Elveszett próféciák

Miután elolvastam a Soseholt, életem első Gaiman regényét tudtam, hogy a nagy mesemondóm nem szabadul tőlem egy könnyen. Cigánykerekeket tudtam volna hányni a boldogságtól, mikor Lobónál megláttam, hogy az Agave újra kiadja az Elveszett próféciákat, akinek két apucija is van: Neil Gaiman és a számomra eddig ismeretlen Terry Pratchett, a próféciák után már tőle is nagyon szeretnék olvasni. Ráadásul, eszméletlenül ötletes és pimasz köntösbe öltöztette a kiadó, a regényt .Pontosan olyan, mint maga a tartalom. Mikor megkaptam a kötetet csak feküdtem az ágyon és próbáltam a borító minden részletét az agyamba vésni, közben megskubiztam a fülszöveget, és mikor már úgy éreztem megfelelő hangulatban leledzem a történethez, felütöttem, hát a fedelet és belevetettem magam a világvégébe. Köszönöm a jó kívánságot a fülszöveg írójának igazán szórakoztató és kellemes ítéletnapom lett.

Crowley a hanyatlóban lévő, de még nem bukott angyal, és Azirafael az éteri, homoszexuális, antikvárius angyal egyik gonoszságban, másik jóságban tengeti örök életét, a mindegyikük által ,oly szeretett Földön. Ám, egyszer csak eljő az a bizonyos szombat, mikor az egész világ a feje tetejére áll, és megérkezik az Armageddon. Ördögünk és angyalunk nem ülhet ölbe tett kézzel, mikor imádott otthonuk készül éppen kitörlődni a világegyetem térképéről. Felkerekednek hát, hogy megállítsák az Antikrisztust, aki egy 10 éves, rosszcsont, angol kölök. De nincsenek egyedül ott van a mindenre elszánt, két fős boszorkányvadász hadsereg (Shadwell őrmester a legcsúcsabb az egész történetben), ott van még a múlt és jelen boszija, az ŐK na meg a rossz fiúk: az Apokalipszis Négy Lovasa Motorosa. Az már biztos, hogyha ilyen lesz a világ vége unatkozni nem fogunk.

És így kívülről szemlélve nagyon vicces is, le se lehetett törölni a vigyort a képemről. És szerintem csak úgy áradt belőlem a csodálat, elragadottság, teljesen el vagyok ájulva ettől a két pasitól, határtalan fantáziával és humorral áldotta meg őket a sors. És leborulok a fordító előtt is és megcsókolom mid a 10 becses ujját, mert zseniálisan fordította az írók szavait, ráadásul ki is használta anyanyelvünkben rejlő lehetőségeket, nem egy poén van a kötetben, ami csak nekünk magyaroknak csal könnyeket a szemébe a nevetéstől, kíváncsi vagyok, eredeti nyelven milyen lehet. Még egy két év és lehet angolul is megszerzem. Egyébként sem az a fajta a könyv az Elveszett próféciák, amit csak egyszer vesz az ember a kezébe. Mert, ez nem  egyszerűen egy vicces mese a világ végéről, hanem nagyon komoly mondani valóval bír, erre én is csak akkor jöttem rá mikor az utolsó szót is elolvastam, becsuktam a könyvet és újra a pimasz, szöszke, kis sráccal néztem farkasszemet.

Az Armageddon mi vagyunk, emberek. Akik a háborúkkal, szennyezésekkel, éhínséggel megöljük lakóhelyünket. Még soha nem gondolkodtam el ennyire  ezeken a dolgokon, pedig sok filmet láttam, és tanítják a suliban is. Furcsa, hogy egy humoros fantasy az, ami felnyitja a szememet ezekre a dolgokra.
Én nyugodt szívvel ajánlanám kötelezőnek. Szophoklészt lecserélhetnék a Gaiman- Pratchett duóra már is nem lenne olyan unalmas a magyar óra.

Egy szó, mint száz: Köszönöm az Agave kiadónak a kötetet.

Kedves Olvasóim, ti pedig olvassátok az Elveszett próféciákat!;-) És végül Kedves Autó Tulajok, ne éjszakáztassátok a CD-lejátszóvan a lemezeiteket, mert le csap rájuk Freddie Mercury bosszúja!