A Harry Potter óta imádom a baglyokat. Ha állatkertbe megyünk szinte első dolgom felkeresni az ottani Hedviget, és még mindig rendületlenül várom, hogy a Roxfort baglyai végre meghozzák számomra azt a bizonyos levelet.
De amíg idetalálnak, baglyos ékszerekkel, képekkel és történetekkel vigasztalom magam. Hiszen az elmúlt években a baglyok kabalaállatokká váltak a számomra, és ezer könyv közül is hamar kiszúrom azokat, amelyeknek a borítóján a kedvenc madaraim csücsülnek, így találtam rá Beatrice Botett regényére, A baglyok titkára is.
De amíg idetalálnak, baglyos ékszerekkel, képekkel és történetekkel vigasztalom magam. Hiszen az elmúlt években a baglyok kabalaállatokká váltak a számomra, és ezer könyv közül is hamar kiszúrom azokat, amelyeknek a borítóján a kedvenc madaraim csücsülnek, így találtam rá Beatrice Botett regényére, A baglyok titkára is.
Azonnal megvett magának a gyönyörű borítójával, a könyvmolyképzős könyvekre jellemző szagolgatnivaló illatával, és a kalandokat ígérő fülszövegével.
Középkor és mágia, nemes hölgyek és vándor zenészek, egy titokzatos megbízatás és egy Magnus nevű varázsló, na meg persze rengeteg bagoly. Kell ennél több, hogy Norinka egy hosszú, megpróbáltatásokkal teli nap végén elrugaszkodjon a saját, kis szürke világától és a középkori Franciaország mocskos, veszélyekkel teli útjain barangoljon? Bizony úgy tűnik, hogy valami még hiányzik ehhez. Ugyanis az első három fejezet után nem vágytam gyorsan vissza abba a világba.
Mikor a végére értem a történetnek rengeteget gondoltam azon, hogy vajon mi lehet ennek az oka. Hiszen mindent megkaptam, amit csak a fülszöveg ígért, a nyelvezet is könnyed mégis igényes és választékos, a korrajza pedig még a tanulmányaimat is segítette. Mégis több, mint két hétig kínlódtam ezzel a viszonylag rövid regénnyel, mert mindig találtam valamit, ami jobban érdekelt annál, hogy mi fog történni legközelebb a két főszereplővel.Csak rágódtam és rágódtam azon, hogy vajon mi volt az, ami miatt nem tudtam 100%-osan élvezni Bottet regényét. Míg nem egy álmatlan éjszakán bekopogott a megfejtés és megsúgta, hogy ez a könyv nem más, mint egy hosszúra nyújtott esti mese, tele sablonokkal. Ezért nem láncolt magához, ezért maradtak semlegesek számomra a szereplők és ezért nem várom a folytatást. Amúgy is elegem van már a sorozatokból. (Miért van az, hogy mostanában csak sorozatok kerülnek a boltok polcaira?)
Beatricenek is van még két sorozata ezenkívül ha nem csal a franciám.Ezen a szép honlapon utánuk is nézhettek. Az én személyes kedvenceim a főszereplők portréi.
Középkor és mágia, nemes hölgyek és vándor zenészek, egy titokzatos megbízatás és egy Magnus nevű varázsló, na meg persze rengeteg bagoly. Kell ennél több, hogy Norinka egy hosszú, megpróbáltatásokkal teli nap végén elrugaszkodjon a saját, kis szürke világától és a középkori Franciaország mocskos, veszélyekkel teli útjain barangoljon? Bizony úgy tűnik, hogy valami még hiányzik ehhez. Ugyanis az első három fejezet után nem vágytam gyorsan vissza abba a világba.
Mikor a végére értem a történetnek rengeteget gondoltam azon, hogy vajon mi lehet ennek az oka. Hiszen mindent megkaptam, amit csak a fülszöveg ígért, a nyelvezet is könnyed mégis igényes és választékos, a korrajza pedig még a tanulmányaimat is segítette. Mégis több, mint két hétig kínlódtam ezzel a viszonylag rövid regénnyel, mert mindig találtam valamit, ami jobban érdekelt annál, hogy mi fog történni legközelebb a két főszereplővel.Csak rágódtam és rágódtam azon, hogy vajon mi volt az, ami miatt nem tudtam 100%-osan élvezni Bottet regényét. Míg nem egy álmatlan éjszakán bekopogott a megfejtés és megsúgta, hogy ez a könyv nem más, mint egy hosszúra nyújtott esti mese, tele sablonokkal. Ezért nem láncolt magához, ezért maradtak semlegesek számomra a szereplők és ezért nem várom a folytatást. Amúgy is elegem van már a sorozatokból. (Miért van az, hogy mostanában csak sorozatok kerülnek a boltok polcaira?)
Beatricenek is van még két sorozata ezenkívül ha nem csal a franciám.Ezen a szép honlapon utánuk is nézhettek. Az én személyes kedvenceim a főszereplők portréi.
ui.: Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy a fejezetek élén álló mágikus recepteket imádtam. Szívesen kipróbálnám egyiket-másikat. (Az éleslátással és a szerelmi bájitalokkal tudnék mit kezdeni) Kár, hogy a legtöbbhez szegény farkasok feje vagy egyéb végtagjai szükségesek.
A könyvet köszönöm a Kölyvmolyképző Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése