Bíborhajú - A Boszorka fénye

Szurovecz Kitti (Gyémántfiú), Spirit Bliss (Árnyékvilág), és Benina (Bíborhajú), a Könyvmolyképző „három muskétása”. Az elsőtől már a fülszöveget olvasva elment a kedvem, a másodikról a molyos véleményeket olvasva mondtam le, az utolsóról pedig alig hallottam egészen Gigi posztjáig, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet a Bíborhajú iránt. Elkezdtem kutakodni rábukkantam Benina facebook oldalára, ahol egy közvetlen, barátságos és lelkes írót ismerhettem meg személyében. Beleolvasgattam az írásaiba és egyre több pozitív véleményt találtam A boszorka fényéről,a borító is azonnal megfogott, a témáról ne is beszéljünk, mindig szerettem a boszorkányokat, ráadásul mostanában el is hanyagoltam seprűn lovagló barátnéimat, így hát itt volt végre az ideje, hogy újabb mágikus történetbe ugorjak fejest, még akkor is ha Claire White nem, azaz általunk jól megszokott bibircsókos vén banya, aki a mesék állandó gonosza, épp ellenkezőleg hősnőnk egy tizennyolc éves tinédzser, hosszú bíborfényben csillogó hajjal, akinek ott liheg a nyakában az érettségi, a sulibál, na meg a kegyelmet nem ismerő Zsoldos, aki hidegvérrel meggyilkolta Claire mentorát és bármelyik pillanatban a lány életére törhet, mert a Bíborhajú nem csak, hogy nem átlagos tini, de még boszorkánynak sem átlagos, ő az Utolsók egyike ráadásul, ha ez még nem lenne elég új mentora sem átlagos ( hál istennek), hanem egy tetőtől-talpig jóképű, jó sok elfojtott mosollyal rendelkező félig démon félig boszi Kellan Black, a srác úgy vonzza magához Clairet, mint a mágnes  a szöget, de vajon megbízhat-e a lány egy démonban?

Nem voltak nagy elvárásaim a regénnyel kapcsolatban, de levett a lábamról. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyire magához láncol a történet, egyszerűen nem akartam letenni, a suliból hazaérve azonnal a szobámba siettem, hogy tovább folytassam a hajszát a Zsoldos elől.
Benina csodálatosan ír, a stílusa választékos, könnyed és magával ragadó, ajánlom mindenkinek, főleg ha az ember lánya fizika tzre készül, csak olvass Bíorhajút,a mi elrepít a kinematika alapelveitől jó messzire.

Több helyen is olvastam, hogy azért látszik, hogy elsőkönyves szerzőről van szó, és vannak a történetben sablonelemek, bevallom engem is elfogott olykor a deja vu, de a közepétől ezek a sablonok eltűntek és a vége számomra már nagyon izgalmasra sikeredett, csak azt sajnálom, hogy a számomra szimpatikus szereplők csak az utolsó oldalakon tűntek fel, de így még bizakodóbb vagyok a folytatásokkal kapcsolatban, van egy olyan érzésem, hogy szeretni fogom ezt a trilógiát. Főleg akkor ha szerelmi szál a közeljövőben kevésbé lesz cukormázas,, szerintem kicsit nyálasra sikerültek azok a szerelmi vallomások, egyedül akkor voltak számomra hitelesek az érzelmek mikor a Jane Eyreből idéztek, hiába Mr. Rochester tudja csak igazán mi a dörgés.

Apropó Jane Eyreről jut eszembe, egyre több ifjúsági regényben tűnek fel a nagy klasszikusok, itt még Charlotte Brote: örök kedvence mellett a Kis herceg mond még sok szépet és okosat. Nagyon jónak találom, hogy a mai szerzők belecsempészik saját kedvenceiket a regényeikbe, így magát az írót is jobban megismerjük ( mert, ahogy mindig mondtam madarat tolláról embert olvasmányáról), és biztos vagyok benne, hogy sokan ennek hatására veszik csak kézbe a régi könyveket, Kíváncsi vagyok például, hogy hány velem egykorú csaj vette volna a kezébe az Üvöltő szeleket, ha nincs az Alkonyat, bevallom őszintén én is Meyer hatására kotortam elő a dobozból Heathcliffet és társait.

Na ezután a kis kitérő után kanyarodjunk vissza Beninához, aki a múltkor megosztotta olvasóival, hogy a trilóga második részének a hetedik fejezetét írja, a Boszorka démona várhatóan 2011 őszén kerül majd a boltokba. Annyira messze van, de most nem vagyok annyira letörve, mert szerencsére Benina grafomániában szenved, így ha fizika tz közeledik és valami beninásat akarok olvasni, csak felpattanok a honlapjára, ahol biztos találok majd valami újat.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!