Egymás szem,ében

Norin
január 28., péntek

Olvasni akarok, olvasni, olvasni és olvasni. De nem akármit, hanem Szilvási Lajost és ha lehetne akkor Attilából és Tamarából, érzéseikből, gondolataikból és humorokból szeretnék még többet és többet. De már nincs több naplóbejegyzés, nincs több tarhosrévi folklórgyűjtemény,se szexmadonna se egy szeplős vagy egy viszlát Szélkisasszony, mert úgy 10 perce az utolsó bejegyzést is elolvastam. De nem tudok megbékülni azzal a szóval, hogy vége, a befejezés teljesen a falhoz vágott, még most is keresem, a folytatást. És most ráadásul annyi mondani valóm is van, mint égen a csillag, és talán mire a végére érek a történetemnek a két fiatallal, addigra remélem, hogy az a vágyam, hogy rongyosra olvassam az Egymás szemébent, ráadásul most azonnal, elmúlik.
Atilláékat is megnyugtatta mindig a naplóírás, hátha nálam is beválik. 
Az egész akkor kezdődött mikor először megláttam a könyvet a bolt polcain, első pillantásra megfogott azokkal az átható pillantásokkal, és sejtelmes címével. De, míg rá nem találtam a molyra és a könyves blogokra csak az újdonságoknak éltem, apukám és nagyszüleim könyveit besöpörtem a polc hátuljába és egészen az előző évig felé sem néztem. Hála Guttenbergnek, hogy végül mégis rájuk leltem, és most anyáéktól mikulásra ezt a könyvet kértem.
Azóta sokszor levettem a polcomról, megfogdostam, szagolgattam és azt találgattam mi rejtőzhet eme egyszerű, de nagyon szerű borító mögött. Egy hete végre legyűrt a kíváncsiság és azonnal az 1975-ös Budapestbe cseppentem bele, ahol a lányok a Waterloora és a Hairre! ropják, a fiúk bagóznak és jattolnak és már akkor is volt Nivea!! Mindezt két fiatal szerelmes naplójából ismerhettem meg. Az egyik a tizenhét éves Tamara, akinek szülei még kiskorában hunytak el, és most bátyával és szexmadonnás sógornőjével él együtt, és bár sok fiú megfordul utána, ennél magányosabb már nem is lehetne, ekkor találkozik a szintén magányos, okos, megfontolt és visszahúzódó Attilával, akinek szerencsére humora is van. És életükben először megtdják milyen is az igaz szerelem.
Nagyon jó volt olvasni, és ha egyszer belekezdtem nem tudtam letenni, olvasmányos, elgondolkodtató, érdekes. Leginkább a korrajz, az öltet és a két szereplő karaktere volt az, ami megfogott.
Tamarát azonnal megkedveltem, együtt tudtam érezni vele és eltudom képzelni, hogy ha én egyszer majd igazán szerelmes leszek, úgy mint ő, én is számolni fogom a perceket, hogy mikor látom újra az én saját szeplősömet, és a világ csak őt jelenti majd a számomra.
Bevallom őszintén kicsit tartottam attól, hogy Szilvási nem tud majd női fejjel gondolkodni, de leborulok a mester előtt, mert nagyon jól eltalálta a két nem közötti különbséget, a lányok az érzelmesebbek, álmodozóbbak, a fiúk pedig, akik a tényeket közlik, politizálnak, és véleményt mondanak a világról, akárcsak Attila és míg az én szívem inkább Tamara felé húz, addig látszott, hogy az író igazán Attilán keresztül fejezi ki önmagát. Ez a szeplős fiú is belopta magát a szívembe, humorával és az én személyes kedvencemmel a tarhosrévi folklórgyűjteménnyel.
És most vége van, pedig ez olyan történet, aminek igazán soha nincs befejezése, szóval most bevackolom magam a takaró alá, és míg el nem jön az Álommanó, addig tovább szövögetem ezt a végtelen történetet. Holnap meg az lesz az első, hogy meghallgatom a Hair CD-met (Tomka tiszteletére) és kutakodok, egy kicsit hátha van itthon Szilvási.

Jó éjszakát nektek is Attila és Tamara, és szeressétek egymást, szeressétek…

Norin
január 29., szombat

Nincs sok időm írni, mert mindjárt kezdődik a euro sporton a férfiak kűrje, és mennem kell az én Brianemért szorítani, de csalódottan kell közölnöm, hogy nincs itthon egy darab Szilvási se.

Viszont kutakodtam a molyon és máris rátaláltam a következő áldozatomra az Egyszer-volt szerelmet szeretném legközelebb elolvasni az írótól, de persze a könyvtárnak pont az nincs meg, de ha miden igaz jövő hét szombaton megyünk a molyokkal antikváriumozni, majd ott szétnézek. Addig is Burnett kisasszonnyal tengetem napjaim és az ő kis lordjával.