Aranyeső

Nemrég Amadea megkérdezte tőlem, hogy tetszett az Aranyeső. Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy imádom és legszívesebben a Kispiszkosban szódáznék egy bizonyos úriember társaságában. De miközben ezt legépeltem rájöttem, hogy nem tudnám igazán megfogalmazni, mi volt az, ami megfogott Janikovszky Éva regényében. Most mégis neki ültem bejegyzést írni, mert szeretném, hogy minél többen kapjanak kedvet a szódázáshoz.
Kezdem talán azzal, hogy nem igazán terveztem még idén kézbe venni az Aranyesőt. Ám, Pupilla posztja nagyon felcsigázta az érdeklődésemet az írónő iránt. Aztán pedig belekezdtem a jó vaskos Szél nevébe, amit ugyebár nem húzgálhatok minden nap ide-oda a táskám rejtekében. Kellett tehát valami, ami vékony, könnyed, és kellemes kikapcsolódást ígér. Így esett a választásom Ágnes kisnővérre és társaira. Bevallom nem volt könnyű dönteni közte és a Szalmaláng között, de végül a gyönyörű sárga színe, ami bearanyozza a ködös, latyakos téli időt, még épp időben vett meg magának ahhoz, hogy le ne késsem a buszt.
Hipergyorsan felnyaláboltam és becsúsztattam a táskámba, szupergyorsan húztam fel a csizmám és hipeszupergyorsan szaladtam a buszmegállóba. Lehuppantam az első, szabad székbe és beletemetkeztem Burián Ágnes (szigorúan i-vel) történetébe.
Miközben olvastam először rohant meg az a gondolat, hogy vajon mi lesz akkor ha nem vesznek fel két év múlva az egyetemre. Hiszen nem nagyon töröm magam, megtanulom ami éppen aznap kell, aztán két nap múlva már el is felejtem, hogy mit magoltam be. Pedig nekem világmegváltó álmaim vannak, amiket nem érek el sose ha egy fél órát tanulok aztán három órát netezek. Változtatni kell, mert kisnővérnek nem vagyok éppen a legalkalmasabb. Hiányzik belőlem a türelem és az emberek iránti. szeretet.
Nem is találhatott volna meg jobbkor az Aranyeső, hiszen mikor lehetne változni, ha nem év elején. Már meg is fogalmaztam az újévi fogadalmam, ami remélhetőleg nem lesz olyan tiszavirág életű, mint az elődei. Meg is osztom veletek aztán majd számon kérhetitek rajtam. Íme: Én Norin, Meseország kalandora ezennel megfogadom, hogy idén azaz 2012-ben kevesebbet teszem a semmit, több időt szánok a tanulásra és sokkal több könyv fordul majd meg a kezeim között, mint a 2011-es évben. Úgy legyen!!!
Másik magasröptű gondolatom, ami akkor rohant meg mikor a regény közepénél tartottam az volt, hogy nekem mamám korában kellett volna élnem. Azok a ruhák, a cipők, a szódázás és azok a fiúk. Igen, újabb férfiú került fel a Szerelmeim nevezetű listára. Pont Szöszi Körmendi Árpádja mellé. De közben a tahók listája is növekedett egy fővel. Hiába bunkók mindig voltak, vannak és lesznek. Ám, Andrások nem nőnek minden bokorban. Már őérte is érdemes elolvasni ezt a regényt, meg a szeretetért, ami átjárja, a gyönyörű rajzokért és a szeretnivaló karakterekért, a nosztalgiáért.
Na tessék mégis csak megérkeztek a gondolatok. Remélem sikerült többeknek is felkeltettem az érdeklődését. Érdemes Janikovszkyt olvasni, már én is alig várom a Szalmalángot.