérna száll vékony könyvecskéket olvasott, jó érzés volt újra igazi könyvet tartani a kezében. Nem kellett hozzá sok idő hozzá is kezdet a könyvhöz. A történetben egy szökevény fehér ló, találkozik egy menekülésben lévő tolvajjal, aki nagy valószínűséggel ott hagyta volna a fogát, ha nincsen a fehér lovacska, akinek a hátára pattanva eliszkol a Kurtafrakkosok elől (ők üldözték Peter Laket), és akik még ettől nem adják fel, színimádó vezérükkel. az élükön Peter Laket megállás nélkül üldözik. Az ő történetüket meséli el Mark Helprin ebben a csodálatos könyvben. Az elején nem igazán találta meg a könyv és hősünk az összhangot. Norin-nak nem volt ideje, hogy igazán belelovalhassa magát a történetbe, de egy szép napon mikor nem kellett semmit tanulni, végre elveszhetett a betűk birodalmában. És csak ennyi kellett, hogy megszeresse, és többé le ne tegye a regényt. Mikor már együtt élt a történetben valósággal megállt az idő, és a könyv életre kelt. Norin úgy érezte magát, mintha a moziban ülne. Maga előtt látta Pearly dühtől eltorzult arcát, Beverly lázban égő szemeit, hallotta a zongorajátékot, és érezte a fehér ló selymes szőrét a kezei alatt. A könyv éltre kelt New York várósával egyetemben. Hősnőnk már olvasta a fülszövegen, hogy valami briliáns, ahogy Helprin a várost szerepelteti művében, de soha nem hitte volna, hogy ennyire magával ragadják majd a leírások a városról. Az író szenvedélyesen szereti a Big Apple-t, mikor beszélt róla, nem sok hiányzott, hogy Norin a zsebkendőkért kapjon. Elgondolkozott azon is, hogy vajon ő szereti ennyire a hazáját. NEM. Eddig teljesen vak volt, nem látta meg a város szépségeit, az igazat megvallva semmit nem látott még a városból, ha valaki megkérdezné tőle, hogy milyen színekben pompázik a főtér naplementekor, nem tudna rá válaszolni. Egyébként meg nem csak ő a hibás, hogy nem szereti a városát, h egyszer minden honnan azt hallja, hogy itt nincsen jövőd, csak külföldön, akkor egy idő után már ő se tud másra gondolni, csakhogy külföldön keresse a jövőjét, de ez egy másik történet. Az biztos, hogy Norin megszerette New Yorkot eddig nem volt elájulva tőle, de Helprin megmutatta az igazi arcát.

Mikor Norin kinézett az ablakon nem a napsütötte kertet látta harciaskodó verebekkel, hanem magas tornyokat, amelyeket hó fed, és a távolban egy aranyosan izzó fehér csíkot, amin egy ló vágtat felfelé, az ismeretlenbe.

Akik hősnőnket ismerik, tudják, hogy nagy-nagy álma, hogy újságíró legyen. Újságírásról pedig volt szórendesen, hiszen a két nagy rivális újság között emelkednek sötét felhők: a The Ghost és a The Sun között. Utóbbinál Norin még WC pucoló is szívesen lenne, előbbinél inkább az AKSD, minthogy olyan hülye főnököm legyen, mint Binky.

Tetszett neki New York életre keltése de a nagy áttörés számára a párbeszédekből származott. A szereplők külsejét nagyon jól eltudta képzelni a profi leírásokból, de a jellemüket igazán a párbeszédekből lehetett megismerni, és így lehetett őket megszeretni. Viszonylag sok szereplőt mozgat a történet, de mindegyikmás-más stílussal és szókinccsel rendelkezett.

Az író folyamatosan húzta el olvasónk orra előtt a mézesmadzagot. Egyre izgalmasabb lett a történet, és egyre több megválaszolatlan kérdés lógott a levegőben. Az biztos, hogy hasonlatokat, és titkokat tudd gyártani az író. Norin csak egy valamit sajnál, hogy az érzelmek nem jöttek át. Végig külső szemlélő maradt, mint a moziban. Nem jöttek át az érzések, de azért a végén könnyezett, de csak azért meg vége volt a könyvnek, és Helprin az utolsó szavakkal, mintha a szívéből beszélt volna, tudta mire van ennek a csajnak szüksége, hogy emlékezetes maradjon számára a könyv.

Mikor elolvasta csak feküdt az ágyába, és végig játszotta újra az egész történetet, de nem elégedett meg ennyivel tovább is szőtte, és még most is szövi, mert ennek a könyvnek csak a képzelet szab határt.

Norin utóirata: Ez a könyv nagyon nem érdemli meg ezt a borítót. Kemény kötést neki, és szép grafikát!!!!

Ara-para

Végre magyarul is megjelent Meg Cabot nagy sikerű trilógiájának utolsó kötete Locsifecsi királynő férjhez megy címmel, és förtelmes borítóval. Bár a második rész nem aratott nagy sikert, az utolsó mondatnak hála blogunk első számú bloggere már alig várta, hogy megkaparinthassa az utolsó egyben befejező kötetet. És erre a Könyvfesztiválon adódott is lehetőség. Most meg már elolvasottan fekszik az orra előtt, és arra vár, hogy tulajdonosa postoljon róla. Na, ez rajtam ne múljon, legyen csak meg a kívánsága.

A történet ugyanott folytatódik, ahol a második könyv, olyan álnok módon félbe maradt. Egy kis emlékeztető, azoknak, akik olvasták a második részt: Lizzie kirúgta Luke-ot, mert az eljegyzési gyűrű helyett egy varrógépet ajándékozott neki. Lizzie fogta magát, és a munkahelye feletti kis albérletbe, ahova Chaz, Luke legjobb barátja, segítségével sikerült beköltöznie, de ez még nem minden mivel Lizzie nem akart egyedül menni ügyfele káprázatos esküvőjére megkérte Chazt, hogy kísérje el, és ott egy-két forró csók is elcsattant, másnap mivel Lizzie mielőtt bármi történhetett volna elaludt. És ez volt szerinte a szerencséje, ugyanis másnap reggel Luke kopogtat az ajtaján és kéri meg a kezét a bibi csak az, hogy közben Chaz fent Lizzie ágyában az igazak álmát alussza. Itt van vége a második résznek, a harmadikban részben Lizzie elfogadja Luke házassági ajánlatát, de nem biztos benne, hogy jól döntött eluralkodik rajta az ara-para, és jönnek a kiütések.

Bloggerünket faggatuk a könyvről.

Norin kérdez: Hogy tetszett a Locsifecsi királynő férjhez megy?

Norin válaszol: A Locsifecsi királynő New Yorkban után alig vártam már, hogy elolvashassam a harmadikat, nem hittem el, hogy ilyen vége legye egy könyvnek, pedig általában szeretem a befejezetlen történeteket, amik a képzeletre bízzák a folytatást, de itt valahogy ez nem volt szimpatikus, ráadásul annyira elhúzták a kiadó megjelenését, hogy már nem izgatott a történet folytatása. Az elején nem nagyon tetszett a könyv, idegesített Lizzie hülye liba nyavalygása meg, hogy senkire nem hallgat, legszívesebben bebújtam volna a könyvbe és megmondtam volna neki, hogy mi hogy van, és mennyire vak. Ráadásul most már l annyi Cabotot olvastam, hogy az első fejezetekből tudom, hogy mi lesz a történet vége Happy End mi más. De aztán a közepénél a történetben egy kicsi, de jelentős fordulat következik be, amivel Meg életemben először meglepett, és innentől már faltam a könyvet, bár szomorúság is volt bennem, de aki meg szeretné tudni, miért olvassa el a könyvet.

N. k.: Ki volt a kedvenc szereplőd?

N. v.: Egyértelműen Nichols nagyi. Imádom azt az iszákos, és sorozat függő nénikét, aki meg mondja a frankót, rengeteget nevettem a beszólásain.

N. k.: Luke vs. Chaz

N. v.: CHAZ egyértelműen, vicces, férfias, és számomra olyan macis. Bár az első rész után Luke volt az álompasi, de ez már a múlté. Ő túl TÖKÉLETES.

N. k.: Ebben a könyvben is, mint minden locsifecsiben vannak az egyes fejezetek előtt  különféle tanácsok, és történetek. Itt a mennyasszonyok kaptak tanácsot, és az esküvő története volt bemutatva, hogy tetszettek?

N.v.: Volt néhány dolog, ami teljesen hidegen hagyott, de egy két dolog nagyon érdekes volt. Pl.: Én sose, hogy miért hordják a jegygyűrűt a balkéz negyedik ujján, most már tudom, hogy azért mert ez az új van a hiedelem szerint összekötetésben a szívvel. Ki hitte volnaJ De szerintem a legjobb kis kiegészítő az első részben Lizzie szakdolgozata volt, az még vicces is volt. A második részben viszont, mikor nézegettem az esküvői ruhákat azon vettem észre magam, hogy azon gondolkodom nekem vajon, melyik állna a legjobban:P

N.k.: Mi a véleményed Lizzie-ről?

N.v.: Néha idegesít a nyavalygása, kicsit buta, de mikor végre a sarkára áll, jó fej csajszi, de néha megmondtam volna a magamét. Ráadásul rokon lelkek vagyunk. Én se tudok lakatot tenni a számra. (Az én kedvenc Cabot hősnőim azok, akik bár mikor seggbe rúgják a bunkó srácokat, lásd Jess a Hívószámból)

N.k.: Ha egy egytől tízes skálán kellene értékelned a könyvet, mennyit adnál neki?

N.v.: 7,5 felett, mert a végére nagyon belejöttem, és mert Meg Cabot könyveivel repül az idő, és kikapcsol, de az a baj velük, hogy nem maradandóak.

N.k.: A három kötet közül melyik tetszett a legjobban.

N.v.: Még mondog az első a legjobb: vicces szórakoztató, és még most is emlékszem belőle szinte mindenre. Az a legeredetibb.

Íme, a helyezések: 1. Locsifecsi királynő

2. Locsifecsi királynő férjhez megy

3. Locsifecsi királynő New Yorkban

N.k.: Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk, de most már aztán irány olvasni!!!!

N. v.: IGENIS!!:D

Különkiadás

Nichols nagyi tiszteletére:

Az álompasi Byron Sully. Sok-sok csókot küld nagyikám♥♥

És akkor most zúzzon az AC/DC csak most csak neked Nichols nagyi:

 

Mi, szemüvegesek

FIGYELEM! FIGYELEM!

Ezt a bejegyzést  az olvashatja el, akinek szemüvege van!
Vagy ha neki nincs, legalább az Apukájának vagy az Anyukájának vagy a Nagymamájának vagy a Nagybácsikájának.
De ha azoknak sincs, akkor legalább az öccsének  vagy a legjobb barátjának,
De legfőképpen az olvassa el, aki csúfolódni szokott azokon, akiknek van szemüvegük,
Olvassátok el, és megtudjátok, hogy aki csúfolódik nagyon hamar koppan.Kitudja az egyik percben még Huhu-nak nevezed az osztálytársad, utána meg csak azt veszed észre, hogy már te is a pápaszemesek táborát gyarapítod, na ilyenkor mit teszel?

"Fűzöld Kitti merre vagy? Gyere már elő, nincsen kedvem bújócskázni. Hahó!!" ÁÁÁ megőrjít ez a csaj. Fogalmam sincs, hol lehet az én képzeletbeli testvérkém. Jellemző rá, hogy mindig akkor incselkedik velem, mikor alig várom, hogy a legújabb olvasmány élményemet megosszam vele, de nem fog ki rajtam, hiszen én találtam ki, ha erősen rágondolok, biztosan előkerül. „Gondol, gondol”- mondom ki hangosan, ahogy Micimackó szokta, és jó kis oktondi medvebocs tanítványként természetesen nem marad el a kobakütögetés sem. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a hátam mögött valaki próbálja visszatartani a kitörni készülő kacaját. Megfordulok, és Fűzöld Kittivel találom szembe magam akinek, mint mindig, most is fülig ér a szája, és mikor meglátja sértődött arckifejezésemet röhögő görcsben tör ki, jókedvébe pedig ide-oda gurul az ágyamon, ezt elnézve én sem tudom megállni, hogy ne nevessek vele. Mikor már mindkettőnk oldala fáj a kacagástól, fáradva borulunk az ágyamra, és elmerengve nézzük a falamon békésen alvó Pumuklit. „Na, essünk túl rajta”-nyögi Kitti. „Ma melyik könyvről fogsz nekem ódákat zengeni?” „Nem szoktam ódákat zengeni a könyvekről. Csak elmondom róluk a véleményemet, na jó, meg próbálom őket rád tukmálni, olyan buta vagy, hogy nem olvasol, nem tudod, mit hagysz ki, ha olvasnál, rengeteg kalandban lenne részed, és olyan helyekre is eljuthatnál, ahova egyébként soha. Az meg a másik, hogy nincsen jogod ilyen lekicsinylő megjegyzéseket tenni a könyvimádatomra ugyanis, azért találtalak ki, hogy meg tudjam az olvasási élményeimet valakivel beszélni.” Háborodok fel, de ez Kittit nem nagyon hatja meg, csak ennyit mond: „Nekem aztán nyolc, csak adj egy kis időt, amíg bevakolom ide magam!”Aztán fogja, magát maga köré gyűjti a plüsseim, és párnámmal felpolcozza a fejét. „Most már, hogy kényelembe helyezted magad kezdhetem.”Szólok neki gúnyosan. „Essünk már neki”mondja. „Na, jó szóval, mint tudod nem rég kivettem a könyvtárból Fehér Klára Mi, szemüvegesek című könyvet. Alig vártam, hogy hozzá kezdhessek, mert a Bezzeg az én időmben az egyik kedvenc könyvem lett, és valósággal beleszerettem az írónő stílusában, és PuPillánál is jókat olvastam róla. Így hát, nagy izgalommal vetettem bele a történetben, nagyon vékony kis könyv. Egy nap alatt végeztem vele, és azon a napon jót szórakoztam a történetben. Egy Évi nevű kislány a főszereplő, akinek a legjobb barátnője elköltözött a szüleivel és, az osztályába egy új lány jön Zsuzsi, akinek nagyon csinos szemüvege van, Évinek semmi baja nem lenne, de az osztály urai, azok a híres neves Hajagosok fenyegetéssel ráveszik, hogy csúfolja ki a szemüvege miatt, és mivel Évi fél tőlük, amit teljesen megértek, minden kívánságukat teljesíti. Szerintem, ha azt mondják neki, hogy ugorjon a kútba, még azt is megcsinálta volna.” „Nagyon nem szimpatikusak nekem ezek a Hajagosok”- szól közbe Kitti „Nekem se voltak a kedvenceim elhiheted, de minden könyvbe kell egy gonosz, így lesz meg a bonyodalom. Ráadásul Évi is nagyon megbánta, hogy kicsúfolta Zsuzsit, ugyanis még aznap kiderült, hogy Évinek is szemüvegre van szüksége, és itt kezdődik a kalamajka. Most vajon mit csinál Évi, hogy ne csúfolják ki miatta a suliban?””Ez költői kérdés volt, ugye?” Teszi fel a kérdést Fűzöld hugicám. Sóhajtok egy nagyot, aztán ezt felelem:” Igen, de ha kíváncsi vagy, hogy mi lesz a válasz tessék itt a könyv, még nem kell visszavinni a könyvtárba, olvasd el!” „Kösz nem” „Pedig biztosan tetszene. Képzeld! Még hozzád hasonló kitalált barátok is vannak benne: Világoskék Testvért, Világoskék Jenő, a bohóc, és Világoskék Oroszlán, szerintem nagyon jó barátok lennétek, nézd, csak megmutatom őket.” Fogom meg a könyvet, és dugom az orr alá, az egyik illusztrációt, amin mindenki ott van. És elkezdem magyarázni, hogy ki-ki. „Látod ezt a kislányt, aki az iskolatáskát tartja a kezében ő Évi, és az a másik lány, aki mellette áll Világoskék testvér, nagyon hasonlítanak egymásra, mert hiszen édestestvérek úgy, mint mi, Évi találta ki, mert nagyon szeretet volna egy hugicát. A jobb sarokban, azaz ügyes kis bohóc, aki fél kézen áll: Jenő, és a bal sarokban, aki a téglákon ül a „bátor” oroszlán: Brúnó” „És ez a néni ki, aki a téglákon táncol” –kérdi Kitti „Hmmm, már nem emlékszem, olvasd el!”- felelem ravaszul. És látom, hogy kezdi érdekelni a dolog. „Tetszenek ezek a képek.”- mondja, miközben a könyvet lapozgatja, és elmélyülten keresi a rajzokat. „Igen, nagyon aranyosak. Marton Magda rajzolta őket. Biztos nem akarod elolvasni? Pedig nagyon könnyed, aranyos történet, remek kikapcsolódás. Főleg most, ilyen esős időben, mikor semmit nem tudunk kint csinálni. Én személy szerit imádom Fehér Klára stílusát, a Bezzeg az én időmben- nél egész végig úgy éreztem, mintha ólam szólna a történet, itt meg olyan érzésem volt, hogy ez a nő aztán tudja, mire van szükségem, hogy kiszabaduljak a szürke mindennapjaimból. Bár bevallom kicsit a közepére zavart, hogy ilyen sokat nyavalyog, ez lehet, azért van, mert én sose bántam, hogy szemüveges vagyok, sőt szerintem igazán trendi. De ez az idegesítő érzés, amilyen gyorsan jött az egyik lappal, olyan gyorsan ment el a másikkal. Meg van rá az esély, hogy még újra is olvasom. A molyon mikor olvastam az értékeléseket mindenki, azt írta, hogy ez a könyv kötelező a szemüvegeseknek, hát szerintem meg nekünk, szemüvegeseknek ez csak ajánlott viszont azoknak, akik csúfolnak minket a szemüvegünk miatt kötelezővé tenném, hogy rájöjjenek a csúfolódás csúnya dolog, és gyakran visszaüt. VÉGE”- zárom le a szóáradatom, és Kitti már ugrik is, és szalad a macskához kergetőzni. Csak le ne verjenek valamit. Megyek le is állítom őket, lehetne már napsütés.

KÉSŐ ESTE

Papírzörgésre ébredek fel. Kinyitom a szemem és látom, hogy a sarokban Fűzöld húgocskám a kis rózsaszín könyvre csíptethetős olvasólámpámmal elmélyülten olvasgatja: Fehér Klára Mi, szemüvegesek c. könyvét. Észre se veszi, hogy felkeltem, és mosolyogva figyelem, fekszek is vissza, hogy meg ne zavarjam.

Jampihercegnő

Nem sokkal később miután elolvastam a Bezzeg az én időmben-t, Anya mondta, hogy törölgessek le a könyvespolcomon. Ez nálam általában fél napot vesz igénybe, pedig csak egy közepes méretű polcom van, csakhogy mikor elkezdem lepakolni a könyveket, nem tudom megállni, hogy beléjük ne olvasgassak. Most leginkább a hátul megbúvó pöttyös és csíkos könyvekre koncentráltam, hiszen Fehér Klára pettyes könyvecskéje nagyon megtetszett, és a molyon is sok jót hallottam róluk. Szegények ott hátul, olyan magányosan, és elhagyatottan néztek ki, csakúgy sóvárogtak kezem érintése után. Nem haboztam hát, azonnal elkezdtem kutatni közöttük. Jobbnál-jobb témákkal és címekkel találkoztam, de mind közül a legjobban egy sárga-fehér pöttyös könyv keltette fel az érdeklődésemet, ami a Szöszi címet viselte. Tudtam, hogy ezt a könyvet nekem találták: a címe, a fogása, az illata mind azt súgta, hogy olvass el, nem fogsz csalódni. Nem teketóriáztam tovább, fogtam magam és bele vetettem magam Gergely Márta könyvébe.

A történet elején Szöszi 14 éves kamasz lány, aki azért küzd, hogy ne bukjon meg,  végre ott hagyhassa azt a fránya iskolát, és fodrásznak álljon.

Ahhoz, hogy Szöszit meg szeressem meg kellett ismernem, hiszen ő nem egy bájos, mindig mosolygós, szorgalmas csajszi, hanem kicsit butuska, makacs, és önfejű, de mégis a legbecsületesebb irodalmi főhős, akit ismerek. Bár az elején nem találtam szimpatikusnak, a nagymamával egyetemben. A végére mikorra, megismertem az igazi Szöszit, nagyon megszerettem ezt a jampihercegnőt. És mikor az utolsó oldallal is végzetem, akkor vettem csak észre, hogy sírok. Az örömtől vagy a szomorúságtól?Magam sem tudtam, és most sem tudom, de abban biztos voltam,hogy most nem akarok megválni Varga Szöszitől. Elhatároztam, hogy nézelődök, még a polcon hátha találok még valamit Gergely Mártától. Láss csodát, találtam. Úgy látszik mama is szerette a lányregényeket, mert szerencsére rengeteg pettyes, és csíkos könyvünk van. Ilyenkor hiányzik a legjobban, mennyit tudtunk volna beszélgetni mi a könyvekről, annyira kíváncsi vagyok rá, hogy mi volt például az ő véleménye Szösziről, de sajnos sosem fogom már megtudni, de szerintem szerethette, mert egy újabb Gergely kötetet találtam, aminek a fülszövege alapján szintén Szöszi a főszereplője, és az Iskolatársak címet viseli. Már repültem is fel molyra, hogy megnézem, miket írnak róla sorstársaim. És akkor láttam, hogy ez egy trilógia, és naná, hogy amit találtam az-az utolsó része. Gondoltam, ha az első és az utolsó meg van, akkor a második is itt bujkálhat valahol. Felforgattam a polcomat, benéztem minden sarokba, az összes dobozból kipakoltam a könyveket (még nem jutottunk el odáig, hogy legyen egy nagy könyvespolcunk, ahol elférnek a könyvek, ezért még öt év után is dobozokban tároljuk szegénykéket), de sehol nem találtam a Házasságból elégségesre hallgató kötetet. Nagyon el voltam keseredve, de annyira szöszi hangulatom volt, hogy alig  bírtam nem belekukkantani az Iskolatársakba, először csak a képeket akartam megnézni, de aztán a képekhez szöveg is társult, szóval nagyjából tudtam, hogy miről szól a második rész, de ez nem vette el a kedvemet tőle, sőt még jobban felcsigázott, de a könyvtárban se volt bent, és mikor megkérdeztem a Móra könyvkiadót a könyvhéten, hogy nem akarják-e kiadni újra,  azt mondták, hogy nem tudják, mert nem adják el a kéziratot, vagy valami ilyesmi, de a néni ,akitől megkérdeztem ,is nagyon sajnálta, mert elmondása szerint, ez volt az egyik kedvenc könyve gyerekkorában. Naná, hogy még kíváncsibb lettem, így írtam a molyon egy karcot, hogy jó lenne, ha a kedves kézirat tulajdonos odaadná a kéziratot az egyik kiadónak. Nem nagyon vártam választ erre a karcra, de mikor legközelebb felnéztem láttam, hogy bozs felajánlotta, hogy kölcsönadja. Akkor annyira megörültem, hogy kétszer körbe szaladtam a házat, és azonnal elfogadtam bozs ajánlatát. Kisebb bakival (nem adtam meg a nevemet, csak a címemet, így szegény nem tudta azonnal postázni. Ez az én formám) meg is érkezett, és azonnal belevetettem magam.

A történet 3 évvel később játszódik, mint előzménye. Szöszi már elismert fodrász segéd, aki imádja a munkáját, Körmendi Árpád pedig, Szöszi udvarlója, éppen külföldre készül, hogy véghezvigye álmait. Ámde egy napon Árpád, és az édesapja összevesznek, és a mi Szöszink hirtelen azon veszi észre magát, hogy az oltár előtt áll, talpig fehérben, perceken belül már Körmendinének fogják hívni, és ezzel a makacs mackóval kell hátra lévő életét leélni. Házasságuk első heteibe kaptam bebocsátást, ahol volt szerelem, csalódás, rengeteg veszekedés, (hiszen mind a ketten rendkívül önfejűek) megbocsátás, könnyek, tánc, csalódás, és persze az elmaradhatatlan jampiság.

Ezt a könyvet nem voltam képes letenni, folyton olvasni akartam, olvastam a buszon, a kádban, az autóban, a pad alatt, sőt még az utcán is, és ha valami oknál fogva le kellett tenni, folyton a Körmendi ház tájékán kalandozott a gondolatom. Ez egy remekül megírt regény, az elején nem lehetet letörölni a mosolyt az arcomról. Nagyon aranyos volt, ahogy Árpád, és Szöszi veszekedtek, majd kibékültek, majd megint veszekedtek majd megint kibékültek. A veszekedéseik folyton a nagyszüleimre emlékeztetnek, ők szoktak mindig mindenen összekapni, de aztán két perc múlva úgyis kibékülnek, hogy aztán valami máson összevesszenek. A könyv vége felé viszont, mikor kezdett komollyá válni a dolog, együtt izgultam Szöszivel, hogy boldog házassága legyen. Míg az első részben csak megszerettem, és barátnőmnek neveztem Szösszentyűt, addig itt Szöszivé váltam, és a regény végére én is megváltoztam nem csak Szöszi. Körmendi Árpád nagyon jó munkát végzet nem csak nejét, még engem is sikerült megnevelni, teljesen más lett az értékrendem, és én is beleszerettem Árpádba. Már álmodtam is vele, együtt mentünk a Balatonra, és fürödtünk jó sokat.
Ennek a könyvnek minden szavát imádtam, és egyértelműen az egyik kedvenc könyvem lett. Lassan küldöm vissza bozsnak, de nem teszek le róla, hogy egyszer megszerezzem, nekem kell!!!!

Miután elolvastam már nyúltam is az Iskolatársakért. Én ezt a könyvet csak egy lehetőségnek tartom, hogy így is alakulhat a Körmendi házaspár sorsa.

Hogyha külön posztoltam volna, akkor ezt a címet adtam volna neki: A jampihercegnő kerítőnek áll. Két és fél évvel az esküvő után futottam ismét össze a Körmendi háztartással, immár happy az élet, saját házuk van, ahol a nagymamáékkal, és Árpád szüleivel laknak együtt, itt van Szöszi húga, aki pöttyös könyvet olvas:), és megszületett ifjabb Körmendi Árpád is. Szöszi boldog, de valami beárnyékolja ezt a meghittséget, méghozzá újra bekopog az ajtóján az a fránya iskola. A kedves, általam is imádott férje úgy gondolja, hogy Szöszi ráér esti iskolába járni. Így hát, mivel a mi kis exjampihercegnőnket, már nagyon betörte ez a mackó, fogja magát és beiratkozik. Ahol egy falusi leendő tanár nénivel azonnal összebarátkozik. Ő Török Ilonka, aki a jó kislány szerepet kapta meg a regényben, és akiért az osztály Casanovája oda van. Árpád összebarátkozik Ádám Ferivel (ő a Casanova, aki egyébként nagyon jó fej), és támogatja, hogy udvaroljon a mi szűzies Ilonkánknak, Szöszi viszont nagyon ellene van, nem is tudom, hogy miért, nem nagyon voltak értelmesek az érvei, max annyi, hogy nem kedvelte Ferit, amit nem értek, ő a legviccesebb az egész trilógiában, ha nem lennék fülig szerelmes Árpádba lehet, hogy megpróbálnám vele;-). És mivel a Körmendi házaspár nincsen egy hullámhosszon, jöhetnek a veszekedések, ráadásul felbukkannak újra Szöszi szülei is.

Nekem ez már kevésbé tetszett, a nyomába sem ér a többi Szöszinek. Megváltozott a hangulata, és a szereplők is, Ilonkát meg nem kedveltem meg, csak Ádám Ferit, de őt nagyon. Ez a nyugalmazott jampihercegnő sem tetszik, Árpád túlságosan megnevelte hősnőnket, hiányzott nagyon a jampiság. De azért nem volt ez rossz, csak nem volt igazán szöszis, így is repültek az oldalak, és élveztem is az olvasást, bár nem érzem annyira maradandónak, mint a Házasságból elégségest, arra szerintem még ötven évesen is fogok emlékezni, annyira belém ivódott a történet. Itt már azért voltak olyan részek, amik nem kötötték le a figyelmemet, például az iskola:P Árpád meg egyre jobban hasonlít apukámra: mindketten kolbászt reggeliznek:S:P

A három kötet közül a Házasságból elégséges tetszett a legjobban, amiből egyébként film is készült Törőcsik Mari, és Bodrogi Gyula főszereplésével, tervben van, hogy megnézzem:) A képzeletbeli Szöszi dobogón az első rész áll, és a harmadik kötetet kapta meg az Iskolatársak. A köteteket Szőnyi Gyula illusztrált. A rajzok nem nagyon tetszettek, bár tény, hogy a férfiak igazán jóképűek, de akkor sem tetszettek.

Sokféle kérdés, érzelem bolyong bennem a trilógia kapcsán, amiket nem igazán tudok megmagyarázni, de abban biztos vagyok, hogy Varga Szösziből nem megy mindenhol tizenkettő egy tucatban!

ui.: Szeretném megköszönni bozsnak, hogy elküldte nekem a könyvet, hamarosan küldöm vissza:)

i2.: Nagyon megszerettem Gergely Márta stílusát, és már alig várom, hogy a többi könyvét is elolvassam.